Stephen Mansfield életrajzíró Amerika válságairól

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2015. augusztus 14. péntek

"A történelem legliberálisabb elnöke, aki cserben hagyta a közel-keleti keresztényeket, és a bebörtönzött amerikai túszokat az iráni atommegállapodás kedvéért. A digitális pornográfia csapdájába került alsó tagozatos kisdiákok. Keresztény tömegek, akik számára a Biblia semmit nem jelent. Amerika erkölcsi és spirituális válságáról beszélgettünk Stephen Mansfield életrajzíróval, akinek magyarul is megjelent a 20. század egyik legjelentősebb keresztény tanítójáról és bibliakutatójáról, Derek Prince-ről írt könyve."

Ön számos kiemelkedő vezetőről írt könyvet, köztük Winston Churchillről és Abraham Lincolnról. Ezekből az életrajzokból közös jellemzőként azt állapította meg, hogy sorsukban egy rövid időszak döntötte el, hogy milyen pályát futnak be az életben. Mitől lesz valaki történelemformáló személyiség? Születni kell rá, vagy a körülmények hozzák elő a személyiségükből a rendkívüli erőt?

– A nagy formátumú emberek életéből azt a következtetést vontam le, hogy mindkettő fontos. Szerintem a gondviselés már eredetileg vezetőnek rendelte őket, és az ezzel kapcsolatos ajándékok szinte a kezdetektől megjelentek az életükben, de a képességeiket bizonyos körülmények hozták ki igazán. Churchillről nyilvánvaló volt már fiatalon, hogy energikus, nagy víziókkal és nagy tudásszomjjal rendelkezik, és komoly hatással lehet majd a világra. Mégis, életének a nehézségei kellettek ahhoz, hogy megerősödjenek benne azok a „lelki izmok”, amelyek képessé tették arra, hogy sikeresen vezessen. Köztudomású, hogy dadogott, az apja gyűlölte, gyerekkorában sokszor megtapasztalta a magányt és az elhagyatottságot, de mindezek segítettek neki felkészülni arra, hogy vezetővé váljon. Hasonló volt a helyzet Lincolnnal is. Ő is kifejezett képességekkel, talentumokkal jött a világra. Környezete érzékelte azt, hogy a gondviselés nagy dolgokra szánja. De az élete, sorsa tette azzá, akinek ismerjük. Ugyanez történt Jézussal is: egyértelmű volt az elhívása, de keresztül kellett mennie a nehézségeken és próbákon, amelyek felkészítették arra, hogy elvégezze a feladatát. Ez az elv bizonyos módon persze mindannyiunkra igaz.

 És ez igaz a kereken 100 éve született Derek Prince pályafutására is? Mitől lett ő a 20. század egyik fontos keresztény személyisége?

 – Igen, pontosan ez a helyzet Derek Prince-szel is. Nagyon sötét, magányos és sérelmekkel teli gyerekkora volt, ugyanakkor nagyon tehetséges ember is volt, aki fényes karrier előtt állt Cambridge-ben. Amikor fiatal katonaként Angliában hívővé lett, mindezzel a fájdalommal és magánnyal együtt jött Jézushoz. A Bibliában kereste a megoldást ezekre a sérelmeire, és olyan válaszokat kapott, amelyekkel később másokon is segíteni tudott, olyanokon, aki hozzá hasonlóan depresszióval, kísértésekkel küszködtek. Amit a saját életére vonatkozóan a Bibliából megtanult, képessé tette arra, hogy válaszokra vezesse a világ legkülönbözőbb pontjain élő embereket is. Különösen az amerikai fiatalokra volt ilyen hatással, akik közül sokan hasonló élettapasztalatokon mentek keresztül. Ő is példa arra, hogy minden nagy vezető életében az elhívás és az életút együttesen formálja ki azt a sorsot, amit megismerünk.

Prince az internet előtti korban szolgált és tanított. Az elmúlt 10-15 év azonban az élet szinte minden területét megváltoztatta, a kereszténységet is. Miben látja a legnagyobb változásokat?

