Jegyzetlapok 3.: (Ellopott gyerekkor)

• 

Negyedikes kislány úgy jön be az iskolába, hogy mind a tíz körmén hosszú, hegyes műköröm van. Ötödikes, hatodikos lányok festett hajjal, kisminkelve, haspólóban. Elsős kisfiú, aki elmeséli, milyen horrorfilmet látott előző este. Aztán elalszik az órán (ha már éjjel nem tudott). Gyerekek, akik hatévesen tátott szájjal akarják kipróbálni, milyen csókolózni. Alsós kisgyerekek, akik büszkén mesélik, hogy a 12-es, 16-os karika a tévében nem számít, nekik az anyu/apu megengedte.

Harmadikos kisfiú, aki megkérdezi, hogy ismerem-e az egyik számítógépes játékot – nem -, akkor a másikat – azt sem -, akkor a harmadikat – azt sem -, pedig az nagyon jó, és lehet, hogy neki abban vesznek a szülei még valami varázseszközt (pénzért), a játékhoz, mert akkor majd jobban tud előre menni. Zselés, trutyis játék-utánzatok pénzért, amivel csak játszani nem lehet, viszont irigyelni kell azt, akinek van az iskolában. Villanypásztorra (telefon, számítógépes játék) kötött gyerekek, mert addig sincs velük baj. Gyerekek, akik turkálják az ételt és csak kulacsból isznak, akik nem tudnak elesni, akik sírnak minden kis horzsolásnál és rögtön a védőnőhöz mennének, akik játék közben öt perc után már veszekednek egymással és jönnek árulkodni, gyerekek, akiknek ellopták a gyerekkorukat, az ártatlanságukat, a kreativitásukat, bátorságukat…

(Sípos (S) Gyula, szeretetfoldje.hu)