Bölcs Salamon bukása

Kategória: Eheti Megjelent: 2014. december 08. hétfő

A bibliai Salamon király története intő példa vezetőinknek, de nekünk is. Hogyan és miért válik egy értelmes, sokra hivatott, minden lehetőséget megkapó fiatalember egy egész nép megrontójává? Íme:

Dávid király életének utolsó éveiben újra felerősödtek a trónutódlása harcok, amelyből – anyja, Betsabé és a belső udvari kör (Nátán próféta, Cádók főpap és Benájá testőrparancsnok) gyors helyzetfelismerése és cselekvése nyomán – a fiatal és tapasztalatlan Salamon kerül ki győztesen. Dávid – a megfellebbezhetetlen tekintély - még életében utódjává teszi őt.
A Szentírás tanúsága szerint Isten megkérdezi Salamont, hogy mit kíván tőle. Az ifjú király elismeri tapasztalatlanságát és tudatlanságát, és bölcsességet kér az Úrtól. Isten megdicséri, megígéri neki a bölcsességet és mellé a gazdagságot és a békét is az egész ország területén. Tanácsot is ad neki: óvja magát a túlságos gazdagságtól és legyen gondja a szegényekre. Ne vegyen sok feleséget magának, legyen mentes a hatalmi gőgtől és a többi néppel való szövetségtől.
A fiatal Salamon pályája ígéretesen indul és csodálatosan kibontakozik. Bölcsessége messze sugárzik – történeteit mindmáig feldolgozzák a művészetekben -, országa békében él és a környező népek is az adófizetői lesznek. Hadserege erős, megerősített városokat épít a határai mentén és elkészül az Úrnak szentelt templom is, amit mindmáig Salamon templomaként emlegetünk. (Talán ez lehetne az első intő jel: Istennek épült templom és mégis Salamont emlegetik? Kit dicsőít ez a templom akkor?)
Salamon bukásának okait szemlélve, személyiségének eltorzulását fedezhetjük fel. A valamikor alázatos, tudatlanságát elismerő ember gőgössé és elbizakodottá vált. Elhitte azt amivel a nép tömjénezte, hogy ő valóban olyan bölcs és okos, hogy mindent átlát és mindenre tudja a megoldást. Ez a beállítódás és megkérdőjelezhetetlen önigazultság a legnagyobb ostobaságokhoz vezette el.
Isten előre óvta Salamont attól, hogy sok felesége legyen, hogy idegen népekkel kössön szövetséget, és ebből fakadóan idegen isteneket imádjon. A király azonban minél inkább elveszítette belső mértékét, annál esztelenebbül kezdte habzsolni az életet. (Tipikus jele annak, hogy a belső kiüresedést és a nyomában jelentkező unalmat külső dolgokkal akarjuk csillapítani.) Egyre több ágyast vett magának. Politikai szövetségeket kötött a környező népekkel és ezek pecsétjéül azok uralkodóinak lányait is feleségül vette. Az idegen asszonyok magukkal hozták a saját isteneiket (démonaikat) és Izrael egész országában megjelent a Baál-kultusz, Astóret imádása és Moloch – azaz a termékenység-rítusok, a rituális prostitúció és a gyermekáldozatok, - mindez pedig úgy, mint az Úrral kötött szövetség! (Rettenetes istenkáromlás, az önmagát értünk feláldozó Jézus Krisztust szövetségbe kötni a gyermekgyilkosságokat követelő molochal!)
Salamon egyre nagyszabásúbb építkezéseket indított, növekvő hadserege és államgépezete fenntartásához pedig mind erősebb adókkal sanyargatta a népet. A valamikor kedves és megértő, bölcs Salamon igazi keleti kényúrra változott. Az előkelő rétegek pedig követték őt a jogtalan szerzésben, pazarlásban és a bálványimádásban. Hiába volt minden intés, figyelmeztetés, bölcs Salamon vakon ment előre, lerombolva mindazt, amit fiatal éveiben épített, így romlásba taszítva az egész népet.
Végül eljött az ítélet, az igazság pillanata. Isten embere megjelent, hogy elmondja az Úr üzenetét: a feltornyosuló bűnök égbe kiáltanak, és a király bűnei miatt halála után az ország ketté szakad – ahogy ez meg is történt Salamon fia, Roboám idejében. A fiú ugyanis ott akarta folytatni, ahol apja abbahagyta. A nép követeinek kéréseit és tanácsadói intését is figyelmen kívül hagyva még keményebb adóztatásra és elnyomásra tett ígéretet. Ennek következményeként a tizenkét törzsből tíz elszakadt tőle… A fiú csak azt tette, amit az apjánál látott. A rossz példa bőséges termést hozott!
Igaz, az idős Salamon – az isteni intés után, megcsömörlve az élvhajhász élettől – még próbálja menteni a menthetőt. A prédikátor könyvében olvassuk híres sorait: minden csak hiábavalóság! Évtizedek romboló munkáját azonban már nem lehetett visszacsinálni, a következő nemzedék megrontott jellemét néhány intő szó nem jobbíthatta meg.
Nem kell sok fantázia ahhoz, hogy felismerjük korunk Salamonjait. Azokat az ígéretes vezetőket, akiket a politikai, gazdasági siker, a kulturális vagy egyházi életben elért befolyásuk megrontott és úgy vélik, már mindent tudnak, mindent értenek és mindent meghatározhatnak. Csak ők kezdeményezhetnek, csak tőlük indulhat ki minden, amit pedig ők nem akarnak az csak rossz és üldözendő lehet.
A salamoni példa figyelmeztetés nekik is, de nekünk is, akik esetleg hasonló módon állunk a saját befolyásunkhoz, hatalmunkhoz a munkahelyünkön, családunkban, közösségünkben. Most még lehetséges a visszatérés a józanság, a mértékletesség, az imádságos lelkület útjára. Most még elfordulhatunk a bálványainktól, a rossz szokásainktól és a rossz szövetségesektől. De az idő rövid! Aki a „ma” kínálkozó lehetőségét nem használja ki, annak lehet, hogy „holnap” már késő lesz – és „hiábavalóság, szörnyű hiábavalóság”!
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)