Ahogyan egy konzervatív kutató látja az oroszok jelenlétét hazánkban
Alkonyi Zalán, a Mathias Corvinus Collegium - a magyar kormány agytrösztje - Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájának Oroszország-kutatója szerint az orosz beavatkozás a magyar választásokba kiterjedésében, módszereiben és kifinomultságában is példa nélkülinek számít az Európai Unióban. Facebook-bejegyzésében kilenc pontban sorolja fel azokat a dimenziókat, amelyek szerinte az eddig ismert részletek alapján a Magyarországon zajló orosz műveletet jellemzik. Ezeket most változtatás nélkül közöljük (index.hu):
- Diplomáciai nyomásgyakorlás. Az orosz elnök lényegében az energiaellátás megvonásával fenyegette meg Magyarországot arra az esetre, ha az ország nem a számára kedvező vezetést választja. (Tény. A jó zsarolás az ami nem hangzik zsarolásnak.)
- Hírszerzési befolyásolás. Az orosz Külső Hírszerző Szolgálat nyílt levélben állította (tény), hogy a Tisza Pártot „Brüsszel” finanszírozza, bármilyen bizonyíték nélkül.
- „A három testőr.” A befolyásolási műveletben orosz katonai hírszerzők feltételezett részvétele is felmerült. Pontos szerepük bizonytalan. A parlament nemzetbiztonsági bizottságának névtelen forrásai szerint a magyar szolgálatok kaptak erre utaló jelzéseket, ám nincs megerősítés arról, hogy ezek a személyek ténylegesen az országban tartózkodnának. (Kevés az intel.)
- Kibertámadások. Ellenzéki aktivistákat megfélemlítő támadások érték, amelyek során személyes adataikat és lakcímeiket hozták nyilvánosságra. (Tény, bár az elkövetők azonosítása nehéz.) Már némi józan ésszel is belátható, hogy az ilyen műveletekhez kevés szereplőnek fűződhet érdeke Oroszországon kívül. Elképzelhető, hogy egyes hazai szereplők politikai hasznot látnak bennük, ám a támadások végrehajtását nem tulajdonítom nekik. Ott van az iskolák tömeges bombafenyegetése (tény), amiben az iskolák címeihez hatalmas mennyiségben hozzáfértek. Nehéz az attribúció, de remélem kirajzolódik a mintázat. A kibertérhez tartozik a magyar Külügyminisztérium elleni ismert támadás is. A botrány nyilvánosságra kerülése előtt a diplomaták körében már köztudott volt – akkoriban én is ott dolgoztam. Csak a támadás mértékén és a vezetés reakcióján lepődtünk meg. Korábban a kormánytól független sajtóorgánumok ellen is történtek túlterheléses támadások.
- Orosz sajtóanyagok tömeges átvétele. A magyar média bizonyos szereplői több alkalommal szinte szó szerint átvették az orosz sajtó híreit, gyakran tükörfordításban. (Tény.) Előfordult, hogy az eredeti orosz szöveg részletei latinos átírásban benne maradtak. Mulatságos volna, ha nem lenne tragikus.
- Mesterséges intelligencia használata. Orosz egységek mesterséges intelligenciát is alkalmaznak befolyásolási műveletekben. Az elkövetők pontos azonosítása itt nehezebb.
- Automatizált fiókhálózatok (botfarmok). A bizonyítékok gyengébbek, ám hasonló hálózatok működését Moldovában és Romániában már kimutatták.
- Közösségi médiában folytatott üzengetés. Az orosz nagykövetség a közösségi felületeken nyilvános üzenetváltásokba bocsátkozott az ellenzékkel, a helyzet csillapítására irányuló szándék nélkül.
- Fizetett befolyásolók, influenszerek. Ez egyelőre csak feltételezésként kering, de léteznek rá példák, például Lauren Chen hálózata, amely több százezer dollárt kapott az orosz kormánytól, hogy oroszbarát információs műveletekkel árasszák el a közösségi médiát. Letartóztatása előtt Magyarországon is járt, ahol részt vett egy fesztiválon.
