Jegyzetlapok 4.: (Az öregedés Isten ajándéka)

• 

Az a sok ambíció, vágy, indulat, elképzelés, ami fiatalon bennünk mozog, motivál, olykor előre visz, olykor hátra, rángat ide-oda, az idők során részben kielégülést nyer, részben nem – frusztrációt, lelki sebeket is okozva -, de mindenképp csökken, kopik, már ha helyesen élünk. Az életközepi válság nagy próbakő: előre haladunk tovább az érett emberség felé, elfogadva öregedésünket, vagy visszafordulunk, mert még fiatalok akarunk lenni, telve a szemek kívánságával, a test kívánságával, az élet kevélységével? Egy új hobbival, baráttal/barátnővel, válással… (Milyen kínos tud lenni egy középkorú férfi/nő, aki beleragadt a húszas éveibe és életvitelébe, és még most is fiatal lányoknak/fiúknak feszítgeti magát…) 

Az ilyen embernek az öregedés nagy csapás. Ha azonban elfogadjuk, akkor az öregedés Isten ajándéka, segítsége, hogy el tudjuk engedni a hiábavalóságainkat, illúzióinkat. Megbékélhetünk környezetünkkel és önmagunkkal is, elfogadva azt, amivé lettünk és azt is, hogy mássá nem leszünk már soha. Lekopik a lényegtelen, de megerősödik és kitisztul a lényeg, a szeretet. Az ilyen nagypapa és nagymama ajándék a családnak…

Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)