Neandervölgyiek és az elefántvadászat
Egy kelet-közép-németországi tó iszapos partján, mintegy 125 000 évvel ezelőtt neandervölgyiek gyűltek össze, hogy hatalmas elefántokat ejtsenek el és dolgozzanak fel. Éles kőeszközeikkel állatonként akár 4 tonna húst is kinyertek – derül ki egy új tanulmányból, amely új megvilágításba helyezi távoli emberelődünket. A mészárlás és húsfeldolgozás koordinálásához szükséges szervezettség, valamint a kinyert élelem óriási mennyisége arra utal, hogy a neandervölgyiek a korábban feltételezettnél jóval nagyobb társadalmi csoportokat alkothattak.
A leletegyüttes az 1980-as években, Neumark-Nord városának közelében került elő egy szénbányából. 1985-től kezdődően a régészek tíz éven át követték nyomon a bányászati munkálatokat, és egy kiterjedt lelőhelyről állati csontokat, valamint kőeszközöket mentettek ki. A leletek az Európában viszonylag meleg éghajlatú Eem-interglaciális idejéből származnak – mintegy 75 000 évvel azelőtről, hogy a modern ember megérkezett volna Nyugat-Európába. A felfedezések között több mint 70, többségében kifejlett hím erdei őselefánt (Palaeoloxodon antiquus) csontjai és agyarai szerepelnek. Ez a kihalt faj majdnem kétszer akkora volt, mint a mai afrikai elefánt: marmagassága elérte a 4 métert. A maradványok többségét mintegy 300 év leforgása alatt, több tucatnyi halomba rakva hagyták hátra az egykori tóparton.
„Azon tűnődtünk, mi a fenét keres ott 70 elefánt?” – mondja Lutz Kindler, a MONREPOS Régészeti Kutatóközpont archeozoológusa.
Hogy kiderítsék, ő és kollégája, Sabine Gaudzinski-Windheuser – szintén a MONREPOS archeozoológusa – hónapokat töltöttek a jelenleg raktárban őrzött 3400 elefántcsont vizsgálatával. Némelyikük több tíz kilogrammot nyomott, mozgatásukhoz targonca kellett. Gaudzinski-Windheuser elmondása szerint mikroszkóp alatt szinte minden csonton a húsfeldolgozás nyomai mutatkoztak.
Bár a tudósok régóta tudják, hogy a neandervölgyiek ügyes vadászok voltak, ezek a vágásnyomok „úgy tűnik, az első bizonyítékai a nagyüzemi elefántvadászatnak” – állítja April Nowell, a Victoriai Egyetem régésze, aki nem vett részt a kutatásban.
A szinte minden csonton megtalálható mélyedések és karcolások azt mutatják, hogy a vadászok alapos munkát végeztek. „Minden egyes cafat húsért és zsírért lehajoltak” – fogalmaz Wil Roebroeks, a Leideni Egyetem régésze, a tanulmány társszerzője. A csontokat nem rágták meg dögevők, például farkasok vagy hiénák, ami arra utal, hogy semmit sem hagytak nekik.
A kutatók számításai szerint egyetlen elefánt húsa 350 embernek egy hétre, vagy 100 embernek egy hónapra lett volna elegendő. Korábban úgy gondolták, hogy a neandervölgyiek kislétszámú, rendkívül mobilis, legfeljebb 20 fős csoportokban éltek, de az elefántbőség arra utal, hogy egykor sokkal nagyobb közösségek tanyáztak a lelőhely közelében – olyanok, amelyek elég népesek voltak egy egész elefánt leöléséhez, feldolgozásához és elfogyasztásához – jelentették ki a kutatók a Science Advances folyóiratban. „Ez rendkívül nehéz és időigényes munka” – teszi hozzá Kindler. „Miért vágnák le az egész elefántot, ha az adagok felét veszni hagynák?”
A szerzők megjegyezték, hogy az elefántok ideális alanyok voltak ehhez a vizsgálathoz. Az olyan ősi lelőhelyeken, ahol több száz leölt lovat vagy gazellát találnak, nem lehet biztosan tudni, hogy az összes állatot egyszerre pusztították-e el. „Ha találsz 100 feldolgozott lovat, nem tudhatod, hogy az egyetlen esemény volt-e vagy húsz” – mondja Roebroeks. „Egy elefánt esetében egyértelmű, hogy a neandervölgyiek képesek voltak egyszerre hatalmas mennyiségű élelmet kezelni.”
A kutatók „meggyőzően érvelnek amellett, hogy ezek az óriási élelemcsomagok sokkal nagyobb csoportokat feltételeznek” – vélekedik Annemieke Milks, a Readingi Egyetem régésze. „Talán nagy, szezonális összejövetelekről van szó, vagy tartósították az élelmet – esetleg mindkettő.”
Nowell egyetért, hozzátéve, hogy egy elefánt leterítése gondos összehangolást igényelhetett. A vadászok valószínűleg a kifejlett hímeket szemelték ki, amelyek magányosan kóborolnak, a nőstények vezette csorda védelme nélkül. „Ez magas szintű kompetenciát igényelt a vadászat megszervezésében, megtervezésében és a résztvevők koordinálásában.”
Ez nem jelenti azt, hogy a neandervölgyiek mindig nagy csoportokban éltek és dolgoztak. Az eredmények azonban – más legutóbbi felfedezésekhez hasonlóan – azt mutatják, hogy ezek az emberi ősök kifinomultabbak voltak, mint azt korábban feltételeztük, és képesek voltak viselkedésüket a legkülönfélébb környezetekhez és éghajlatokhoz igazítani. „Ha a neandervölgyiek egy regionális csoportja képes volt erre, akkor máshol is biztosan képesek lettek volna rá” – mondja Gary Haynes, a Nevadai Egyetem (Reno) nyugalmazott régésze. „Ez lehetővé teszi, hogy a neandervölgyiekre a modern emberhez hasonló lényekként tekintsünk.
Forrás: Andrew Curry (Science): Neanderthals lived in groups big enough to eat giant elephants, 2026. február 1.
(facebook)