A reménység jelei
XIV. Leó pápáról megjelent új könyvben (A béke apostola) idézik Schönborn bíborost, aki a pápaválasztás előestéjén ezt nyilatkozta egy újságírónak: „A keresztényeknek abba kellene hagyniuk az Európa hanyatlásán való kesergést. Mert mi a mi keresztény hitünk legmélyebb meggyőződése? Az, hogy az Úr feltámadt. És ő ma is cselekszik. Az a 18.000 felnőtt, aki ebben az évben Franciaországban megkeresztelkedett, ennek a jele. A párizsi Notre-Dame feltámadása is ilyen jel. Tudnunk kell olvasni az idők jeleit! Az Egyház legidősebb leánya (azaz Franciaország) – még ha meg is fáradt -, továbbra is példa lehet az egyetemes Egyház előtt. Arra ösztönzi a régi keresztény országokat, hogy ne engedjék, hogy a kétségbeesés lassan feleméssze őket.”
18.000 felnőtt megkeresztelkedő elég nagy szám - igaz, Franciaország sem kicsi -, a csecsemőként megkereszteltek mellett ennyi ember döntött tudatosan Krisztus mellett egy év alatt. Mindez azt jelzi, hogy ma is vannak Franciaországban élő, evangelizáló közösségek, és ez mindenképp a remény jele egy nagy múltú, de némiképp zavaros jelenű országban.
Vajon hazánkban hány felnőtt megkeresztelkedő van egy évben? Nem tudom, bár biztos létezik ilyen egyházi statisztika nálunk is. De azt tudom, hogy itt, a mi környékünkön idén is indultak a kereszténységbe bevezető és azt megerősítő kurzusok (Alfa-kurzus, Szentlélek szeminárium). A városunkban eredményesen működő, kétéves, a hitbe bevezető katekumenátus is van és élő közösségek nagyszerű munkát végeznek az élet különféle területein. Ez bizony szintén reményt keltő dolog mindannyiunk számára.
Volt Szeretetláng Fesztivál és lesz Országos Katolikus Karizmatikus Találkozó, és voltak és lesznek Katolikus Társadalmi Napok, kis- és nagy rendezvények, konferenciák – köztük október 4-én, szombaton a Szeretet Földje Találkozó nálunk -, kovász és élesztő, gyertya és reflektor, öntözött mag Isten országának növekedéséért… mind, mind reménységre okot adó események.
A világ nincs jó állapotban, de azért nem mindegy, hogy melyik oldalról nézzük a dolgokat. Mert úgy is lehet szemlélni az életet, hogy ahol mások katasztrófákat látnak, ott mi a tisztulás lehetőségét és útját – mert ez a bibliai látásmód. A Szentírás szerint ugyanis Isten azért engedi meg, hogy bűneink következményei – a háborúk, éhínségek, természeti és társadalmi katasztrófák -, ránk nyomakodjanak, hogy mindez észhez térítsen minket és visszatérjünk a helyes útra.
Ébredezik a világ, még ha nem is olyan ütemben és egyértelműen, ahogy az kívánatos lenne. Értjük már, hogy a műanyag- és szeméthegyek megbetegítik az egész Földet - és már nem használunk műanyag szívószálat (de a papír szívószálat nejlonba csomagoljuk)… lássuk be, ez még nem arányos válasz a problémára, de már legalább válasz, a szelektív szemétgyűjtéssel, újrahasznosítással és az oktató programokkal együtt.
Látjuk, hogyan nő a gyűlölet és szaporodnak a háborús gócpontok, ami rettenetes tragédia minden értelemben. De talán egyre többen látják – még ha a hatalommal bírókat egyelőre el is vakítja saját erejük és hatalmuk, zsákmányéhségük és hamis felsőbbrendűségük tudata -, hogy ez az út végzetes tragédiához vezet, és meg akarják állítani az őrült erőszakhengert.
Nem tagadhatjuk, hogy hazánkban is a politika eszköztárának részévé vált a tudatos gyűlöletkeltés, karaktergyilkosság és a másik lejáratása minden lehetséges módon. A hódmezővásárhelyi rendőrkapitány öngyilkossága tragikus figyelmeztetés mindannyiunknak: így ne tovább! Társadalmunk „immunválaszát” mutatja azonban a vasárnapi tüntetésre kivonult több tízezer ember, hogy tiltakozzon a gyűlölet elharapózása ellen. Én azt remélem, hogy politikai oldaltól függetlenül mindenki belátja, hogy ez így nem mehet tovább. (Tudom, sokak szerint ez hiú remény, naiv hozzáállás, ráadásul „a másik oldal” szervezte – de miért is nem mi, keresztények emeljük fel a szavunkat?)
Isten arra hív, hogy mi legyünk a remény jelei és hordozói. Hogy ne csak a negatív példákat lássuk magunk előtt, ne a károgókkal károgjunk, hanem a bizakodókkal és biztatókkal együtt szóljunk, imádkozzunk és éljünk. Mert ha mi nem tesszük – akiket Isten világosságul küldött a világba -, akkor ugyan ki fogja megtenni?
Az idei Szeretet Földje Találkozó jelmondata, bibliai idézete: „Reménységgel teli jövőt szánok nektek…” (Jer 29,11) Mi ezt a reménységgel teli jövőt szemléljük, ezt mutatják meg a tanúságtételek és előadások és ezt fogjuk megélni a gyógyító misén… (A teljes program itt: https://szeretetfoldje.hu/index.php/lelki-napok/23429-szeretet-foldje-talalkozo-2025 ) Isten ugyanis „erőt ad a fáradtnak, és az erőtlennek megsokasítja erejét. Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek; de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” (Iz 40,29-31)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)