Róka, aki mindenbe beleütötte az orrát
A mai (szerdai) iskolai rajzversenyhez írott mesém, tessék parancsolni!
Sípos (S) Gyula: Róka, aki mindenbe beleütötte az orrát
Róka volt az erdő legkíváncsibb állata. Mindig figyelt, szimatol, fülelt, mindenkinél előbb akart tudni mindenről. Ha Fácán úr sétálni indult Fácánné őnagyságával, Róka máris ott volt, és a bokorból figyelte, hogy miről beszélgetnek. Amikor Nyúl mamának megszülettek a kisnyulai, Róka rögtön telekürtölte az erdőt az ötös ikrek érkezéséről, s hogy abból kettő fiú, három pedig kislány.
Az erdő lakóit hol mulattatta, hol idegesítette ez a nagy kíváncsiság, de tenni nem sokat tudtak ellene. Meg aztán ők is Rókát kérdezgették, hogy mi hír az alvégen, a nagy fánál vagy épp a pata-parti fűzfáknál. Ilyenkor Róka koma kihúzta magát, kidüllesztette a mellét, lompos farkával kicsit meglegyezte magát, aztán fontossága teljes tudatában válaszolt a kérdésre. De beszélt ő kérdés nélkül is, csak legyen, aki végig hallgatja! Mert Róka nem csak figyelni, kutakodni, hanem beszélni is nagyon szeretett…
Egyszer épp Medve barlangja előtt ólálkodott, hátha megnézheti magának a legkisebb medvebocsot, akit szülei még nem engedtek ki a többiek közé. Milyen jó is lenne, ha ő mesélhetne először a kis maciról! Csak hát Medve bátyó nem szívlelte a leskelődőket, s ha valakit meglátott a barlangjuk körül, arra rögtön morogni kezdett.
Róka koma a nagy settenkedésben nem vette észre, hogy a fák közül épp most érkezik haza Medve bátyó. Amikor aztán az rámordult, akkorát ugrott ijedtében, hogy még a fejét is beverte egy kinyúló faágba.
- Mit keresel itt, Róka koma?
- Csak úgy szaglászom – dadogta Róka -, mert valami furcsát érzek!
Mindjárt mutatta is, bőszen szimatolta a földet, s amikor meglátott egy rozsdás konzervdobozt, felkiáltott: meg is van! - és hirtelen belenyomta az orrát a dobozba, de sajnos olyan erővel, hogy aztán ki se tudta húzni onnan.
Szegény Róka koma, most aztán nagy bajba került! Szólni se tudott, mert a konzervdoboz összeszorította a száját. Levegőt is alig kapott, s hiába tolta, húzta, a doboz csak még erősebben rászorult a pofájára.
Ebből aztán nagy látványosság lett. Jöttek a hírre, jöttek az alvégről, a mezőről, a patak partról, hogy megnézzék, mi történt Rókával. Sajnálták is, nevették is, korholták is. Minek kellett már megint leskelődnie!
Szegény Róka komának már a könnye is kicsordult bánatában, mert szerette ő, ha vele foglalkoznak, de nem ilyen formában!
Végül aztán mind megegyeztek abban, hogy segíteni kell Rókának, hogy megszabadulhasson a rozsdás konzervdoboztól. Először Medve próbálta lehúzni a fejéről, hiszen ő volt az erdő legerősebb állata, de nem sikerült neki. Akkor többen próbálták egyszerre. Nyúl bácsi a fülénél fogva húzta egyik irányba, Borz úr a dobozt a másik irányba, de így se sikerült. Szarkáné asszony felvetette, hogy vizezzék be Róka szőrét a doboz alatt, hátha attól csúszós lesz. Neki van is otthon egy alig használt csíkos szívószála, a teteje is elfordítható, azt be tudják csúsztatni a doboz pereme alatt, aztán vizet öntenek bele, és már kész is! Jó ötletnek tűnt, kipróbálták, Róka koma majd megfulladt a víztől, de a doboz meg se moccant.
Szerencsére épp arra repült Harkály doktor. Amikor meghallotta, hogy mi történt, megvizsgálta Rókát, aztán kijelentette:
- Itt műtétre lesz szükség!
Most ijedt csak meg igazán Róka koma! Mi az, hogy műtét? Tán levágják az orrát?
- Ne butáskodj – felelte Harkály doktor -, nem az orrod kell levágni, hanem a dobozt!
Azzal nekilátott a műtétnek. Éles, hegyes csőrével kis lyukakat ütött a doboz falán, végig hosszában. Egy koppantás, kettő, három, akkor Róka felkiáltott: Juj! – mert Harkály csőre már az orrára koppintott. Aztán újra egy koppantás, kettő, három – juj! -, kész volt a következő lyuk, aztán a harmadik, negyedik, sokadik, végig a doboz oldalán. Végül már úgy nézett ki a konzervdoboz, mint egy spirálfüzet lapjának lyukacsos oldala. Akkor a doktor odaszólt Medvének: na, most húzd ketté!
Medve úr egyik karmát beakasztotta a doboz egyik oldalába, a másikat a másik oldalába, aztán rántott egyet, s a doboz úgy szétnyílt, mint egy cipzár!
- Éljen, hurrá, sikerült! – kiáltotta mindenki, s tapsoltak, veregették Medve vállát, simogatták Harkály doktor szárnyát. Rókának ugyan jól az orrára koppintottak, de most már ő is együtt örült a többiekkel a sikeres megmenekülésének.