A halott cigány a legjobb cigány?
- A halott cigány a legjobb cigány - mondta a beszélgető partnerem. Nem ismerte fel rajtam a rasszjegyeket és én hagytam ebben a tudatban. Kíváncsivá tett. Így folytatta:
- Ez egy semmire se való nép, utálja a munkát és bűnöző a nagy része, csak fekély az országban, sőt egész Európában. Persze ott is van kivétel, a zenészek, de ők már szinte nem is cigányok.
Szóval így állunk, cigányság fogalma ma már azonos a dologtalan, bűnöző semmittevő emberekkel. Tovább gondolhatom, de csak magamban. Majdnem kimondtam: te büdös gádzsó a kultúránk az persze kell mi? Jókat mulatsz a roma nótákra. De ő közben tovább folytatta:
- Mindet kivinném egy mezőre azt lelődözném őket, vagy bezárnám egy megyébe aztán ott gyilkolhatják egymást. - Már készültem a válaszadásra, mert belül forrt az a büdös cigány vérem, de egy harmadik fél megelőzött és azt mondta:
- Nem szégyelled magad? Keresztény és templomba járó emberként így beszélsz az embertársaidról? - Az illető nem hagyta abba, védte az igazat.
- Te mit csinálnál, ha ellopnák mindenedet amit kinn hagysz?
- Arra a rozzant biciklire gondolsz, amit te is annak idején a gyárból loptál vagy 20 éve? Persze az nem lopás. - mondta a védelmünkre kelt ember. - Vedd tudomásul ők is emberek! Nagyon szegények az igaz, ez nem menti fel őket semmi alól, de te az ő helyükben mit tennél? Könnyű ítélkezni…
- Na jól van hagyjuk, ezt az egészet, van nekem jobb dolgom is, mert fel kell készülni a holnapi előadásomra. De azért megjegyzem, ha annyira véded őket akkor költöztesd be magadhoz. - azzal a lendülettel kiment a szaunából.
Mi még ott maradtunk és akkor megszólaltam
- Köszönöm.
- Szívesen - mondta. De tudnia kell, hogy ez az ember aki beszélt nincs egyedül, ráadásul tanít az egyetemen és az egyik vezető párt komoly beosztású embere. Csak ide jár a gyógyvíz miatt.
- Hát igen – válaszoltam - jól tudom én, hogy a mai világban nem mi vagyunk a kedvencek, finoman fogalmazva. - Összeszedtem én is magam és elindultam a kocsihoz.
Kényelmes tempót diktáltam, de a következő kanyarnál szörnyű látvány tárult elém. Egy kocsi felcsavarodott a fára, valószínűleg gyorsan hajthatott, aki benne ült. Azonnal megálltam, és megláttam, hogy egy ember fekszik a roncs mellett. Lehajoltam és éreztem, hogy nincs pulzusa, megkezdtem az újraélesztést. Közben egy másik sofőr is megállt, rákiáltottam: Hívja gyorsan a mentőket, én most nem tudom. Kihívta, aztán ő is beszállt a műveletbe, pár perc múlva visszatért az élet a sérültbe. Ezzel egy időben kiérkezett a rohamkocsi. Átvették a sérültet és akkor már kicsit megnyugodtam. Elmondtam nekik, hogy újraélesztettük, berakták a mentőbe, letörölgették az arcát és akkor láttam meg, hogy kinek a szájára tapasztottam a számat és lélegeztettem, kinek az életét mentettem meg. A szauna szomszédom volt, aki épp kiirtani javasolt minket, cigányokat. Kórházba vitték a férfit. A rendőrök is megjöttek, elkérték az adataimat. Jó fél év telt el, egyszer csak csöngettek, szinte meg is ijedtem, mert el voltam merülve az írásban.
Az ember állt az ajtóban, megszólalt:
- Nem szeretnék zavarni, csak jöttem megköszönni, hogy megmentette az életemet, azt mondták a kórházban, hogy ön élesztett újra.
Úgy éreztem most kell válaszolnom mindenre, amit akkor lenyeltem:
- Nézze, én örülök, hogy jól van, de nem szívesen hívom be, ugyanis én cigány vagyok, ha ezt nem is vette észre aznap ott a fürdőben. Csak annyit szeretnék még mondani, hogy ha igaza lenne abban, hogy a legjobb cigány a halott cigány akkor nem lett volna aki megmenti az életét. Köszönöm az ajándékcsomagot, de nem fogadhatom el, nem azért tettem, hanem mert keresztény emberként kötelességem volt így cselekedni, de az ön lelkét csak a Jóisten mentheti meg.
Bezártam az ajtót, és hallottam, ahogy elmegy. Nem voltam igazán se boldog se önelégült, inkább csak ürességet éreztem napokig és bíztam abban, hogy talán ez a tanulság elég lesz ahhoz hogy egy ember megváltozzon.
De mi lesz a többivel?
(Balog Elemér novellája)