Hogyan ismerhetem fel, hogy mire vagyok meghívva?

• 

 „… az igazság gyümölcse nyugalom, és biztonság mindörökké.” (Iz. 32, 17 Károli fordítás) Soha ne téveszd össze az alkalmasságot az önbizalommal; az egyik a képességeinket alapul, a másik azon, hogy tudjuk, kik vagyunk Krisztusban; hogy benne teljessé lettünk. Valaki így írt erről:

  „Az első dolog, amit az önbizalomról megértettem, hogy nekem nincs…

 Volt egy vékony réteg önhittség, ami mély belső félelmet takart. Annyi éven át, amíg a világ szemében sikeres voltam, belül halálosan féltem a bukástól.

 A világban a siker eléréséhez kockázatot kell vállalni,

messze túl a korábbi eredmények komfortzónáján.

A lelki életben a sikerhez el kell tudni engedni kezünkből a végkimenetelt,

és engedni, hogy Isten lépjen az érdekünkben.

Annyira féltem a kudarctól… sosem értem el sikert benne… a hamis önbizalom,

amit ismertem, csupán saját képességeimre épült…

De ha hirtelen csomót találsz a melledben,

vagy a házastársad azt mondja, hogy sohasem szeretett,

vagy elbocsátanak a munkahelyedről,

vagy a gyermeked súlyos beteg lesz,

akkor semmilyen taktika, amit valaha alkalmaztál és semmilyen szakértelem, amit tökélyre fejlesztettél, nem segít rajtad…

 A Biblia azt tanítja, hogy józanul mérjük fel képességeinket (ld. Róma 12:4)…

ha megérted, hogy nem vagy tökéletes… fellélegezhetsz,

és hozzáfoghatsz a feladathoz úgy, hogy elég jó vagy…

Ha önbizalmad a mindenható, változhatatlan Istenben gyökerezik,

akkor nem riasztanak meg a körülmények, és nem ráznak meg a változások.

Akkor… biztonságérzet, nyugalom, elégedettség és bátorság lesz benned.”

Nem lenne itt az ideje, hogy lerázzuk magunkról a feszültséget,

amit az okozott, hogy mi akartunk Isten lenni és tudni mindenre a választ?

„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak…” (Róma 12:6).

Ha arra használod ajándékodat,

hogy Istent dicsőítsd vele,

akkor teszed azt, amire tervezett.

Monspartné Sényi Judit