Isten és a jövő
Hogy a gonosz lélek, „aki embergyilkos kezdettől fogva”, milyen jövőt készít nekünk, az itt van a szemünk előtt. Gyűlölet, viszály, háború, erkölcsi és társadalmi széthullás, a bűnök felmagasztalása… A bibliai próféciák azt is megjövendölték, milyen jövő vár ránk, ha elfordulunk Istentől és a hitető gonosz lelkekre hallgatunk: nemzet támad nemzet ellen és a mindenség összetartó erői is megrendülnek. Van azonban egy másik, megjövendölt, „reménységgel teljes” jövő is! Ez végig vonul a Szentírás első lapjaitól az utolsó sorokig, Isten első ígéreteitől az Ígéret földjén át a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott Isten országáig…
Az Éden volt az embernek készített lakhely, a békesség és a szeretet hona, az örömteli együttlét világa Istennel és az egész teremtett világgal. Ezt buktuk el a bűnbeeséssel, de nem örökre! Isten már az első ítéletkor megígéri, megjövendöli, hogy egyszer vége lesz a szenvedés világának, az ember legyőzi a bűnt és a sátánt: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Ter 3,15) Mindez Jézus Krisztusban beteljesedett – de ne szaladjunk ennyire előre.
Isten a bukás után sem vonta meg szeretetét az embertől, hanem rögtön megkezdte felszabadító munkáját és újra és újra ígéretet tett az általa választott embereknek és rajtuk keresztül mindenkinek. Ábrahámot kivezette a szolgaság házából és ígéretet tett neki és utódainak. Amikor pedig Izrael népe Egyiptomban, a szolgaság házában nyomorúságos helyzetbe kerültek, Mózesen keresztül kivezette őket, hogy elvezesse a népet Kánaánba, az Ígéret földjére.
Ígéret földje! Ez egyszerre fizikai és szellemi valóság, amit Isten népe megragad a hitben és valósággá változtat. Ez történik Izraellel: negyven év vándorlás során a nép hívővé válik és alkalmassá arra, hogy valóban bevonuljon a megígért földre, elfoglalja azt és valóban Isten népévé legyen. Az ószövetség könyvei pedig megmutatják, hogy milyen áldásokban részesül az a nép – és az egész föld, amelyen élnek, minden teremtménnyel együtt -, amelyik hallgat Isten tanácsára, de azt is, hogyan megy tönkre minden, ha elfordulnak Istentől, annyira, hogy még az Ígéret földjéről is menniük kell. Bárcsak mi, kései utódok tanulnánk ebből, vagy legalább a saját történelmünkből, amiben ugyanezt éltük meg!
A történelmi tanulóidő letelte után pedig Isten maga jött el közénk Jézus Krisztusban, hogy az Ígéret földjét minden ember számára felfoghatóvá és egyetemessé tegye. Jézus Krisztus meghirdeti „Isten országát”, amely egyszerre testi és lelki, fizikai és szellemi valóság: Isten országa bennünk és közöttünk van.
Megváltó művének befejezése, kereszthalála és feltámadása után Isten megajándékozott minket az Új Éden lehetőségével, amikor kiárasztotta ránk Szentlelkét, hogy az ember újra az Istennel együtt sétálhasson, mint egykor a Kertben.
Mindez valóság, még ha küzdelmek között is. Ennek szilárd bizonyítéka az első apostoli, krisztusi közösségek óta – ahol a testvérek szíve-lelke egy volt -, számtalan közösség, megújulás, békés időszak a történelemben, amikor az emberek Isten tanácsai szerint akarták élni az életüket.
„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok, föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr. Jóra fordítom sorsotokat, és összegyűjtelek titeket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak benneteket – mondja az Úr. És visszahozlak titeket erre a helyre, ahonnan számkivetésbe küldtelek.” (Jer 29,11-14)
Ez a jeremiási prófécia részlegesen már többször beteljesült, a Babilonból való visszatéréstől kezdve Izrael államának újkori megvalósulásáig. Még inkább beteljesedett azonban Jézus Krisztus egybegyűjtő munkája által, aki azért jött, hogy minden szétszórtat újra egybegyűjtsön Isten országában! Amikor az emberek – sajnos, sokszor csak nagy katasztrófák, összeomlások után -, ezt megértették, és Isten felé fordultak, annak mindig kiengesztelődés és megújulás, egy békésebb korszak lett az eredménye. Csodálkozzunk rá: két világháború rettente után, a Szentlélek által inspirált keresztény vezetők segítségével, az addig egymást gyűlölő és háborúzó nemzetek, Németország, Franciaország és Anglia képesek voltak párbeszédet kezdeni egymással, jó kompromisszumokat kötni és békésen, szerződésekkel rendezni vitás dolgaikat. Így Európa – és részben a világ -, egy hosszú, békés korszakot élhetett meg. A kultúra, tudomány és művészet képviselői is telve voltak reménnyel, az elképzelt jövőt leíró tudományos-fantasztikus irodalom tele volt pozitív utópiával és az emberek nagyszerű, közös jövőjével.
Isten nélkül azonban mindez hamuvá porlad. Az ezredfordulóra világossá vált, hogy a tudományos haladás - és az emberiség minden kreativitása -, Isten nélkül pusztító erővé válik. Újra felemelkedtek gonosz lelkek által inspirált diktátorok és autokrata vezetők – a fenevadak és az őket segítő, világi és/vagy vallásos köntösbe bújt hamis próféták -, akik hajlandóak minden szerződést felrúgni, bárkit és bármit megtámadni hatalmi gőgjükben. A világ újra a hatalom lázában és a gyűlölet lángjában ég, a sátán pedig evilág technikai eszközei és a befolyása alatt álló emberek segítségével a totális kontroll és elnyomás kiépítésén dolgozik.
Nem kell azonban ennek így történnie! Isten országa, az Isten által ajánlott jelen és jövő valódi alternatíva és valóság! Meg kell ragadnunk ezt a valóságot, nehogy olyanná legyünk, mint az a nemzedék, amelyik kijött Mózessel a rabszolgaságból, de nem tudott bemenni az Ígéret földjére!
A mi személyes történelmünkben kijöttünk 1990-ben a szovjet rabságból, de mint látjuk, még nem jutottunk el az Ígéret földjére! Sokan vágyódnak ma is vissza az „egyiptomi húsosfazekakhoz”, sokan félnek előre menni, mások kilátástalannak látják a küzdelmet és nem hiszen Isten ígéreteiben. De mi nem ilyenek vagyunk!
Számunkra Isten országa, a Szeretet földje az ígéret és valóság, amiben járunk és amiért küzdünk, „szóval és tettel, nyelvvel és igazsággal”. Ez az egyetlen valóságos jövő, amiért érdemes küzdeni, és tudjuk azt is, hogy mindez legyőzhetetlen igazság, ami az utolsó ítéletkor teljességében nyilvánvalóvá válik minden ember, angyal és ördög, állat és növény, az egész világmindenség előtt. Addig is, ha csak részlegesen is, ez valóság bennünk és közöttünk, épp annyira, amennyire van bátorságunk ezt megélni és megvalósítani. Hogy hazánk a Szeretet földje legyen…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)