Abc, avagy egy nő megírása

• 

Sípos (S) Gyula: Abc, avagy egy n? megírása (részletek)

 

A szépség és a szörnyeteg

Mi az ára egy csinos lány birtoklásának? Én egyszer néhányszáz filozófia könyvet adtam érte. Az üzlet nem sikerült, de ebben a legkevésbé a könyvek a hibásak. Vagy a lány, aki kissé félszeg volt, tanácstalan – mi is akar ez az egész lenni? – és filozófus hallgató az egyetemen.

Azért ez egy vonzó ajánlat volt, nem?

 

Be nem vallottam volna, hogy a birtoklás vágya mozdul bennem, amit csak ösztökélt némi szépérzék, - mint mondom, vonzó lány volt és még ma is az -, érzelem és egyéb érzéki valóságok – hanem mint rendes keresztény ember, nagyvonalú ajándékozásnak tüntettem fel a dolgot. De nem is jó szó, hogy „tüntettem fel”, hiszen így gondoltam én ezt valójában, csak hát a tudattalan is mocorgott.

 

Mit tesz az ember, ha egykor filozófus akart volna lenni, összeolvasott egy kisebb könyvtárat, aztán Isten „elrabolja” ett?l, és minden érdektelenné válik, ami nem vele kapcsolatos? Törölgeti a könyveket – kés?bb aztán a könnyeit is, nosztalgikus vágyódás a soha meg nem értett könyvek után -, még talán büszke is rájuk, de egyébként feléjük se néz.

 

Aztán egyszer csak belép az életedbe Abc, aki csinos, szép és okos – mindaz, ami te már nem lehetsz soha -, filozófiát tanul, s te er?s késztetést érzel, hogy azonnal beindítsd önfényez? mechanizmusodat, meghódítsd, birtokold, megnézd kívül-belül, „magadévá tedd”, még ha csak a szó filozófiai, esztétikai, a hús valóságától elemelt értelmében is – b?nr?l akkoriban még szó se lehetett – szóval mit lehet ilyenkor csinálni?

 

Íme, minden könyvek felmagasztalása: Platónnal n?t hódítani, milyen szép idea! Nem is jött össze…

 

Mélységesen mély az önismeret kútja, Abc-sorrendben haladva lefelé önmagamban – legalább valakinek a fénye világítson -, egyre sötétebb területekre kerülök. Még hogy szó sincs itt b?nr?l? Ilyenkor nagyon kellemetlen kereszténynek lenni. Vagy inkább pontosítsunk: megpróbálni krisztusinak lenni, hogy ezzel a pontosítással leemeljünk most minden barokk templomot Jézus tanításáról. Hát nem ? mondta: Aki pedig kívánsággal néz asszonyra, az már parázna – jaj nekem, ebben a világosságban csak sötétség lehetek!

 

Még szerencse, hogy minden valamirevaló vallás kapujára az van kiírva, ami a delphoi jósdára: „Ismerd meg önmagad!” Isten az én valódi személyiségemmel folytat párbeszédet, de ha én önmagamat se ismerem, err?l a párbeszédr?l lemaradok. Így van ez.

 

Namármost, ezek szerint találkozásom Abc-vel maga az isteni gyógyszer, ami fellebbenti a fátylat az önz? énr?l. Lehet. Akkor most inkább beszéljünk mégis róla. Filozófiai pontosítással: írjunk róla. (Ez nem királyi többes, de nem is skizofrén többes. Legyen inkább írói szabadság.) Meg rajzoljunk róla. Újabb pontosítással: rajzoljuk ?t. Éljenek a filozófiai kukkolók!

 

Abc a neve, mert belül olyan, mint egy vegyeskereskedés, ami tele van érdekes és értékes dologgal. Kincstári rend ugyan nincs, de némi leltárt mégis készíthetünk. Itt van például a szellemi érzékenység. Abc járt katolikus hittancsoportba, aztán kereste a helyét egy híres indiai gurunál. Ebbe bele is fogyott, láthatóan nincs egészségtelenebb az „egészséges életmódnál”. Nem messze t?lünk is van egy ilyen ezoterikus üzlet, árad az energia meg a füstöl? szaga, s bent két vékony, halottsápadt eladó – bár lehet, hogy ?k már feltámasztási kísérlet alanyaiként vannak jelen.

