Istenre várakozva, Istennel beteljesedve
Advent ideje van, kezdődik az új egyházi év, miközben természetesen minden napunk advent, várakozás az Eljövetelre, Jézus Krisztus eljövetelére, miközben – szintén természetesen, de természetfeletti módon -, Jézus Krisztus velünk van „minden nap, a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Ez a termékeny feszültség, amelyet a rövid adventi versben a villámlás utáni, de mennydörgés előtti feszült csendhez hasonlítottam:
Advent, várakozás, eljövetel
Villámlás után, mennydörgés előtt
csendben, feszülten
várom
szerelmem
Itt van
de még nem jött el
Bibliai hasonlatok ezek, hiszen Jézus maga mondja: „Mert amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.” (Mt 24,27)
Azt is sokszor olvashatjuk, hogy Isten az ószövetségi időkben mennydörgésben szólt az emberekhez, de ugyanakkor arra is emlékezhetünk, hogy mi történik, amikor az Úr maga elé állítja Illést: „És íme, ott elvonult az Úr. Az Úr előtt nagy és erős szélvész haladt, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, ám az Úr nem volt a szélvészben. A szélvész után földrengés támadt, de a földrengésben sem volt ott az Úr. A földrengés után tűz következett, de a tűzben sem volt ott az Úr. A tűz után enyhe szellő susogása hallatszott. Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál.” (1Kir 19,11-13)
Tudjuk, hogy a viharban a villámlás és mennydörgés egyszerre keletkezik. Mivel azonban a fény sokkal gyorsabban terjed, mint a hang, ezért először a villámlást látjuk, és csak később halljuk a mennydörgést. Napjainkban, ebben a viharos időben újra villámlik és mennydörög, mi pedig feszülten várjuk, mi fog történni. Isten azonban ebben a testi-lelki nekifeszültségben mint csendes szellő, mint a Szentlélek lágy simítása szól hozzánk, s csak rajtunk múlik, hogy meghalljuk-e, vagy érzékszerveinket, értelmünket, emlékezetünket és akaratunkat egészen betömi evilág villámlása és mennydörgése.
Nos, ha az advent a várakozás időszaka, akkor egyben a csendesség időszaka is. Korábban kelünk, hogy a hajnali csendben Isten elé járuljunk, rorátén vegyünk részt és az Úrra figyeljünk – mert az Úr most is szól, int, buzdít, tanácsol -, s ha figyelünk rá és megértjük szavait, akkor az Eljövetel a mi életünkben már valóság és beteljesedés, előíze mindannak a jónak, amire várakozunk, amit talán elképzelni se tudunk, de aminél nagyobb bizonyosság mégsem létezik. „Hanem, ahogyan megírták – írja Pál apostol a híveknek az első korintusi levélben -, Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt. Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még az Isten mélységeit is.” (1Kor2,9-10)
Jöjj Szentlélek Úristen és nyilatkoztasd ki nekünk mindazt, ami szükséges, amit magunktól meg nem láthatnánk, fel nem foghatnánk, meg nem érthetnénk, hogy kegyelmed által egészen Tiéd lehessünk, most és mindörökké, ámen.
Sípos (S Gyula (www.szeretefoldje.hu)