Látlelet korunkról és a remény
Romain Rolland Nobel-díjas regényíró (aki a díjjal járó összeget a Vöröskeresztnek adományozta) az Első Világháború után, 1923-ban ismertető monográfiát írt Mahatma Gandhiról és annak indiai erőszakmentes mozgalmáról. Ebben a könyvében tökéletes látleletét adta korának, amit aztán a Második Világháború újra igazolt, s ami napjainkban sajnos újra hihetetlenül érvényes. Olvassuk el ezt, hogy aztán példaként korunkból Kindelmanné Erzsébet asszonyt, a Szeretetláng lelki napló íróját is ide sorolhassuk:
„A világon végig söpör az erőszak szele. Egyáltalán nem volt váratlan ez a vihar, mely felperzselte civilizációnk termését. A brutális nemzeti gőgnek századai, amelyet még magasabbra csigázott a forradalom bálványimádó ideológiája s terjesztett a demokráciák vak komédiázása – s betetőzésül az embertelen indusztrializmus és a falánk plutokrácia százada a rabságba döntő géprendszer, a gazdasági materializmus, amelyben fulladástól hal meg a lélek -, mindez végzetszerűen vezetett azokra a zavaros dulakodásokra, amelyekben eltűnnek a Nyugat kincsei. (…)
Mindegyik nép fojtogatja a másikat ugyanazoknak az elveknek nevében, amelyek ugyanazokat az érdekeket s ugyanazokat a Káin-ösztönöket leplezik. Mindenki – nacionalisták, fasiszták, bolsevikok, elnyomott népek és osztályok, elnyomó népek és osztályok -, mindenki magának követeli és megtagadja másoktól az erőszak jogát, mely az ő szemében maga a Jog. Fél évszázaddal ezelőtt az Erő előtte járt a Jognak. Ma sokkal rosszabb a helyzet: az Erő a Jog.”
Rolland a rövid látlelet után a reményt keresi, s először nem találja – közben találó, bár kissé eltúlzott kritikával illeti kora egyházát is -, hogy aztán mégis ráleljen Gandhi munkásságában a krisztusi válaszra.
„Ebben az összeomló, régi világban nincs menedékhely, nincs remény. Semmi nagy világosság. Az egyház ártalmatlan, erényes és bölcsen adagolt tanácsokat ad, óvatosan ügyelve arra, hogy ezek miatt össze ne kelljen vesznie a hatalmasokkal; egyébiránt csak tanácsod ád, példát nem. Unalmas pacifisták epedően bégetnek s az ember érzi rajtuk a habozást: beszélnek valami hitről, de nem bizonyosak abban, hogy az meg is van bennük. Ki fogja bebizonyítani nekik ezt a hitet? És hogyan – körülvéve ettől a világtól, amely tagadja? – Úgy, ahogy egy hitet bizonyítani lehet. Cselekvéssel!”
Romain Rolland ezt a cselekvő, erőszakmentes hitet, ezt az egyébként mélyen keresztény, önfeláldozó hitet Gandhiban fedezi fel:
„Íme a Világnak szóló üzenet, ahogy Gandhi nevezi, India üzenete: „Áldozzuk fel magunkat!”
Az indiai vezetők így fogalmazzák ezt meg 1921-ben: „Remélem, hogy hogy erőteljes növekedésnek indul az önfeláldozásnak ez a szelleme, ez a beleegyezés a szenvedésbe… Ez az igazi szabadság… Semmi érték nem magasztosabb ennél – meg a nemzeti függetlenség sem…” (…)
„Eljő majd az a nap, amikor a törékeny, bátor ember, tökéletesen fegyvertelenül, be fogja bizonyítani, hogy a szelídek öröklik a földet. Logikus dolog tehát, hogy Mahatma Gandhi, ez a gyönge és minden anyagi segítségtől megfosztott test felidézze a szelídek és alázatosok roppant hatalmát, mely a megsértett és jogaitól megfosztott India szívében elrejtve várakozik.”
Nem csak India, hanem az egész világ szívében elrejtve várakozik a szeretetnek, alázatnak, szelídségnek, a szenvedés elfogadásának ez a hatalmas ereje, és Isten időről-időre embereket szólít meg, hogy rajtuk megmutassa ezt a hatalmas erőt. Kindelmanné Erzsébet asszony is egyike volt az erre kiválasztott embereknek, és ő elfogadta ezt a meghívást és feladatot. Új könyvünkben (Egy minden tiszteletre méltó asszony – Kindelmanné Erzsébet asszony és a Szeretetláng lelkiség) épp azt mutatom be, milyen nehéz és áldozatos utat járt be ez az egyszerű, szegény lány, majd hatgyerekes, korán megözvegyült családanya, és hogy ennek a szeretetnek az ereje hogyan mutatkozott meg az ő életében, s mutatkozik meg egyre jobban a Szeretetláng lelki mozgalom révén hazánk és az egész világ életében. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint hogy mi is elvállaljuk a Szeretetnek ezt az útját, felvegyük a keresztünket, a krisztusi életet ebben a krisztusgyűlölő világban, abban a hitben és reményben, hogy a Szeretet végül mindig győz, a háborúk elmúlnak, az erőszak spirálja összeomlik és eljön közénk a békesség és a szeretet, az igazság és igazságosság országa, a Szeretet földje.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Az új könyvről bővebben itt: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/20664-egy-asszony-aki-minden-tiszteletre-melto-kindelmanne-erzsebet-asszony-es-a-szeretetlang-lelkiseg