Azt meg minden mell-fetisiszta tudja, hogy a fogyókúra az els?k között teszi tönkre a szép melleket. Aztán a zsírszegény n?k plasztikáztatják magukat, hogy úgy nézzen ki a cicijük, ahogy kinézne, ha nem kínoznák magukat. Elismerhetjük: a legjobb szilikon a zsír, organikusan, finom ételek által beépítve a megfelel? helyekre.

De ne adjuk a tudatlant: nem fogyókúra ez, hanem böjt. Abc is belefogyott kissé, de jóvátehetetlen károsodás nem történt…

 

Istent nem sikerült elkapni, a filozófia tanszéket igen. Hegel és Nietzsche – az egyik a világszellemet kergeti és az objektív nagytotált, a másik önmaga akar lenni a világszellem, a szubjektív nagytotál. Paradox tény: hogy elhitték magukról, hogy sikerült nekik, bizonyítja, hogy kudarcot vallottak.

Szegény Nietzsche: ? az új „ecce homo”, a „par excellence antikrisztus”, a dionüszoszi Zarathustra (apollóni fenségben), aki addig harcolt a keresztény rabszolgamorál ellen, míg gondolatai bels? rabságába ?rült. Közben pedig Hegel tanítványai a nietzschei úton sikeresen kinevelték az új Zarathustrát, igaz, ezt Sztálinnak hívták…

 

Milyen jó lehet ilyen dolgokon t?n?dni, f?munkaid?ben az iskolapadban. Járjon át minket az öreges nosztalgiázás Abc teljesítménye el?tt – miért is ne? Ha romantikus regények nemlétez? h?seibe is bele lehet szeretni, miért ne vonzódhatnánk mi a nagyon is létez?, eleven Abc gondolataihoz? Már ahogy azt mi elgondoljuk…

 

Ez a fiatal lány egyszerre volt félszeg, aki zavarba jön, ha jót mondanak róla, s ugyanakkor nagy kalandozó. Amit elgondolt, azt ki is próbálta. Körbel?tte a céltábla közepét sokszorosan, ha bele még nem is talált. Mert mit mondjunk egy filozófus lányról, aki rajzmodellként keresi a kenyerét, tet?t?l talpig gipszbe burkolva? Arról az üldögélni és olvasni, álmodozni szeret? lányról, aki kilométereket fut, mert ezzel el?segíti a békét? Err?l az érz? szív? n?r?l, aki azt hiszi, hogy mindig pont olyan pasikat fog ki, akiket nem lehet megfogni? Most akkor merülünk vagy menekülünk?

 

Ne ?rizgessük tovább a titkot: Abc-t, ezt a valóságosan létez? fiatal lányt, a markomban tartom, pontosabban az ujjaim között, a tollam hegyén! Kényem-kedvem szerint bánok vele, ha akarom megnövesztem a haját vagy épp lekopaszítom. Nálam, a papír fehér rostjaiba ivódó kék tintarétegben, ezen a vékony felület? világmindenségben – most is csalok, ujj és billenty?zet, tinta sehol -, szóval itt, nálam Abc randevúzhat Platónnal, itt lehetnek rémálmai, életveszélyes kalandokba sodorhatom, de ha akarom, akkor esetleg transz-szexuálissá teszem… ? a szépség, teljesen kiszolgáltatva nekem, én pedig a szörnyeteg, aki kénye-kedve szerint bánik vele. Mi mindenre jó az irodalom!

 

Na jó, én rendes szörnyeteg vagyok, nem teszem transz-szexuálissá. Hiszen annyi minden más történhet velünk! Kezdjük Platónnal…

 

 

Amikor Abc a szobájában randevúzott Platónnal

Platón az ágy szélén ült, sz?rös volt és kopasz, valamint rettenetesen büdös. A beérkezett írók magabiztosságával nyugtatta karját Abc lábán – szerencsére kett?jük között húzódott a zsemleszín? takaró demarkációs vonala. Abc nem tudta, hogy Platón tenyere ugyanúgy izzad-e, mint a homloka, de nem is akarta megtudni.

