Ha Isten nem Szentháromság lenne
Ha Isten nem Szentháromság lenne, ha Jézus Krisztus nem lenne a megtestesült Fiú, egyszerre tökéletesen Isten és tökéletesen ember, szétválaszthatatlanul és összekeveretlenül, ha a Szentlélek nem lenne személy, akkor egészen más lenne az életünk és vallásunk, tragikus következményekkel.
Ha Isten nem Szentháromság, akkor nem lehetne lényege szerint Szeretet, mert a szeretet mindig közösséget feltételez. (Aki szeret és akit szeretnek, oda és vissza.) Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem tudna valamilyen módon szeretni. Olyan lenne, mint a pogány istenek egyike, mint Zeusz, aki fehér bika képében elrabolja, majd magáévá teszi Európét, Agénór király lányát és Asztériosz házastársát. Lehet szeretetnek nevezni a vágynak, csábításnak, hatalomnak és erőszaknak e különös keverékét, de az a fajta önző és birtokló szeretet azért igen messze esik Isten önfeláldozó és mindenkinek szabad döntési lehetőséget biztosító szeretetétől.
Ha Isten nem lenne Szentháromság, akkor a civilizációnk még mindig magától értetődőnek tartaná a rabszolgaságot, a férfi fölérendeltségét és az elnyomás mindenféle formáját, amikből csak a kereszténység által volt képes megszabadulni (vagy legalábbis előre haladni ezen az úton). Még legjobb esetben is Isten, az egyetlen Isten olyan lenne előttünk, ahogy Őt az ószövetségből megismerhetjük - és akkor még mindig a törvény igája alatt nyögnénk és azon gondolkodnánk, hogy melyik a legfontosabb főparancs a sokszáz körül, amelynek megtartását megkövetelik tőlünk.
Ha Jézus Krisztus nem lenne a megtestesült Fiú – aki lényege szerint egy az Atyával -, akkor legfeljebb félisten lehetne, egy új Héraklész, egy elérhetetlen minta – hiszen egyikünk se született istentől -, vagy a megistenülés valamely fokán álló ember, az örök kísértés, az istenné válás csábító képe és az önmegváltás rettenetes hiábavalósága, a gnosztikus csábítás és okkultizmus mágikus varázslata. Ha Jézus Krisztusban nem lenne együtt az istenség és emberség, akkor nem lenne megváltás, akkor a létbe vetettségünk csak babonás szokásokba, jóslásokba és szerencse talizmánokba kapaszkodhatna (mint ahogy az megfigyelhető minden többistenhitű kultúrában). Akkor nem lenne Istenhez vezető szabad út – Jézus -, nem lenne Igazság, csak igazságok, és még mindig szakadék választana el minket az Élettől, Istentől.
Ha a Szentlélek nem lenne személy, a Szentháromság harmadik személye, hanem csak erő, energia, ami szabadon felhasználható bármire - mint például az elektromos energia, amivel bármilyen javító vagy romboló eszközt működtetni lehet -, akkor azoknak a csalóknak lenne igazuk, akik „energiát adnak”, meg „világenergiáról” beszélnek, „energizálnak”. Akkor nem lehetne megkülönböztetni a természetfelettit a természetestől és természetalattitól, a jót a rossztól, az igazat a hamistól, és akkor nem vallásunk lenne, hanem mágikus gyakorlataink (megint csak: ahogy az minden többistenhívő kultúrában megfigyelhető), és egy zavaros katyvaszban élnénk, politikai, kulturális és vallási guruk felügyelete alatt, a valódi megkülönböztetés biztos lehetősége nélkül. (Ahogy egyébként a világ fiai most is élnek „a világ szokása szerint, a levegőégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt” (Ef 2,2).
Isten legnagyobb ajándéka, hogy Jézus Krisztusban feltárta a maga valódi – addig elrejtett -, belső természetét. Ez a hatalmas kincs, amit az első keresztény nemzedékeknek is csak a Szentlélek megvilágosító kegyelmével sikerült megérteni, feldolgozni és szavakba foglalni. (Ennek csodálatos összefoglalása a nicea-konstantinápolyi hitvallásunk, a Hiszekegy. Ennek rövid, olvasmányos bemutatása az „Ez a mi hitünk, a keresztények hite” című könyvünk, amit szeretettel ajánlok figyelmetekbe: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/20665-ez-a-mi-hitunk-a-keresztenyek-hite )
Ha Isten nem Szentháromság lenne, akkor „Az Isten szeretet” (1Ján 4,8) kijelentés nem lenne több a szokásos fecsegésnél, azt pedig, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Ján 3,16) megérthetetlen titok maradna.
Köszönöm Uram, hogy megismertetted magad velünk, mint Szentháromság Egyisten és feltártad előttünk szíved legbensőbb titkait is. Add, hogy mi is a Te példád nyomán így tudjunk élni, szeretve Téged teljes szívünkből, erőnkből és lelkünkből, és szeretve felebarátunkat, mint önmagunkat. Köszönöm Uram, hogy megajándékozol minket ezzel! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)