Egyik ismerősöm aranyhalakat telepített a kis kerti tavacskájába, de azok rendre eltűntek. Valamelyik szomszédra gyanakodott, míg aztán egy reggel meglátta a szürke gémet állni a kis vízben, így kiderült, ki a tettes. A városunk közepén lévő egyik ház udvarába róka jár be, vitte a tyúkot, amíg tudta. A város szélén őzek járnak és a vaddisznó is belátogat, ennivaló után túrva. (A gazdálkodók pedig panaszkodnak az egyre szaporodó vadkárok miatt.) A nyestek és a kóbor macskák nagyszerűen érzik magukat a házak között. Három következtetés, de hogy ezek mennyire igazak, döntse el mindenki maga:
- Már annyira szelíd és barátságos népekké váltunk, hogy az állatok félelem nélkül élnek velünk, közeledünk az édeni állapothoz.
- Oly mértékben csökkentjük, belakjuk az állatok természetes élőhelyeit, hogy beszorulnak közénk, alkalmazkodnak és megtanulnak együtt élni velünk.
- A Szentírásban az ószövetségi könyvekben a vadállatok megjelenése és benyomulása az emberek életterébe Isten bűnök feletti haragjának jele.
Jézus pedig 40 napig kint volt a pusztában, ahol „vadállatok között élt és az angyalok szolgáltak neki”.
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)