Néhány megjegyzés a Szűzanya áprilisi medjugorjei üzenetéhez
A szombati lelki napunkon egy Franciaországban élő, de most hazalátogató asszony elmondta, hogy egy iskolában dolgozik, kisgyerekeket tanít. Egyre nehezebb a helyzet, szívesen váltana, de nem tudja, hogy döntsön. Viszont ha elmegy – kérdeztem -, és otthagyja a gyerekeket, akkor ki fogja szeretni őket?
„A Szűzanya mindig ugyanazt mondja” – mondják néhányan, unalmas, hallottuk már…. és kétségtelen, hogy a világ és a hamis kinyilatkoztatások sokkal érdekesebbek és visszaigazolják félelmeinket és vágyainkat. A Szűzanya azonban nem a szórakoztatásunkra, hanem a megmentésünkre jött el közénk és üzeneteiben mindig a lényegre hívja fel a figyelmünket, miként most is:
„Drága gyermekek! Imádkozom értetek és új életre buzdítalak benneteket, örömteli, imádságos életre. Kicsi gyermekek, a Szentlélek töltsön be benneteket örömmel, hogy olyanná váljatok, mint a tiszta és iható forrásvíz, hogy kicsi gyermekek, Istenben és Istennel a szeretet és a béke misszionáriusai legyetek. Életetek rövid itt a földön és azért vagyok veletek, hogy az ég felé vezesselek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
Kezdhetnénk azzal, ha hosszú elemzésbe fognánk (amit nem teszünk), hogy Mária drága gyermekeinek hív minket. Megengedtük-e már magunknak, hogy megéljük ezt a bensőséges, szerető, anya-gyermek kapcsolatot a szívünkben? (És még inkább: hogy Isten gyermekei vagyunk és Jézus Krisztus testvérei, Isten családjának tagjai?!)
Hányszor kértünk már embereket, hogy imádkozzanak értünk – és jól tettük, hogy kértük! -, most pedig kiderül, hogy égi édesanyánk maga imádkozik értünk, gyermekeiért, hogy örömteli, és Istennel eleven kapcsolatban lévő, imádságos életet tudjunk élni. (Ha hirtelen megjelenne előttünk és ránk tenné a kezét imádkozva, egész életünkben ezt mesélnénk, pedig hát éppen ezt teszi most is…)
Mi azt gondoljuk, hogy Istennel élünk és Istenben élünk, de vajon valóban tiszta és iható forrásvizek vagyunk? Nem inkább minden hordalékkal teli zavaros pocsolyák? Hiszen mit itatunk mi az emberekkel? Politikai meggyőződéseket, gazdasági terveket, viszályokat és karriereket – és ez egyre távolabb vezet minket attól, hogy a szeretet és a béke misszionáriusai lehessünk a földön. Nemrégiben beszéltem valakivel, és mondtam neki, hogy – ahogy a Szentírás tanácsolja -, imádkoznunk kell a vezetőinkért, hogy békés és nyugodt életet élhessünk: ahogy eddig Orbán Viktorért, most ugyanúgy Magyar Péterért is… Élénken tiltakozott: az teljesen lehetetlen, mert ő ellenség… Most nem beszélve arról, hogy Jézus szerint az ellenségeinkért is imádkoznunk kell - hogy olyanok legyünk, mint mennyei Atyánk, aki, miként a Nap, sugarát árasztja jókra és rosszakra egyaránt -, de önmagunk ellenségei vagyunk, ha azt kívánjuk, hogy vezetőink rossz döntéseket hozzanak, kárt okozva az egész országnak – és miért is? Hogy kiderüljön, lám, nekünk volt igazunk a szavazásnál? (Ugyanilyen önigazultsággal rontjuk el házasságunkat, munkahelyünket, rontjuk meg gyerekeinket, egész egyházunkat és hazánkat is…)
A Szűzanya ajánlata a személyes válságunkra, fájdalmainkra, keserűségeinkre, csalódásainkra a Szentlélek. Kérnünk kell a Szentlélek erejét és kegyelmét, gyógyító szeretetével járja át sebzett szívünket és hozza el a gyógyulást és a szabadulást, hogy így Isten békéje és öröme átjárja a szívünket.
Mi keresztények is itt a földön élünk, de már nem evilágból, hanem Isten országából valók vagyunk. Ezért nem szabad, hogy ezt a rövid kis itteni életünket túlságosan magával ragadja evilág sodra. Újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat, hogy mi már Isten országának polgárai vagyunk és a mennyek országának várományosai. Csodálatos örökségünket nem tékozolhatjuk el, hogy végül nekünk is csak a disznók eledele jusson!
Ámbár, ha őszinte vagyok magamhoz, el kell ismernem, hogy még mindig a tékozló fiak közé tartozom. Mennyi kegyelmet, mennyi szeretetet, bátorítást és vigasztalást kaptam már az Úrtól! A Szentlélek öröme hányszor átjárta már életemet – és még mindig vonzzanak az evilági örömök, még mindig mulandó kincseket vásárolok az égi valutával…
Bizony, nagy szükségünk van Isten kegyelmére és Mária szerető figyelmére is, hogy tekintetünk újra az ég felé forduljon. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy hagyjuk el a világot és meneküljünk valami elzárt remeteségbe a „tiszták” közé. Épp ellenkezőleg! Isten arra hív, hogy Isten tiszta vizével, Igéjével és Szentlelkével itassuk meg az embereket, így válva a szeretet misszionáriusaivá, a föld sójává és a világ világosságává.
A szombati lelki napon Isten újjáépítő munkájáról beszéltem (az előadás fent van a honlapunkon itt: https://szeretetfoldje.hu/index.php/videok/24914-remeny-jo-peldak-isten-ujjaepito-munkajara-eletunkben ). Bármilyen elképesztő, Isten még mindig bízik bennünk, Ő még mindig nem adta fel – akkor pedig mi sem adjuk fel, hanem megyünk előre, hogy hazánk a Szeretet földje legyen… kalandra fel!
Imával és szeretettel: Gyula (sipos, www.szeretetfoldje.hu)