Platón szónokolt. Nem tudott beszélgetni. Vagy ? beszélt – csodálatos módon sohasem tudta megunni önmagát -, vagy hallgatott. Csak a fejében lév? dolgok iránt érdekl?dött, s most éppen Abc-t akarta megajándékozni önmagával. Igazán nagylelk? ajánlat volt ez, hiszen Platón mégsem leértékelt áru, inkább csak régiség, antikvár drágaság, ami ?rzi értékét.

Csak hát büdös volt. Mit tegyünk, Athénban nem volt szokás fürödni, az izzadás meg nem szokás kérdése, negyven fokban. Abc rájött, hogy ez a hús-Platón roppant ellenszenves alak. Talán mégis inkább Szókratésszel kellett volna találkoznia. Csak hát – most randevúzzon egy öregemberrel, aki mindig ?t faggatja? Akkor ezt kellemetlennek érezte, de lehet, hogy mégis jobb lett volna.

Platón egyáltalán nem kérdezett semmit, a cselekvés embere volt. És nem homokos, mint azt az írásaiból sejteni lehetett volna, nagyon is észrevehet?en tapogatta Abc lábát, s araszolt egyre feljebb az ágyon.

Abc nem bírta tovább: - azt hiszem, én mégis inkább a peripatetikus iskola híve vagyok, sétáljunk egyet – mondta, fürgén kiugrott az ágyból, majd a kitárt ablakon keresztül kirepült a nyári éjszakába.

- Jössz? – kiáltotta vissza még Platónnak, de az nem válaszolt. Komoly filozófus nem repked csak úgy, össze-vissza. Inkább szép komótosan kifakult a létezésb?l…

 

 

 

Gregor Samsával a tárlóban

Gregorral egy tárlóban kaptak helyet – hisz mindkett? különlegesség volt, egyedi példány.

Gregor Samsa er?s kitinpáncélzatú bogár volt, Abc pedig pillangó, de azért jól megfértek együtt.

Gregor nem sokat beszélt, úgy is mondhatnánk, egy szón rágódott, amit ki nem ejtett csáprágói közül. Inkább halottnak tetette magát, igen sikeresen. Talán az is volt. Gömböly? háta kissé megfakult az id?k során, de a gombost? fényesen csillogott. A mai technikai fejlettség mellett a rozsdás t? már szóba se jöhet!

Abc-vel külön, többször foglalkoztak, hiszen ?t nem védte páncél, lágy teste hamar kiszáradt volna, szárnyairól lepereg a hímpor, s oda a pótolhatatlan érték. Így hát testét óvatosan felvágták, a romlandó bels? szerveket kipakolták, s helyét puha selyemszállal töltötték ki, majd óvatosan összevarrták. Szárnyait szépen kihajtották - hadd gyönyörködjön mindenki a mintázatban -, és a mellé szúrt és fölé hajtott t?kkel átmenetileg óvatosan rögzítették.

Abc természetesen nem halt meg, hiszen személyiségét nem testében, hanem lelkében hordta, azt pedig szépen belerajzolta, kódolta szárnya mintázatába.

Kicsit unta magát, Samsa elég egyoldalú társaságnak bizonyult.

A lány rájött, hogy bár Gregor kívülr?l nagyon férfiasnak látszik, nem az. Tet? módon nem szólt hozzá, pontosabban még tet? módon se, mert azok legalább nem játszották meg magukat, jöttek és ettek, amit leltek.

Nyilvánvaló volt, hogy hamarosan Abc-re is sort kerítenek, amit ? igazán nem várhatott meg. Így aztán a lány átgondolta magát az üveg fedélen – porhüvelye ott omlott össze Gregor szeme láttára, de az erre se reagált, mondom, hogy szemét volt -, szóval átgondolta magát a záróvonalon és új testet keresett magának. Így találkoztam vele… (keresem a testet).