– Korunkban a digitális forradalom jelenti a legnagyobb változást. Tartalmi szempontból nem sok újat ad, sőt szinte semmit, de a meglévő tartalmat nagyon könnyen elérhetővé teszi mindenki számára. Például az előző nemzedékek életében is volt pornográfia. Ma azonban az okostelefonokkal a pornográfiának a legborzalmasabb változatai kerülnek az emberek kezébe, azokra az eszközökre, amelyeket a zsebükben hordanak. Az Egyesült Államokban egy átlagos fiú tízéves korában látja az első pornóképet. Korábban ez nem volt ilyen általános, mert a pornó korlátozottan volt csak elérhető. A digitális forradalom viszont azt eredményezte, hogy minden azonnal hozzáférhető. Az ember bekapcsolja a számítógépét, és néhány mozdulattal maga élé tud idézni bármit: az ISIS lefejezéseit bemutató videót éppúgy, mint a legkeményebb pornográfiát. És nemcsak egyesek, hanem bárki, a világ bármely pontján. Ebben áll ennek a forradalomnak a lényege

 Az emberek ma sokkal kevesebb könyvet olvasnak, mint korábban, és ez érvényes a Bibliára is. Egy friss felmérés szerint, amit Ön is idéz, az aktív, gyülekezetbe járó amerikai keresztények 40 százaléka nem vagy csak nagyon ritkán olvassa a Bibliát. Mit eredményezhet ez, milyen lesz a következő, bibliai szempontból analfabéta keresztény generáció?

 – Jogos a kérdés, hiszen ha magukat kereszténynek tartó emberek nem olvassák a Bibliát, akkor egyrészt erőtlen hívőkké válnak, másrészt megnyitják magukat mindenféle tévtanítás előtt. Sajnos az egyházban ma nagyon sok hatástalan vagy egyenesen káros eszközt és módszert használnak a Biblia helyett, és ennek következtében nincs meg az a szellemi erő, ami a gyógyulásokhoz és az emberek felé való szolgálathoz szükséges. Jézus azt mondta, hogy a beszédek, amelyeket szólt, lélek és élet. A Szent Lélek mindig egyetért az Igével, ezért ha keresztények anélkül próbálják Jézust követni, hogy figyelnének a beszédére, akkor tévelygők és gyengék lesznek. Az egyház belülről kopik el, amikor a világ sok részén azon igyekszik, hogy minél modernebb és menőbb legyen, a többségi kultúrához alkalmazkodva.

A „harmadik kultúra” nemzedéke számára a filmek sokkal erőteljesebb közvetítő, gondolatformáló erőt jelentenek, mint a Biblia. Szintén ön idézi azt a brit felmérést, hogy a keresztény fiatalok jelentős része bibliai szereplőnek gondolja Supermant, illetve Harry Pottert, és nem tudják, ki volt Dávid vagy az irgalmas szamaritánus. Lehet-e alternatívája Hollywoodnak?

– Igen, látok biztató jeleket arra, hogy lehetnek alternatívák. A digitális forradalom pozitív oldala az, hogy sokkal több ember számára teszi lehetővé, hogy kreatívak legyenek, és akár mozifilmeket is készítsenek. Ez azt is jelenti, hogy a technológia kiegyenlíti a lehetőségeket, így nem összpontosulhat minden erő egyetlen szervezet kezében. Hollywood veszít a befolyásából és piaci részesedéséből, miközben független filmkészítők olyan sikeres műveket hoznak létre, mint egy georgiai baptista lelkész által finanszírozott Fireproof (Tűz­álló) című keresztény film, ami meglepően magas (a félmillió dolláros gyártási költséghez képest több mint 33 millió dolláros – a szerk.) bevételt hozott. A technológiai fejlődés miatt viszonylag kisebb összegből lehet ma olyan filmeket készíteni, amelyek képesek megragadni az emberek figyelmét. A digitális forradalom tehát a kezünkbe ad minden rosszat, de olyan kommunikációs lehetőségeket is megnyit, amelyek korábban el voltak zárva.

