Háromkirályok - Menyhért
Egy új betlehemi történet:
Sípos (S) Gyula: Háromkirályok - Menyhért
Gyerekként mindenre kíváncsi voltam. Szegény édesanyám hol a tűztől rángatott el, hol a vízből húzott ki, mert velem mindig történt valami. Nyugtalan voltam, ugyan nem én, de az agyam, az igen. Apám is hamar rájött, hogy belőlem soha nem lesz se kereskedő, se hivatalnok, még legjobban akkor jár, ha taníttat, lehetőleg jó messze a többi testvéremtől, nehogy őket is megfertőzzem valamiképp.
Így lettem tanuló a nemesek iskolájában, tanítványa papoknak, széllel bélelt kutatója a természet titkainak, nyugtalan vándor, csillapíthatatlan éhségű felfedező, a többiek szemében pedig, akik nem értettek semmit, csak minden vagyon elherdálója, már amit egyáltalán rám bíztak, élhetetlen ember, álmodozó.
Az voltam, álmodozó, s talán az vagyok mindmáig. Csak hát nem pénzről, nem szerelemről álmodtam én, hanem tudásról, megértésről, hogy bepillanthatok az istenek titkaiba, megfejthetem a természet csodáit, megértem a múltat és megismerhetem a jövőt. Megtanulom megérteni az állatok nyelvét és az istenek szavait, eltelek bölcsességgel és akkor majd az egész család büszke lesz rám…
Már nem is tudom, hányféle isteni beavatáson vettem részt, amelyek azt ígérték, hogy fellebbentik előttem az élet és az istenek titkait, de végül mindben csalódnom kellett. Pedig áldoztam én az isteneknek mindennel, amivel csak lehetett. Öltem állatokat, égettem füstölőket, órákig mantráztam titkos szavakat, táncoltam extázisig és kimerülésig, belélegeztem kábító füstöket, csakhogy még jobban megnyíljon az elmém és bölccsé, istenivé legyek, de a célom nem értem el. Mégis, mindezen hiábavalóságok közepette, mindig tanultam valamit és egyre jobban kiformálódott bennem a bizonyosság, hogy be fogok lépni az isteni titkok fényébe…
Az alexandriai mágusok ismertettek meg az asztrológiával, a csillagok titkaival. Ó, mennyire megragadott engem ez is, hogy reménykedtem! Íme, itt a nagy rendszer, ami meghatározza a világ működését és sorsát! Hiszen ki tagadhatná, hogy ott vannak a csillagképek előttünk, elég csak felnézni az égre, az istenek felé, hogy lássuk őket. Igen, itt talán kitapintható a nagy világrend, aminek még az istenek is engedelmeskednek, az égi pályák nagy törvénye, ami meghatározza, hogy mi van fent és mi van lent, amit egy bölcs ember végig követve, megértheti a múltat, jelent és jövőt, feltárulnak előtte az emberek és istenek belső titkai, életük és sorsuk.
Így hát éveket töltöttem a csillagképek tanulmányozásával is, az égi matematika elsajátításával. Hogy pedig ellenőrizzem ennek a tudománynak az igazságát, felállítottam több múltbéli esemény, valamint régi, dicső nagy emberek horoszkópjait, hogy megnézzem, a csillagképek együttállása valóban előre megmutatta-e életüket. Egyre izgatottabb lettem, amikor kiszámolva a világot meghódító Nagy Alexandrosz horoszkópját – akinek születési helye és ideje köztudomású -, úgy találtam, hogy az valóban kirajzolja ennek a makedón hősnek az életútját. A saját horoszkópom pedig megmutatta, hogy én is találkozni fogok az istenekkel. Így aztán bár örültem, de nem is nagyon csodálkoztam amikor bölcsességemmel a jövő felé fordultam, és felismertem a Halak csillagképben az eljövendő nagy király érkeztét. Mindjárt elhatároztam, hogy a feltárt égi titkot, s a csillagot, amelyik igazolja bölcsességemet, követem, ás rátalálok a születendő királyra. Mellé állok majd, hogy tudásommal segítve őt megalapítsunk egy hatalmas, erős és bölcsességgel teli birodalmat.
