Jegyzetlapok 6.: (A ló egyik és másik oldala)
1971-ben, hatévesen lettem első osztályos iskolás. Négy, néha öt tanóránk volt – több nem, már csak azért sem, mert délelőtti-délutáni váltásban tanultunk (kis iskola, sok gyerek) –, és napközi. Magáztuk tanítóinkat, hátra tett kézzel ültünk a padban és már elsőben is jegyekkel osztályoztak minket. Poroszos tanítási rendszer volt, ámbár az inga már lengett visszafelé: körmöst még kaptunk, de pálcázni már nem pálcáztak.
Olykor, ha valamit el lehetett intézni egy tockossal, akkor nem veszekedtek, nem alázták meg a gyereket, nem írtak az ellenőrzőbe – megkapta a vétkes a magáét, aztán mehetett vissza játszani. (Ez valószínűleg akkor is tilos volt, és nyilván az ilyen hallgatólagos megállapodásokkal a szülők és tanárok között is vissza lehetett élni...) Tekintélyelvű rendszer volt ez, nem nagyon jó, és kevés mozgásteret adott, de valamennyire mégis világos és egyértelmű volt mindenki számára, mit lehet és mit nem.
Ma sok minden másképp van. Már az elsősöknek is hat, olykor hét órájuk van, aztán napközi. Az alsó tagozatban a gyerekek tegezik a tanárokat. A pedagógustól azt várják, hogy olyan szórakoztató órákat tartson, hogy a gyereknek eszébe se jusson rendetlenkedni, ami persze lehetetlen, pláne a hatodik, hetedik órában. (Hozzá teszem, hogy olykor a gyerekek harmada is „papíros”, azaz eleve valamilyen diagnosztizált nevelési, tanulási problémával küzd az osztályban.) A gyerekek és a szülők már minden jogot elnyertek, a tanító meg örülhet, ha nem kap levelet valamelyik szülőtől, hogy mit kellene másképp csinálnia, esetleg nem jelentik-e fel valamiért… (Amikor tizensok évvel ezelőtt az iskolába kerültem, felső tagozatosokhoz tanszobára, már az első napokban figyelmeztettek a kollégák, hogy ne maradjak kettesben gyerekkel egy tanteremben, mert bármit rám foghatnak és nem tudom megvédeni magam…)
Az inga átlendült a túlfegyelmezésből a túlszabadság oldalára, sok mindent bizonytalanná és homályossá téve a tanár, a szülő és a gyerek számára egyaránt…
(Sípos (S) Gyula, szeretetfoldje.hu)