Isten országának felismerése világunkban
El tudjuk-e képzelni, milyen lehetett az Éden a bukás előtt? Amikor még nem volt se bűn, se betegség, se halál, az állatok sem ölték egymást és minden szép rendben, harmóniában és az élet szeretetében egyesült? Vagy hogy milyen lesz az új ég és föld? Hiszen az apostol is azt írja, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik - igaz, hogy aztán azt is hozzá teszi -, nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által.” (1Kor 2,19-20) Talán bepillantást nyerhetünk még olyan dolgokba is, amiket a gonosz lélek sem lát át, nem ért meg, s amiért végül mindig elbukik?
Pál apostolnak az a véleménye, hogy amit tudni lehet Istenről, azt Isten kinyilvánította az összes nemzeteknek a teremtés világában, hiszen „az, ami láthatatlan benne: örök ereje és istensége, a világ teremtése óta alkotásai alapján értelemmel felismerhető.” (Róm 1,19-20) Ez azt is jelenti, hogy amennyiben értelmes emberek vagyunk – még ha nem is keresztények -, és elgondolkodunk a világ dolgain, képesek leszünk felfedezni „Isten keze nyomát” és megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól. Nekünk, keresztényeknek pedig még ennél is több adatott, hiszen Isten Jézus Krisztusban megmutatta emberszerető jóságát és irgalmát és elküldte nekünk Szentlelkét, az értelem és tudomány, bölcsesség és jótanács Lelkét, hogy ne csak „élő lélekké”, de „értő lélekké” is váljunk.
Szükségünk is van a Szentlélek segítségére, hiszen a világ „mindmáig a gonosz lélek hatalma, befolyása alatt van”, és a „hazugság atyja” is építi a maga sátáni birodalmát közöttünk. Ahogy igaz az, hogy „Isten országa bennünk és köztünk van”, úgy igaz sajnos a sátán birodalmára is. Mindkét ország jelen van evilágban, behatol egymásba, mindkettő a saját képére akarja a másikat formálni – milyen drámai ebben a megvilágításban Jézus mondása, hogy Isten országa „erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt” (Mt 11,12)! Amíg azonban a sátán – bármilyen erős birodalmat épít fel emberein keresztül -, csak megrontani és pusztítani tud, addig Isten gyermekei még a megrontás és összeomlás közepette is építenek és megújítanak, és annál jobban, minél inkább felismerik Isten jelenlétét, akaratát, stratégiáját és taktikáját és tudják azt követni és megvalósítani.
Amikor a természet világát szemléljük, számunkra megmutatkozik annak – még mostani megromlott formájában is -, az összetettsége, egymásra utaltsága, szépsége és gazdagsága. Rádöbbenünk, hogy mi is részei vagyunk ennek a nagy műnek és az a dolgunk, hogy „műveljük és őrizzük” azt. A gonosz lélek befolyása alatt álló emberek és civilizációk azonban csak lélek nélküli, kihasználható erőforrást látnak környezetükben, a vadászat izgalmát és az erő kultuszát. A világháló is tele van olyan felvételekkel, ahol ragadozók ölik a zsákmányt – ez része a természetnek, de vajon miért pont ezek a részek vannak kiemelve és milyen irányban befolyásolnak ezek minket?
Feltehető a kérdés: a mai technikai civilizációban eszközeinket mire használjuk? Herbert Marcuse még a huszadik században fogalmazta meg: „Tekintettel e társadalom totalitárius vonásaira, immár tarthatatlan a technika „semlegességének” hagyományos fogalma. A technika mint olyan nem válaszható el attól, amire használják; a technikai társadalom uralmi rendszer, amely már a technikák fogalmában és felépítésében is ott működik.” Súlyos szavak ezek, de érdemes elgondolkodni rajtuk.
A tudomány és a művészet, a kultúra világa, a civil szervezetek, a vallási és politikai élet szereplői mind-mind valamelyik oldal befolyása alatt állnak. Nagyon fontos megértenünk, hogy nincs semleges terület! Nem lehet „kivonulni” és elbújni egy sarokba, ahol majd csendben megúszhatjuk a dolgokat. Nem futhatunk el sem önmagunk, sem a világ elől. A két ország között törvényszerű az összeütközés, bennünk is és körülöttünk is…
Sokat kell elmélkednünk, gondolkodnunk, figyelnünk és tanulnunk a múlt történelméből és a jelen valóságából is. Az ószövetségi Szentírás Isten népének életén, viszontagságain és győzelmein keresztül mutatja be, tanítja nekünk, hogyan érthetjük meg Isten akaratát saját történelmünkön, társadalmi, politikai viszonyainkon keresztül.
Bármely társadalmi-politikai rendszerben a törvények a hatalmon lévők érdekeit szolgálják – az pedig, hogy a hatalmon lévők mennyiben állnak Isten vezetése alatt, megismerhető a rendszerből, amit működtetnek. Minél inkább, annál inkább hajlandók osztozni a hatalmon, az anyagi és lelki javakon, és fordítva: minél kevésbé, annál inkább a gonosz lélek ihletése alatt állnak. Ezért állíthatjuk, hogy a hatalommegosztás tana, a modern demokratikus berendezkedésű államok nagy vívmánya Isten országa felé mutat. (Ámbár Isten országa királyság, azonban olyan Királlyal, aki természete szerint Szeretet és mindenben osztozik polgáraival.) A három egymást szabályozó államhatalmi ág (törvényhozó, végrehajtó, bírói) bármelyike autonómiájának korlátozása a sátáni zsarnokság felé mutat. „Ezért a hatalmat úgy kell megosztani, hogy egyik ág se kerekedhessen a másik fölé, hanem azok kiegyensúlyozzák egymást.” Ezen a próbakövön könnyen megmérhetjük, milyen irányban haladunk mi és a világ országai…
A kultúra és művészet sokszínűségével hasonló a helyzet. A művészek lelki érzékenységükkel feltárják az emberek és a világ rejtett mélységeit is, képesek leleplezni a hazugságokat, és a szépre, jóra és igazra nevelni – mint ahogy képesek az ellenkezőjére is. Képesek áttörni a hazugságok páncélját és felragyogtatni Isten országának igazságát, de ugyanúgy képesek a hazugságok tengerébe fullasztani az embereket.
Isten gyermekei arra vannak hívva, hogy elvégezzék ezt a megkülönböztető munkát és felragyogtassák Isten országát, annak szépségét és igazságát az emberek között. Ezt akkor tudjuk a legjobban megtenni, ha előre haladunk a tisztulás és életszentség útján, alázatosan fejet hajtva Isten akarata előtt, de határozottan felállva és nekifeszülve, ellent tartva annak a sötét orkánnak, ami most rombolja a világot…
Sípos (S) Gyula (www.szeretefoldje.hu)