 

 

Családi hideg-meleg

Talán ismerjük azt a felosztást, ami a szül?ket a gyerekekhez f?z?d? viszonyukban így osztályozza: vannak a meleg megenged?, meleg korlátozó, hideg megenged? és hideg korlátozó típusú szül?k. Érthet? a felosztás. A meleg megenged? szül? szereti a gyerekét, de túl sok figyelmet nem fordít rá (sarkítok természetesen) a meleg korlátozó szereti és óvni is próbálja (olykor túlságosan is), a hideg megenged? az közömbös, míg a hideg korlátozó diktatórikus hajlamú.

Hogyan is jellemezhetném Abc szüleit? A rendelkezésemre álló telefonhangok alapján anyukája vidám, meleg és ingadozik a megenged?-korlátozó vonalon. Id?nként halálosan idegesíti a lánya Szókratész-élete, de túl sokat nem ér rá ezzel foglalkozni, hiszen sok n? vár rá, hogy az ? fejükkel is foglalkozzon. Lélekfodrászat!

Apukája szeméb?l ki-kicsap a szigor, félti a lányát, hisz érti ?t, s nem érti, miért nem gubancolta már ki ezt a horgász-csomót egy rendes horgász – igaz, olyan férfi még nem járt e féltékeny szemek el?tt.

A család ereje a türelem, legnagyobb vállalkozásuk - Abc a különlegességet kedvel?knek!

 

 

Betörés

Próbáltak már betörni Abc-be? Megmondom, nehéz ügy. Riasztó, biztonsági ?r, kerítés és rettenetes hegyek! És az id? alkalmatlansága! Nappal az a sok tekintet, éjjel meg sehol az épület. Mert nem lány ez, hanem épület! Termek sokasága, gondosan tárolt élmény-konzervek és megálmodott világok, prim?r és másodlagos frissesség? emlékek és termékek, íratok és kacatok.

Keresgélem magam az arc ablakaiban, bet?zöm Abc-t, hátha beláthatok az elrejtett sarkokba…

Csodálatos, hogy egy ilyen vékony, törékeny kislány milyen er?s biztonsági rendszerrel van ellátva!

Igaz, nem ? a f?konstrukt?r, csapatmunka volt ez, huszonév kemény munkájával rögzült.

Vár a hegyen, védve és elzárva a világtól, s bent – ki tudja? Talán csipkerózsika álmodik egy világot a szubjektív idealisták fölényével…

Ám azt biztosan tudom, hogy id?nként kilopakodik, szárnyra kel, alagutat ás, vagy épp az aktuális, felkínálkozó lóra pattanva járja be folyamatosan növekv? birodalmát. Mert önmagától és önmagát növel? és hódító birodalom (ez az irodalom) – Ceasar minden gy?zelmes csatáját odaadná érte, (ha azóta el nem bukta volna el mindet).

De ha Csipkerózsika hercege betör? volt – ami lehetetlen, a mesékben vannak jók és gonoszok, de betör?k nincsenek -, akkor ki vagyok én? (Rózsa-szagolgató disney-szörnyeteg…)

 

 

Amikor Abc modellt állt

Ez a lány minden kihívásra válaszol – ha az a lelkét támadja meg. Így történt, hogy testében megélve a kiszolgáltatottság félelmét, kiszolgáltatta magát, trükkösen és érinthetetlenül.

Nem mondom, hogy el?tte nem próbált már ilyet, de az személyes volt, intim és kétségbeejt? eredménnyel zárult. Ez nyilvános volt, személytelen és tömeges. Férfias és n?ies. Abc tehát, hogy legy?zze önmagát és a világot, meztelen modellnek állt az egyetemen.

A feladat sikerült, bár így kiderült, hogy csak flastrom került a sebzett gyermekre bent.

Én pedig jövök, mint önzetlen csábító, hogy gyógyírt lessek és rajzoljak az érinthetetlenre.

Azért mégsem volt eredmény nélküli a modellkedés – a világ megint szebb lett egy kicsit.

Hogy irigylem a világot!