Itt élned…
A feleségem szerint lassan érzelgős öregemberré válok - és ha arra gondolok, hogy legutóbb az iskolai ünnepségen a kötelező Himnusz alatt is összeszorult a szívem… (Gyerekkoromban még kívülről kellett tudnunk a Himnuszt és a Szózatot és hangosan énekeltük az ünnepség alatt, most meg bejátsszák a hangszóróba és a gyerekek csak állnak csendben – talán itt a különbség…) Nem elég azonban az érzelmi telítettség, értenünk is kell, miben élünk, mi zajlik bennünk és körülöttünk.
Attól, hogy keresztények vagyunk, még nem lettünk se okosabbak, se ügyesebbek, se szebbek vagy jobbak – munka nélkül, tanulás nélkül, Isten megvilágosító kegyelme nélkül mi is csak az elénk adott százszor megrágott közhelyeket, eszméket és téveszméket rágjuk tovább.
Most, amikor az Imanapra készülünk kilenceddel hazánkért, minden nap felteszek egy kis, egyperces videót is a honlapra, életünk egy-egy területéről. Nyilván ez nem alkalmas a témák komoly kifejtésére, de arra talán igen, hogy kimozdítson minket a szellemi tunyaságunkból és elgondolkodjunk, hol is tartunk, miben hiszünk, mi történik hazánkban. (Bár tudom, tapasztalom, hogy sokan inkább hárítanak, elfordítják fejüket, tagadják még a legnyilvánvalóbb igazságokat is, hogy ne kelljen szembenézniük önmagukkal és valódi helyzetünkkel.)
Néhány évvel ezelőtt jelentettük meg a „Magyar jelenség – hazánk a hit, remény és szeretet fényében” című könyvünket is, ami kicsit összefoglalója annak, amit az elmúlt évtizedekben megértettem hazánkról. A mű három részre tagolódik. Az első rész, a Hit – ebben olvashatunk a magyar nemzet hivatásáról és megújulásáról, a magyar jelenségről, stb. A második rész a Remény, annak feldolgozása, hogy miért gondoljuk azt, hogy a XXI. században Isten ezt a megújulást munkálja és végzi hazánkban és milyen eszközökkel. A harmadik nagy fejezet pedig a Szeretet: itt vesszük a bátorságot, hogy átvilágítsuk hazánkat, a gyógyulás és szabadulás érdekében felfedjük sebeinket, beszéljünk azokról a hibákról és bűnökről, amelyekből betegítenek és rombolnak minket. Bárcsak ez is kovász és gyógyszer lehetne, ami elősegíti a tisztulást és sok ember szívében megerősíti a hazaszeretetet, munkára késztetve minket, Isten dicsőségére és mindannyiunk javára.
Most ebből a könyvből idéznék egy rövid részt:
„Úgy tűnik azonban, mintha a XX. században elhomályosult volna a nemzet helyes ismerete önmagáról, s megroppant hivatástudata. Mintha a század nagy csapásait (az 56-os forradalom leverésével és a bűnnel való kiegyezéssel bezárólag) nem tudná kiheverni a nemzet. Átadta magát a leggonoszabb eszméknek is, öli gyermekeit, feléli szellemi tartalékait, elpazarolja tehetségeit, „harminc ezüstért” elárulja múltját, legszebb felismeréseit...
Igen, elmondhatjuk, hogy itt vannak azok a hatalmas erők és szellemi hatalmak, amelyek mindent elkövetnek azért, hogy ez a nép kultúrája elvesszen és nyelve sérüljön. Elmondhatjuk, hogy óriási nyomás nehezedik az emberekre, hogy ne az Istenből táplálkozva, hanem Isten ellenére próbáljanak élni.
Kindelmann Erzsébet asszony így ír a Szeretetláng lelki naplóban – amelyet több, mint 20 nyelvre lefordítottak, és Szeretetláng-lelkiségként az egész világon elterjedt – Magyarország állapotáról, ahogy azt Istentől kapott álmában 1962 május 16-án látta: „Egy nagy fekete korongot láttam, körülötte szürkésen gomolygó felhőkkel. A korong oldalán különös kinézésű férfiakat láttam. Egészen soványak, majdnem testnélküliek voltak, szürkés ruha volt rajtuk. Arcukat nem láttam, csak tarkójukat. Hirtelen megéreztem, hogy ördögök, mégpedig főgonoszok. Mikor a korongra pillantottam, éppen akkor lettek készen valami vasszerű lemezzel. Elfedték az imént még kristálytisztán látható korongot. Amikor a vaslemezzel lefedték, jól megvizsgálták, és nagy, vigyorgó önteltséggel megállapították, hogy jó munkát végeztek. A jobboldali fehér felhőkből, éreztem, hogy valaki nézi őket. Nem tudom, hogy ki volt az. Csak éreztem, hogy nem rosszindulattal van. Lábánál három férfit láttam. Nem tudom, kik voltak, de úgy éreztem, a gonosz ellenfelei lehettek, mert ahogy nézték a fekete korongot, azon tanakodtak, hogy miképpen lehetne eltávolítani. (...) Álmomban én is jól szemügyre vettem a korongot, és nem tudom, hogy a jobboldali személyek észrevették-e, de ahogy én elgondolkozva nézegettem, miként lehetne a korongot a sötétségtől megszabadítani, észrevettem, hogy a szélénél kis hajszálnyi átlátszó rés van. Miután ezt észrevettem, nagy megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Elhatároztam, hogy szólok a többinek, nincs minden veszve. Csak fogjunk hozzá a fekete lap eltávolításához, mert úgy érzem, sikerülni fog.” Jézus az alábbi magyarázatot fűzte az álomhoz: „Tudod-e, hogy mi az a fekete korong? Az a Magyarok Nagyasszonya országa. (...) Tudod-e, hogy mit jelent a korongon a sűrű feketeség? Ez a hét főbűn. Ez a korong hét lemezből van összerakva, és úgy van elfedve egyenként, de mégis úgy látszik, mintha eggyé lenne olvasztva. (...) De félni nem kell, Én veletek leszek a nagy munkánál.”
Lássunk hozzá a munkához, mert el tudjuk oszlatni ezt a nagy sötétséget, amit a gonosz lelkek ráraknak az országra a káromlásokkal, bujasággal, jóra való restséggel, az istentelenséggel. Mélységes hitem, hogy ez így igaz.”
Sípos (S) Gyula
A Magyar jelenség című könyvünkről bővebben: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/17508-magyar-jelenseg-hazank-a-hit-remeny-es-szeretet-fenyeben