Ezt követően kiemelte, „ezek az elemek egymást erősítik és központi irányításra, valamint helyi koordinációra is utalnak. A Financial Times értesülései szerint a műveletet az ún. Szociális Tervezési Ügynökség nevű szervezet hangolja össze. Egy életre felejtsük el azt a szót, hogy »propaganda«, a propi ahogy bizonyos szakértői körökben mondják. »Megyek a propiba.« mintha félrevezetni az embereket poénos lenne. Ez nem propaganda. Ezek információs és pszichológiai műveletek.”
Majd Alkonyi Zalán azt írta, sok sikert kíván a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok szakembereinek, mert szerinte az ő munkájuk biztosíthatja, hogy a következő kormány megfelelő információkkal rendelkezzen az orosz fenyegetés kezeléséhez, és hogy felelősségre lehessen vonni azokat, akik ebben szerepet játszottak. Hozzátette, Moszkva szép város, ő maga is élt ott, és szerinte az „ismeretlen Ephialtészeknek” is tetszik. Úgy fogalmazott, "erős a gyanú, hogy sok ilyen szereplő lehet, amire szerinte az is utal, hogy orosz szövegek jelennek meg a magyar közmédiában – hacsak ez nem pusztán szakszerűtlen szerkesztői munka eredménye."
Alkonyi szerint a teljes kép csak a választások után rajzolódhat ki, ugyanakkor már az úgynevezett „aktív intézkedések” felsorolása is felvet egy kérdést: tud-e bárki olyan, tényekkel alátámasztott befolyásolási kampányról, amely az elmúlt 36 évben akár Magyarországon, akár az Európai Unió más országában ehhez mérhető lett volna.
„Én nem haragszom az oroszokra. Az érdekeiket követik. Tudom tisztelni azt, aki kemény csatát vív és nem burkolózik a gyáva hallgatás mögé. Azt, hogy ki a felelős azért, hogy Magyarország az orosz–ukrán háború egyik mellékhadszínterévé vált, most nem kívánom részletesen tárgyalni. A történelem majd megteszi” – írta posztjában.
Alkonyi Zalán szerint egyet érdemes külön is kiemelni: Moszkva minden eszközzel igyekszik fenntartani a jelenlegi helyzetet, mert Budapest az elmúlt négy évben szerinte olyan, a közösségi érdekekkel szembemenő politikát folytatott, amely egyszerre szolgálta az Ukrajna elleni háború céljait, valamint az Európai Unió és a NATO elleni hibrid hadviselés törekvéseit.
Úgy véli, Oroszországnak ezért alapvető érdeke, hogy ez az állapot fennmaradjon. A Kreml ugyanis több korábbi szövetségesét is elveszíti vagy gyengül a befolyása felettük – például Venezuelában, Szíriában vagy Iránban –, miközben a volt szovjet kliensállamokkal is romlanak a kapcsolatai. Alkonyi szerint ebben a helyzetben a jelenlegi magyar politikai klientúra hatalomban tartása orosz állambiztonsági prioritássá válhatott, és ennek felismerése szerinte a laikusok számára sem különösebben nehéz. "Ne feledjük: nem mi vagyunk a célpont, a hibrid hadviselés egyik fő célja az európai kollektív védelmi rendszer hitelének megingatása, majd kiüresítése. Ez közvetlenül érintené minden magyar ember személyes biztonságát. A rendszerváltás óta soha nem volt ilyen fontos az egységes fellépés Európában. A helyzet természetesen aggasztó, különösen a tágabb politikai környezetet figyelembe véve."
A posztját pedig úgy zárta, hogy „sem a propaganda, sem a megfélemlítés, sem a hadseregek nem elegendőek egy olyan társadalom megtöréséhez, amely úgy érzi, hogy már nincs mit veszítenie; amelynek tagjai szolidárisak egymással és a végsőkig készek ellenállni.”
(index.hu)