Egy botrányos, csodálatos ember
Jaj, hogy ki nem állhatták sokan! Botrányosan viselkedett, pápa létére megcsókolta a Koránt, elment a római zsinagógába, állandóan bocsánatot kért mindenkitől az egyház bűneiért… Egyszer egy haldokló idős zsidó férfi azt kérte tőle, hogy részt vehessen a reggeli szentmiséjén. Nemcsak megengedte neki, de felkínálta neki a szentáldozás lehetőségét is és a haldokló élt vele. Utána a pápa titkára felelősségre is vonta, hogyan mert áldozni – de Isten másképp gondolkodott, mert meggyógyította a férfit!
II. János Pál pápa, a lehetetlenségeket lehetségessé tévő szent, a remény embere.
Andreas English, ez a hitetlenből hívővé vált férfi, aki újságíróként és vatikáni szakértőként végig követte a szent pápát, a „II. János Pál csodái” című könyvében leírja, hogy a kúriai bíborosok már a beiktatása után mennyire haragudtak a pápára, aki sutba dobta az ő elképzeléseiket arról, hogyan kell „őszentségének” viselkednie! Azt akarták, hogy az új pápa is úgy viselkedjék, mint elődei: szoborként és elérhetetlenül, megközelíthetetlenül ülve a pápai trónon, így sugározva „a szentséget”. Ehhez képest a lengyel pápa nem volt hajlandó beülni a pápai hordszékbe, bíborosait nem a pápai trónon ülve fogadta (hogy kézcsókra járuljanak), hanem állva és átölelte őket…
Botrány botrány után! Kimegy az emberek közé, engedi, hogy megérintsék, síelni jár, ráadásul a fürdőben nem a lezárt, elkülönített kabinban mártózik be a vízbe, hanem kimegy a többiek közé – egy pápa fürdőnadrágban, rettenet! Ha akkor valaki azt mondja ezeknek a hivatalnok-papoknak, hogy ezt az embert szentté fogják avatni, hogy már halála pillanatában felhangzik a tömegben a sancto subito, az avassátok szentté, biztos a szemébe nevettek volna…
II. János Pál pápa, aki már akkor hitte és hirdette a szovjet birodalom közeli összeomlását, amikor senki még csak gondolni sem mert volna rá. Egy pápa, aki kimozdult a Vatikán biztonságos falai mögül és 104 utat tett a világszerte, hogy mindenkinek elvigye az Örömhírt! Amikor a kezdeményezte a Világifjúsági Találkozókat, sokan a fejüket fogták: napjainkban, amikor a világ tévével, rádióval, filmekkel, szexuális szabadsággal, drogokkal csábítja a fiatalokat, hogy akarja ez a beteg öregember elérni őket a szüzesség, a tisztaság, a rózsafüzér üzenetével? Hát kinek kell ez? A fiatalok azonban meghallották a szent üzenetét és jöttek, tíz- és százezrével…
II. János Pál pápa volt az, aki merte meghirdetni a Nagy Jubileumot, ő volt, aki teljes erejével hitte, hogy Isten elhozza a megújulást a világba, és beleírta a szívekbe az isteni irgalmasság üzenetét: „Jézus bízom benned”!
Pápává választása előtt a szentté avatási kongregáció számított a legnyugisabb munkahelynek. Ha emberöltőnként egy-egy embert boldoggá avattak, az már nagy szónak számított. II. János Pál azonban másképp gondolkodott ebben is. Hitte, hogy az egyháznak vannak szentjei és tudta, hogy ezeket példaképül oda kell állítani az emberek elé – és így is történt! (Mi is hálásak lehetünk, hogy pápasága alatt több magyar férfi és nő életszentségének hivatalos elismerése megtörtént.)
Ebben a korban, amikor plébániák, egyházközségek a múltba révedve élnek, amikor semmi újat nem akarnak, amikor csak a siránkozást hallani a kiürülő templomokról, II. János Pál pápa tele volt merész tervekkel. „Ne adjátok fel a reményt!” – kiáltja most is a szívünkbe. Kezdeményezzetek, hagyjátok a régi szokásokat, adjátok át az embereknek az ősi, de mindig új Örömhírt!
Soha nem tudták beskatulyázni. Forradalmár, aki közben ragaszkodik az egyház ősi tanításához. Őskonzervatív, aki közben dalokat énekel lemezre. Ki ez az ember?
Isten szentje. Egy férfi, aki egész életében elvállalta azt, amivel Isten megbízta. Gyári munkás és színész, író és pap, lelkipásztor, püspök, Krisztus keresztjét hordozó pápa, aki körül csodák történtek (amit egyébként az ő kifejezett kérésére szigorúan titkolni kellett).
Akkor szeretjük helyesen őt, ha követni akarjuk. Ha mi is Isten embereivé akarunk válni, hogy a mi életünkön keresztül is az Úr áldása, kegyelme áradhasson (na jó, esetünkben lehet, hogy csak csordogálhasson) a földre… Szent II. János Pál pápa, könyörögj érettünk!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)