Miért „győztes” a kereszténység?
A kereszténység győzelme című, legújabb művében – amelyben egyébként szó sincs semmiféle triumfalizmusról – a texasi Baylor University szociológusa a kezdetektől napjainkig vizsgálja a kereszténység terjedésének történetét. Hangsúlyozza: az evangélium által felkínált emberi együttélés modellje tette győzedelmessé vallásunkat régen és ma is, a legkülönfélébb társadalmi körülmények között. Modern módszerekkel folytatott felmérései szerint az egykor áthatolhatatlannak tűnő Kínában ma már 70 millió keresztény él, számuk megegyezik a kínai kommunista párt tagjainak létszámával.
Az Avvenirében Lorenzo Fazzininek adott interjúban Stark elmondja: a kereszténység választása a történelem során „biológiai szempontból” is kedvező volt. A keresztények kezdettől fogva olyan közösségeket alkottak, amelyek képesek voltak támogatni tagjaikat. Gondot viseltek egymásról, ápolták a betegeket, gondoskodtak az öregekről, a szegényekről. Az első keresztények irgalmasságból fakadó erőfeszítéseinek köszönhetően oly mértékben tudták enyhíteni az emberek szenvedését, hogy átlagéletkoruk magasabb volt a környezetükben élő pogányokénál. A keresztény nők jobban éltek társaiknál: később házasodtak, férjeik hűségesebbek voltak, nem váltak el tőlük, nem kellett a pogányok körében elterjedt abortuszt választaniuk. A lelki szempontokon túl is derűsebb, vonzóbb életük volt pogány társaikénál.
A riporter a keresztényeket érő vádról is kérdezte a szociológust, miszerint Konstantinusz ediktumát követően az Egyház elnyomta a pogányokat. Stark kutatásai szerint „a pogányságot nem nyomta el gyors ütemben valamiféle intoleráns kereszténység, hanem nagyon lassan tűnt el, sőt, a New Age bizonyos köreiben még ma is él.” Pogány szentélyek, szertartások a keresztény területeken is léteztek még a VIII-IX. századig, a pogányságot nem nyomta el egyfajta militáns kereszténység, hanem hosszú időn keresztül tovább élhetett.
Stark megállapítja azt is, hogy a reformáció jótékony hatására a Katolikus Egyházon belül művelt, buzgón vallásos szerzetesek és szerzetesnők olyan közösségei jöttek létre, amelyek energikus módon voltak képesek megerősíteni a hitet Európában és a világ más részein is. Hasonló dolog történt a közelmúltban Latin-Amerikában is: ahol magasabb a protestánsok száma, ott a katolikusok is nagyobb számban vesznek részt a liturgikus eseményeken. A protestantizmus kihívására válaszként a szemináriumokba is többen jelentkeznek.
Az úgynevezett Globális Délről, vagyis a gazdaságilag fejletlenebb, szegény országokból érkező bevándorlás Stark szerint szintén pozitív hatással van az európai kereszténységre. Németországban zsúfolásig telnek az afrikai prédikátorok alapította protestáns templomok. A templomokat megtöltő hívek pedig főként „bennszülött” németek.
A kereszténység jövője szempontjából a legfontosabbnak azt tartja, hogy a templomokba járó emberek több gyermeknek adnak életet. „Ha ez így folytatódik a következő években is, akkor Európában keresztény újjászületés várható csupán e két csoport termékenységi adatai következtében is” – zárta le a beszélgetést a texasi egyetemi professzor.
Magyar Kurír
(tzs)