Jegyzetlapok 17.: (A szem és Isten)

• 

A szem mindent lát, de önmagát nem látja. Kell egy tükör, amiben önmagát megpillanthatja. 
Megszületése után a kisbaba megismeri környezetét, de önmagát csak a körülötte lévő emberek tükrén keresztül ismeri meg. Ha dicsérik, biztatják, jónak tartják, szeretik, akkor önmagát is jónak és szeretetre méltónak tartja. Ha nem, akkor rossznak és elvetendőnek – így törik össze mindannyiunk szíve.

Az örök életű természetfeletti lelkünk a természetes érzékeinken keresztül ismeri meg a világot, de önmagát felfedezni csak a természetfeletti Szentlélek által tudja. Ha ez nem történik meg, mindenképp torzul a sejtések és kívánságok, igazságok és hazugságok nyomása alatt.
Isten az örökkévalóságban, a Szentháromság belső közösségében szemléli önmagát. Itt valósul meg a teljes önátadás és egymásnak ajándékozás, így lehetséges, hogy Isten lényege szerint Szeretet.

Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)