Szeretet történetek a Bibliából - A pusztában

• 

A Kísértő a rejtekből figyelte a férfit a pusztában, aki már negyven napja kint volt, egyedül, étel nélkül, de ezt nem tartotta valami sokra. Sok böjtölő embert látott ő már, sárlényeket mindkét nemből, de neki ellenállni egyik se tudott, mindet el tudta csábítani. Nagyon jól ismerte ő az embert, évezredek óta figyelte életüket, gyengék voltak és porszemek az ő hatalma előtt. 
A férfi a pusztában olykor felkelt, sétált kicsit, aztán leült és csak ült ott, szótlanul. Az ördög látta, hogy ez az ember a Teremtővel van, mert a szíve világított, de hát látott már ilyet sokat. Ábrahám világított, Illés világított, Dávid világított, de ő mindannyiukat bűnbe vitte, végül pedig egyik se jutott túl a halál nagy akadályán. 

Ez pedig csak egy szegényes öltözetű férfi, befolyás, vagyon és kapcsolatok nélkül. Nem okozhatna problémát, de a Kísértő tudta, hogy most nem könnyelműsködhet. Ő is hallotta az egek egein áthangzó szózatot Istentől, hogy ez a férfi az ő szeretett fia. Hiszen sejtette ő kezdettől, hogy Isten meg fogja lépni ezt a lépést, és készült ő erre is! Minden korban, minden népben, minden nemzedékben, minden birodalomban keresett és talált hozzá hajló embereket, akiket istenfiakká nevelhetett. Akár királyokká is tette őket, ha készségesen szolgálták, sőt istenekké avattatta őket, evilág isteneivé még életükben, a nép pedig imádta istenségüket. Kedvelt tömeggyilkosa, Julius Ceasar neve császári titulus lett és nevelt fiával együtt örökkévaló hónapnév, július és augusztus. Mennyire élvezte ezt a játékot és mennyire lenézte ezeket az idomítható sárlényeket! És mennyire unta és gyűlölte őket…
Talán ez tette őt figyelmetlenné… Ámbár ez is az ő sikere és győzelme, hiszen csak egy porfészekben bujkáló senkifiát talált magának a Mindenható, akit a fiának nevezhet! Na, ebben a férfiban aztán nincs semmi szeretni való, itt aztán lelepleződik minden képmutató hazugság, most megmutatja, hogy nincs is olyan, hogy szeretet, csak az ösztönök és a vágyak, a hatalom és a birtoklás, és mindvégig neki volt igaza! Akkor majd megnézzük, elég alázatos-e ahhoz Isten, hogy elismerje, kezdettől neki, igenis, neki volt igaza és ő nem fellázadt angyal, hanem a tisztán látó igazság teljessége!

A negyvenedik napon megtörtént, aminek történnie kellett, a férfi láthatóan magához tért, megéhezett. Eljött az idő. A kísértő átlépett a szellemvilágból a pusztába és mint a világosság angyala megmutatta magát a férfinak, hogy elbuktassa őt. 
- Nagy méltóságra emelt téged a Mindenható – mondta a názáreti ács fiának, ennek a Jézusnak – mindenki hallhatta, hogy saját szeretett fiának mondott téged. A nép azóta is türelmetlenül várja, hogy megmutasd magad nekik, hiszen téged várnak már évszázadok óta! Viszont nagyon le vagy gyengülve, arcod sápadt, bőröd a csontjaidra tapad. Tiszteld meg a népet - de tiszteld meg magadat is, hiszen a saját tested az, amit legelőször ápolnod és szeretned kell, és ezután a küzdelmes negyven nap után meg is érdemled, ez jár neked -, szóval segíts a népen és segíts magadon és az Isten is megsegít: ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré! 
Jézus ránézett ezt válaszolta: 
- Írva van: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.

