Egy "félperces", azaz egy rövid kis novella a 33 rövid történet és néhány hosszabb című novelláskötetből.
A kamera előtt: Sipos Gyula
Munkánkat támogatni lehet a Szeretet Földje Közhasznú Alapítványon keresztül, számlaszáma: 10700268-04975106-51100005
Szöveges változat:
Sípos (S) Gyula: Az élet értelme
A kisfiú vidáman szaladt oda édesapjához, aki a padon üldögélt.
- Nézd apu, mit kaptam a bácsitól! Egy lufi! – Valóban, a gyerek kezére kötött zsinór végén egy különös, színjátszó léggömb ugrándozott az ég felé.
- Milyen férfitól? – kérdezte gyanakodva az apja.
- Attól a bácsitól – mutatott a park fái felé a fiú – az előbb még ott volt! És szárnya is volt neki két oldalt!
- Szárnya? – A férfi gyanakodva nézett a késő délutáni félhomályban a fák felé. Eszébe jutott, amit a felesége mondott néhány napja, hogy állítólag egy mutogatós ember zaklatja a fiatal lányokat a parkban. Lehet, hogy ő volt az? Egy pedofil? – Szárnya? Nem lehet, hogy a kabátja volt? Esetleg azt nyitogatta a kezével, mintha szárnya lenne?
- Jaj apu, nem a ruhája volt! Egyébként is a hátából jött ki, a kezében meg a lufit tartotta, amit nekem adott! És azt is mondta, hogy abba egy nagyon fontos dolog van elrejtve, de nem szabad kinyitni a lufit, mert akkor eltűnik belőle! Nézd csak meg!
A fiú lehúzta a zsinóron a léggömböt az apja szeme elé, aki csodálkozva látta, hogy annak belsejében valami köd gomolyog, s benne, noha alig tudta kivenni, egy fehér, írott lapocska is lebegett. Most már látta azt is, hogy a léggömb felszínére egy mondat van írva fluoreszkáló betűkkel: Az élet értelme.
Lehet, hogy egy terrorista volt? – nézett körül az ember. - Így akarja a robbanószert eljuttatni a lakóházakhoz? Jó trükk lenne, hiszen ki gyanakodna egy gyerekre? Robbanógáz és gyújtószerkezet – ki tudja, bármikor robbanhat?! Ügyetlenül rámosolygott a fiára:
- Elmondta neked, mi van a lufira írva?
- Nem, azt mondta, majd te elolvasod.
- Az van ráírva: eressz el, és vegyél egy hatalmas fagyit a fiadnak!
- Tényleg?
- Tényleg!
- Hurrá! Akkor két gombócosat kérek, csokit és citromot! – A kisfiú ügyetlenül megpróbálta leoldani a kezéről a léggömböt.
- Várj, majd segítek! – Az apuka óvatosan kioldozta a zsinórt, majd eleresztette a fénylő gömböt. Megkönnyebbülve nézte, ahogy az felszáll a levegőbe és eltűnik a fák között.
- Kész is van! Indulhatunk!
A kisfiú boldogan megfogta a kezét és vidáman szökdécselt. Már alig várta, hogy megkapja a fagyiját. Milyen jó nap ez a mai!
Könyveinkről bővebben lehet tájékozódni honlapunkon a Könyveink menüpont alatt: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink )