Így törlik el a föld színéről az ősi keresztény közösséget
2023 szeptemberében az azerbajdzsáni hadsereg villámoffenzívát kezdett a többségében örmények lakta Hegyi-Karabah régió ellen, a terület védelme mindössze két nap alatt összeomlott. A hadjáratot követően teljes exodus következett: Hegyi-Karabah lakosságának 99%-a, mintegy 100 ezer ember összecsomagolt és elmenekült Örményországba – félve az azerbajdzsáni hadsereg megtorlásától. Azerbajdzsán visszafordíthatatlanul elkezdte átalakítani Hegyi-Karabah arculatát, eltüntetve a régió örmény történelmének és keresztény kulturális hagyatékának nyomait.
Hegyi-Karabah a Kaukázus nagy részéhez hasonlóan hányattatott sorsú terület: az évszázadok során különböző örmény, perzsa, török, orosz és szovjet hatalmi övezetekhez tartozott. Ami viszonylag biztosan kijelenthető a területtel kapcsolatosan az, hogy évezredes történelme során örmény többség lakta – Örményország pedig az első olyan ország, amely (Kr. u. 301-ben) hivatalosan is felvette a kereszténységet.
Az örmények keresztény identitása és a térség geopolitikai helyzete az évszázadok során számos konfliktus forrásává vált – elsősorban az Oszmán Birodalom idején. Ennek legismertebb eseménye a Törökország által mai napig vitatott 1915 és 1917 közti örmény népirtás volt, mely során konzervatív becslések szerint is legalább 600 ezer örmény ember halálát okozták közvetve vagy közvetlenül az Oszmán Birodalom intézkedései.
Az Oszmán Birodalom széthullása és az Orosz Birodalmat megdöntő bolsevik forradalom után a régió államai rövid ideig élvezhették a függetlenséget. A frissen létrejött, muszlim türk többségű Azerbajdzsán és az évszázadok óta először ismét függetlenné váló keresztény Örményország 1920-as években egyaránt a Szovjetunió részévé váltak, a két népcsoport konfliktusa így a háttérbe került. Moszkva az örmény többségű Hegyi-Karabahot Azerbajdzsán területeként, de mint autonóm közigazgatási egység integrálta a Szovjetunióba.
A Szovjetunió bukása után az ismét függetlenedő Azerbajdzsán és Örményország eleinte intenzív, majd több mint két évtizeden át alacsony intenzitású háborút vívott – a patthelyzetet Azerbajdzsán 2020-as offenzívája törte meg, melynek eredményeképpen az addig de facto örmény ellenőrzés alatt álló Hegyi-Karabah nagy részét elfoglalták, a régió védelmi erői stratégiai vereséget szenvedtek.
A Karabahhal kapcsolatos konfliktus utolsó epizódja 2023-ban jött el. Örményország orosz békefenntartókat hívott Hegyi-Karabahba – remélték, hogy ha a helyi védelmi erők nem is, Moszkva elrettentő ereje meg tudja akadályozni, hogy Azerbajdzsán egész Hegyi-Karabahot az uralma alá vegye. Ezt a reményt erősítette az is, hogy Örményország az Oroszország vezette védelmi szövetség, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ vagy CSTO) része volt, Azerbajdzsán pedig nem.
Moszkva azonban lényegében tétlenül nézte végig, ahogy 2023 szeptemberében az azeri hadsereg mindössze két nap alatt letarolja Hegyi-Karabah védelmét – közben az azeri katonák még az orosz békefenntartókra is tüzet nyitottak.
A szakadár térség örmény vezetése letette a fegyvert – a lakosság pedig pánikszerű menekülésre fogta, mielőtt az azeri katonák az egész régió uralmát át tudták volna venni.
Hegyi-Karabah lakosságának 99%-a, mintegy 100 ezer ember, egyik pillanatról a másikra menekültté vált. Az örmény többségű régió települései teljesen kiürültek, a „főváros,” az 50 ezres Sztyepanakert (ma: Khankendi) szellemvárossá vált.
Kevés nemzetközi figyelmet kapott az örmény lakosság exodusa, holott nemzetközi jogi szempontból minimum aggályosnak volt nevezhető az, hogy a régió teljes lakossága menekülésre kényszerült.
Fontos hangsúlyozni: az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kifejezetten tiltja adott népcsoport tömeges, erőszakos kitelepítését, adott állam ellen nemzetközi büntetőeljárás indulhat, akár etnikai tisztogatás, népirtás vádjával, ha ezt a rendelkezést megszegi.
Visszafordíthatatlanul átalakul Hegyi-Karabah arculata
A Hegyi-Karabah régió visszaszerzését követően az azeri hatóságok fokozatosan nekiálltak annak, hogy betelepítsék az örmények által elhagyott szellemvárosokba az azeri lakosságot, újraépítsék a régió infrastruktúrát, illetve átalakítsák a régió arculatát, újraszervezzék a közigazgatást, oktatást.
Rengeteg műholdfelvétel és fénykép bizonyítja, hogy az egyszerű, adminisztratív teendők végrehajtása és friss beruházások elindítása mellett az „arculatváltás” kiterjed az örmény kulturális és vallási intézményekre, pl. templomokra, temetőkre, adminisztratív épületekre is.
Az amerikai állam által finanszírozott RFE/RL részletesen dokumentálta műholdfelvételek alapján a Khankendi (egykor Sztyepanakert) zajló átalakításokat – a közzétett felvételeken jól látszik, hogy az azeri hatóságok elbontották a város legnagyobb keresztény templomát, az Istennek Szent Anyja székesegyházat és Szent Jákob templomot is.
Az átalakítások nem csupán erre a két létesítményre terjednek ki, hanem nagyjából rendszerszinten zajlanak az első, 2020-as offenzíva óta. Az azeri hatóságok konzekvensen rombolják a templomokat, temetőket, törlik el az örmény történelmi emlékeket, háborús emlékműveket, örmény vezetők képeit és szobrait és volt örmény közintézményeket is. Egyes esetekben komplett falvakat lebontottak az azeri hatóságok, ezek történelmi emlékműveivel együtt.
A templomrombolások, kulturális hagyatékhoz tartozó épületek eltörlése továbbra is feszültséget kelt Örményország és Azerbajdzsán közt, illetve veszélyezteti a régió tartós békéjét, a két ország konfliktusának rendezését. Hegyi-Karabah jövője kapcsán pedig egy békés, fair és korrekt rendezést kétségkívül meg fog nehezíteni az, ha a régió egykori, mintegy 100 ezer lakója úgy látja, Azerbajdzsán visszafordíthatatlanul átalakítja Hegyi-Karabah kulturális arculatát, azzal a feltett szándékkal, hogy ellehetetlenítse az egykori örmény lakosság visszatérését arra a területre, melyet évszázadokon, sőt, egyes régiókban évezredeken keresztül – legalább részben, de inkább többségében – ők laktak.
(portfolio.hu)