A sátán nem jött zavarba. Ugyan a sárlények fele már elbukott volna ennél a kísértésnél, de ha ez a férfi elég fegyelmezett is ahhoz, hogy önmagát megtagadja másokért, meglátjuk mi lesz, ha a sikert és az ismertséget, a mindenki által vágyott csodálatot és népszerűséget ajánlja fel neki? Tudta ő, hogy ez a nép azt várja, hogy a messiás a templom tetejéről ereszkedik majd le – hát adjuk meg nekik ezt az örömet. S ha a messiás is ezt teszi, akkor ugyan ki vádolhatná a kísértőt azzal, hogy ő is erre a feltétlen hódolatra vágyott? Hiszen nem ezt kapja a Mindenható is a dicsőítő angyali karoktól? Egyébként pedig ki vádolhatná ezután őt irigységgel, amikor felszólalt a nagy tömjénezés ellen? Hiszen éppen hogy ő volt az alázatos lélek! Ha pedig ez a férfi leereszkedik a templom ormáról, akkor ő is ott fog állni mellette és ő lesz az istenük és neki fognak hódolni! Hapedig lezuhan – hát nem az Isten ítélete sújtotta halálra a vakmerőt? Ugyan hol lesz akkor az úgynevezett szeretet istene?
Így aztán magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára, és azt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: Angyalainak parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd lábadat. 
Jézus azonban elfordult és ezt mondta neki: 
- Az is írva van: Ne kísértsd az Urat, Istenedet.

Az ördög őrjöngött magában: Én vagyok a te urad és istened, én vagyok az egész világ ura és istene, minden nekem adatott itt a földön, én kaptam meg az első emberpártól, akiké volt, mert azok nem tudtak méltó módon gazdálkodni vele! De ha nem elég neked egy nép, ha feljebb akarod srófolni az árat, rendben van, tőlem megkaphatod! Én aztán nagylelkű vagyok, nincs bennem semmi kicsinyesség, hiába is vádolna ezzel bárki! Isten az, aki kicsinyes, aki az egek egei alá akar engem zárni, aki el akarja tőlem bitorolni a földet, ami jogosan az enyém! Most megmutatom, hogy én aztán mindent oda tudok adni, még egy ilyen senkinek is, mint ez a férfi!
Azzal magával vitte Jézust az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: 
- Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem. 
Jézus azt felelte neki: 
- Távozz, Sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.

Akkor egy időre elhagyta őt a kísértő. Dühtől fuldokolva lépett vissza a szellem-világba: 
- Darabokra fogom szedni! Csapdába csalom, nevetségessé teszem, hazuggá az emberek előtt, ő lesz a legnagyobb bűnös! Addig üldözöm, addig kínzom, amíg fel nem adja és el nem ismeri, hogy nincs olyan, hogy szeretet! Nincs szeretet Isten és ember között! Csak ösztön és vágy, képzet és akarat, úr és szolga minden kapcsolat az emberek között és semmi más! 
Attól fogva az ördög minden erejét Jézus ellen fordította. Csábította, kísértette, vádolta emberek szájával, megrontotta a körülötte lévőket, a legjobb barátait is ellen fordította, végül pedig minden Isten és ember elleni gyűlöletét szabadon engedve ütötte-verte, kínozta testét-lelkét, hogy a férfi feladja. A keresztfánál már kétségbeesetten ordította: 
- Ha valóban Isten Fia vagy szállj le a keresztről! Add fel!

A názáreti Jézus Krisztus pedig a keresztfán függve, az emberek iránti végtelen szeretetét megmutatva ezt mondta: 
- Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

Beteljesedett. Jézus kilehelte lelkét – a Szentlélek pedig, a Szeretet Lelke, Isten gyermekeit formáló Lélek pedig újra szabadon szárnyal, hogy átölelje Isten teremtményeit.

Sípos (S) Gyula - egy novella a hamarosan megjelenő Szeretet történetek a Bibliából című kötetből.