 Talán még a mozinál is nagyobb hatást gyakorol a mai tinédzserekre – köztük keresztényekre is – az internetes pornográfia. Miért tud ez ilyen akadálytalanul terjedni, hol vesztek el a fékek, amelyek az előző generációkat visszatartották a szakadékoktól?

– A magasabb erkölcsi mérce tartotta vissza a korábbi nemzedékeket. Az emberek, ha még nem is voltak személyesen újjászületve, elfogadtak egy olyan kulturális értékrendet, amelyet a hagyományos és bibliai elvek formáltak. Ma az Egyesült Államokban – de másutt is – tömegével kapnak a fiatalok olyan néhány száz dolláros digitális eszközöket, amelyekkel bármit elérhetnek, miközben semmiféle erkölcsi értékrenddel, normákkal nem rendelkeznek. Nem mondják el nekik, hogy nem minden jó, amit az interneten találnak, ezért válogatás nélkül fogyasztanak bármit, amit a digitális világ eléjük tár. Nemrég egy felmérésből kiderült, hogy az amerikaiak több mint 50 százaléka fel tudja sorolni a négy Beatles nevét, de közel sem voltak ennyien, akik a négy evangélista nevét ismerték. Ezért újra kell evangelizálnunk a nemzedékünket, még akkor is, ha korábban már keresztények voltak.

Biztatónak látom ugyanakkor azt, hogy világméretekben egyre több ember ábrándul ki a digitális kultúrából. Érzik, hogy olyan űr marad a szívükben, amit nem tudnak virtuális forrásokból betölteni. Közülük sokan meg fognak nyílni az evangélium felé. De csak a személyes hitből vallott értékek védik meg a fiatalokat az olcsó szennytől, ami árad rájuk. Aki nem képes tudatosan elfordítani a fejét, kikapcsolni a telefonját, annak az életébe akadály nélkül tör be a világ minden szennye. Az emberek kezdik ezt felismerni. Nem tudják még, hogy mit kezdjenek ezzel a kihívással, de az evangélium meg fogja őket tanítani erre is.

Lát esélyt arra, hogy létrejön a szexuális lázadással szemben egy ellenkultúra, amelyik tudatosan szembemegy a féktelenséggel? Például olyan tinédzsermozgalmakra gondolok, mint a Silver Ring, amelynek tagjai vállalják a házasság előtti önmegtartóztatást.

– Igen. A történelmi példa azt mutatja, hogy amikor az emberek szabadon átadhatták magukat minden szenvedélyüknek, akkor ezt követően szükségszerűen megjelent a kiégési szindróma. Eljutottak az út végére, és sokan azt mondták, hogy semmitől sem lettem boldogabb. A szexuális forradalom, a drogok, a materializmus és a javak bősége, a hatalom birtoklása, a szenvedélyek hajszolása nem képes kitölteni a szív hiányait. Most a szexuális forradalom közepén tartunk, az erkölcstelenség terjed, de már érzékelhető a kiégettség is. Amikor a korai keresztények a Római Birodalomban elkezdték terjeszteni az evangéliumot, néhány évszázad alatt át tudták formálni az egész birodalmat. Ez azért volt lehetséges, mert a rómaiak – különösen a felső osztály – kiégett. Már kipróbáltak mindent, megismertek minden szenvedélyt, élvezetet. Azt várták az istenektől, hogy valami újat adnak nekik. Ebben az időben – ahogy a Galata levél írja – „eljött az időknek teljessége”, és Isten elküldte Jézust a földre. Így Jézus evangéliuma lett a válasz az emberek kiáltásaira. Miután mindent kipróbáltak már, fogékonyabbak voltak az új üzenetre, és várták, hogy ez választ ad az életük értelmére.
(Morvay Péter, Hetek.hu)