Egy vers Színeváltozás ünnepére

• 

Eisenbarth Kriszta (1946-2012) verse. Kriszta különösen is szerette ezt az ünnepet. Annak ígéretét látta benne, hogy egyszer majd minden véglegesen igaz, jó, szép és szerethető lesz. Minden át tud majd változni, mert rejtetten már most készülődik benne Istentől akart azonossága. Színeváltozás (Mt 17,1–8) a Martinovics-hegyen -, ahol egyedül barangolt az ünnep napján 2008. augusztus 6-án (megtalált kézirat):

 Égszínkék mennyboltból
földre szórt csillagok,
mezei katángok
utat mutassatok!

Mutassatok utat
szívós kis virágok,
kiszikkadt földünkön
égszínnel világlók.

Világító mécsesek
aszfaltrepedésben,
emlékeztessetek:
Van helyem az égben!

Égben van a hazám,
itt csak vándor vagyok.
Csillagok, csillagok,
kéken ragyogjatok

Anyai palástról
földre hímzett minták,
cakkos szirmotokkal
odaátról int át

a meghasadt égből
szellő-moccanással
üzen a Kedvesem
katángvirulással.