Nyugat felé menet találkoztam Gáspárral és Boldizsárral, akik szintén a csillagot követték. Először nem örültem, hogy vetélytársaim lettek, de aztán megnyugodtam. Gáspárt csak a hatalom érdekelte, talmi ostobaság, arany és befolyás, ez engem hidegen hagyott. Mire jó a vagyon, ha nem tudod helyesen felhasználni? Én iskolát fogok alapítani, akadémiát, a beavatás helyét, ha úgy tetszik az új, mindent átfogó misztériumvallást, aminek mi leszünk a papjai, beavatottjai és beavatói. Akkor majd elismernek engem, vagyonunk és tekintélyünk folyamatosan gyarapodni fog, mi pedig a követőimmel együtt fogjuk kutatni az ég és föld titkait és végig járjuk az istenné válás fokozatait…
Tetszett nekem Jeruzsálem. Tetszett a lázas építkezés, az új templom, amit néhányan a világ hét csodája közé sorolnak. Nem volt az, anyagi dolog önmagában sohasem lehet csoda, de tetszett az ambíció és az elszántság. Tetszett Heródes is, ez a nagyra hivatott és célra törő ember. Amikor találkoztunk vele, rögtön láttam, hogy a hatalom és kérlelhetetlen erő aurája veszi körül. Gondoltam is rá, hogy felállítom majd a horoszkópját, ha lesz egy kis időm rá. De először lássuk az eljövendő nagy királyt!
Hogy meglepődtünk mindhárman, amikor kiderült, hogy tovább kell utaznunk a csillag nyomát követve, egészen Betlehemig, ami egy koszos kis falu, semmi említésre méltó nincs benne – ámbár most, hogy ott jártunk, már van miről beszélni az embereknek… Szóval ott voltunk, s vittük magunkkal az ajándékainkat is. Gáspár, jellemző módon, aranyat. Vízcseppet a folyóba minek – gondoltam előtte -, egy király gazdagságához ugyan mit tehet hozzá még néhány maréknyi arany?
Én bölcsebben jártam el, tömjént hoztam, az istenek illatát, az oltáron égetett fűszert, tömjént főpapként a főpapnak - s el is terveztem, hogy meggyújtom majd a füstölőben és méltóságosan körbe füstölöm, megáldom a gyermeket, hadd legyen tőlem az első áldás az életén, arra bizonyosan emlékezni fogunk egész közös életünkben.
Nem így történt. Királyi pompa helyett istálló, tömjén illat helyett állatbűz, szépség és ragyogás helyett szalma és egy kisbaba a jászolban… Mire észhez tértünk, már menekülnünk is kellett. Igaz, volt abban az istállóban és abban a családban valami különleges – a csillagok nem hazudnak -, és egy pillanatra el is fogott a kísértés, hogy ott maradjak velük, abban a békében, ami átjárt ott mindannyiunkat, ezt nem tagadom. De közben már belém villant, isteni megsejtésként, hogy Heródes talán nem örül az új király hírének, talán azt a hatalmára veszélyesnek tartja, ezért ha visszatérnénk hozzá, minket, a rossz hír hozóit ugyanúgy megölethet, mint ezt a szerencsétlen családot, akikre bizonyosan halál vár. Éjjel aztán egy álom megerősített mindhármunkat ebben – lám, megint igazam volt! Így aztán Jeruzsálemet elkerülve indultunk tovább utunkra, s szerencsésen megmenekültünk.
Lám, az istenek gondot viselnek ránk, ebből is látszik, hogy még terveik vannak velünk! De miért is nem faggattam ki jobban a csillagokat utamról? Akkor biztos nem sodródtam volna bele ebbe a csapdába. Most aztán se pénz, se posztó! Kereshetek egy másik helyet, ahol felismerik, kellőképp méltányolják tudásomat és bölcsességemet támogatást adnak, hogy tovább folytathassam kutatásomat és utamat az ég felé…