Isten védőoltása
Kétféleképp védekezhetünk egy betegséggel szemben. Az egyik, hogy megerősítjük a szervezetünket mindenféle vitaminokkal, roboráló szerekkel. A másik, hogy védőoltást kapunk – ami általában a legyengített kórokozó vagy annak valamely része -, amely válaszreakcióra, ellenanyag termelésére készteti a szervezetünket. Ezt teszi Isten is velünk, társadalmi méretekben is.
Isten legjobb erősítő, roboráló szerként önmagát, a Szentlelket ajánlja, az Erősség Lelkét, a Szeretet Lelkét, a Gyógyítót, Bátorítót, Védőügyvédet. Ezt tudatosan - működését értve és elfogadva -, csak a keresztények tudják magukhoz venni – és milyen kevesen teszik! Bárcsak az egész világ kérné Isten Szentlelke megvilágosító, gyógyító, szabadító kegyelmét és elfogadná a gyógymódot, amit Ő felír nekünk!
Isten azonban nem szűnik meg cselekedni értünk. Itt az Ő másik módszere, a „védőoltás”. Ennek célja, hogy a „szervezetünk” felismerje a „betegséget”, felkészüljön támadására és sikeresen védekezhessen ellene. Ez személyes életünkben is a próbatétel ideje lehet, a lelki pusztaságé. Ez az önvizsgálat és a jó döntések kimunkálásának, kiszenvedésének időszaka. Isten azonban nem csak egyen-egyenként, hanem közösségként, társadalomként, népként és országként is gondot visel ránk. Amikor hibáink és bűneink ránk nehezednek, ezek következményeit mintegy a védőoltásként „ránk engedi”, hátha jól reagálunk rá és válasz-reakcióként megvédjük magunkat és körülöttünk az Életet.
Ilyen védőoltás most nekünk a menekült-válság, a népvándorlás is. Bizony, ez csak a baj gyengített változata, kétféle értelemben is. Egyrészt a nyomorúságnak egyelőre csak a széle érintett meg minket. (Nálunk nincs háború, és például a Jordánia ötmilliós lakossága két és félmillió menekültet fogadott be. Igaz, ott hasonló a nyelv, a vallás és a kultúra…) Másrészt a vándorlásnak indult nép egyelőre csak szellemi fegyverekkel küzd: viszontagságai felmutatásával és muszlim felsőbbrendűségi hitével. De ne legyenek kétségeink – ha Európa és általában a (poszt)keresztény világ erre nem ébred fel és nem találja meg a megfelelő szellemi-lelki-szociális gyógymódot, akkor hamar el fog jönni a betegség radikalizálódásának ideje is!
De nem csak a népvándorlásról van szó, hanem még mélyebben fekvő, mindannyiunk életét befolyásoló tényezőkről is. Ilyen például az ökológiai válság és annak okai. Több, mint negyven éve – a Római Klub első jelentése óta – a legfontosabb döntéshozó szervek előtt is nyilvánvaló, hogy a fékezhetetlen fejlődés lázálmáért súlyos árat kell fizetnünk. (Egyszerűen összefoglalva: véges erőforrások, nyersanyag-készletek mellett nem reális folyamatos – végtelenített! - gazdasági fejlődésben gondolkodni és főleg nem ilyen erősen környezetkárosító technológiák mellett.) Ami azonban egykor pusztába kiáltott szó volt, az ma könyörtelen valóság és a népvándorlás egyik kiváltó (és egyre erősödő) oka is.
Európa azonban még mindig nem ébredt fel! Még mindig arról ábrándozik, hogy majd a migránsokkal pótolja a hiányzó munkaerőt, fel sem téve azt a morális kérdést, miért hiányoznak milliók a hazai népességből. (A magzatgyilkosság rettenetes bűne és az önző, hedonista életforma választása miatt.) Még mindig azt reméli, hogy majd integrálni fogja a muszlim milliókat, miközben erőtlen és rogyadozó az a kultúra, amivel és amibe integrálni szeretné őket.
Nos, a védőoltást megkaptuk, a járvány pedig közeledik hozzánk – a kérdés az, hogy vajon képesek vagyunk-e még egyáltalán bármilyen válaszreakcióra?
Hitem szerint igen! Ehhez azonban vissza kell térnünk Istenhez - kérve a Szentlélek erejét -, és vissza kell térnünk életünk és kultúránk keresztény gyökereihez és alapjaihoz! Igen, a muzulmán kihívásra csak keresztény válasz adható, minden más (liberális, szociális, jogvédő vagy épp ultranacionális) elképzelés csak erőtlen maszatolás. Ugyanez igaz a gazdasági válságra, a politikai válságokra (lásd az EU impotenciáját a népvándorlás ügyében) és az ökológiai válságra is!
A bajok és betegségek mélységét talán már kezdjük legalább sejteni: orvosi nyelven ez a kórleírás (anamnézis és diagnózis). Talán a „szervezetünk” itt-ott már el is kezdte a „védekező anyagok” (megtérés, helyes gazdasági és politikai válaszlépések) termelését. Messze azonban még a gyógyulás, egyelőre a beteg állapota tovább romlik. Te és én, mi azonban már lehetünk gyógyszerei ennek a beteg világnak! Kérhetjük Isten segítségét, a Szentlélek kegyelmeit is, Isten pedig megadja, mert Ő mindig a gyógyulás és az Élet pártján áll.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)