Jegyzetlapok 5.: (Sem ez, sem az)

• 

Sokat írok, de nem vagyok író. Képeket is rajzolok, festek, de nem vagyok festő. Olykor zenélek, de nem vagyok zenész. Közösséget „vezetek”, de nem vagyok vezető, pláne nem pásztor, és ha arra gondolok, hogy kedvenc hobbim, ha ágyon fekve könyvet olvashatok, akkor talán közösségi ember sem.

Iskolában dolgozom, de ha az összehasonlítom a napközis munkámat a tanítók teljesítményével, akkor nem vagyok tanító sem, dacára a tanító-népművelő diplomámnak, ha pedig „én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon…” – akkor népművelő se. Férjként, apaként szintén nincs mivel dicsekednem – láttam őket sírni miattam -, illetve velük dicsekedhetem, de az meg genetika és imameghallgatás, Isten kegyelme és az ő tehetségük, szépségük, jóságuk, ügyességük… 
Attól tartok, én még mindig csak a tékozló fiú vagyok, aki azt mondja: Uram, arra se vagyok méltó… de kérlek, engedd meg…
(A kőre rajzolt kis képet egy 3. osztályos kislánytól, Norinától kaptam idén pedagógus napra.)

(Sípos (S) Gyula, szeretetfoldje.hu)