Hatalom
Jézus azt mondta feltámadása után: „nekem adatott minden hatalom…”, - de a pusztai kísértés idején a sátán is azt mondta, hogy „a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom”. A teremtés könyve elején pedig azt olvashatjuk, hogy Isten így szólt: „alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön…” Tegyünk ebben rendet, hiszen amikor leszáll ránk a Szentlélek, minket is erővel és hatalommal ken fel, értenünk kell tehát, milyen erő és milyen hatalom ez.
Számunkra, Istenben hívő emberek számára magától értetődő, hogy Istené minden hatalom. Ő a kezdet és a vég, Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, minden jó tőle származik és neki semmi sem lehetetlen. A Szentírás szavai alapján az is világos, hogy Isten a hatalmát – mivel lényege szerint Szeretet -, megosztotta teremtményeivel: az angyalokkal és az emberekkel is. (Jámbor emberek, illetve a keresztény tanítást támadók szeretik azt mondani, hogy nincs is ilyen hatalmunk, illetve épp az a baj, hogy azt gondoljuk, van, mert ezért tesszük tönkre a földet – csak hát a valóság az, hogy ha nem lenne hatalmunk a föld felett, nem is tudnánk tönkre tenni…)
Az ember hatalmat kapott, hogy művelje és őrizze a földet, szeretettel gondoskodva minden élőlényről. Fogalmazzunk úgy, Isten egy nyitott rendszert, egy fejlődésre, növekedésre képes rendszert adott az embernek, hogy azzal „gazdálkodjon”. (Erre képesek is vagyunk, elég, ha például a nemesített almafajták sokaságára vagy kutyáink nagy változatosságára gondolunk.)
A szereteten alapuló uralmi renddel nem is lett volna semmi baj, ha nem jött volna közbe a lázadás, az angyalok lázadása, s ha a bukott angyal nem csábítja el az embert is az Édenben. Így azonban Isten és ember közé bekerült a sátán, s hatalmat nyert az ember, és ezzel minden felett, ami az ember uralma alá tartozott.. (Ez a csábító angyal volt Lucifer, eredetileg a Hajnalcsillag, a Föld őrzője: „Hogyan hullottál le az égből, te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia? Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője!” - Iz 14, 12)
A sátán és angyalai mindenkit hatalmuk alatt tudtak tartani – egészen a Fiú megtestesüléséig. A názáreti Jézus Krisztus azonban győzött a gonoszság minden ereje felett, kiállt minden kísértést és az életét sem sajnálta értünk, szabad utat készítve nekünk az Atyához, hogy Szentlelke kiáradásával újra a Szeretet uralma alá kerülhessünk. Jézus lett az új Hajnalcsillag, mindannyiunk őrzője, aki kitaszította királyságából a sátánt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből.” (Lk 10, 18)
Ha azonban a gonosz lélek a mennyben nem is vádolhat már minket, a földön még nem szűnt meg a hatalma! Péter apostol kifejezetten figyelmeztet minket, hogy legyünk józanok és vigyázzunk, „mert ellenségünk, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” Van azonban egy óriási különbség a Krisztus előtti időkhöz képest! A sátán hatalma nem korlátlan, a gonosz lélek legyőzhető, mivel Jézus Krisztus már legyőzte, és ez a győzelem a miénk! Olykor ingyen, olykor vérig tartó küzdelemben, de ha Krisztusban vagyunk, akkor mindig: „Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr! az Atyaisten dicsőségére.” (Fil 2, 9-11)
Isten győzelme a Szentlélek kegyelmei által realizálódnak életünkben. Általa erőben részesülünk, lelki erőben a belső küzdelemhez a kísértésekkel szemben és a szenvedések elviseléséhez. A Szentlélek kiáradó ereje az ajándékai és adományai, karizmái által győzelmet adnak a szolgálatunkban is: „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek.” (Lk 10, 19)
Pünkösd, az új pünkösd tétje nem kevesebb, mint ennek az erőnek és hatalomnak, a Szeretet erejének és hatalmának kiáradása ránk, hogy Isten országa helyreállításának felhatalmazott és kegyelemről kegyelemre lépő szolgái legyünk.
Már, ha azok akarunk lenni…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)