mikor a méhek befejezték a szárítást - a méz nem azonnal méz: először csak “nedves nektár” – és a méhek ebből csinálnak olyan, tartós, sűrű finomságot, amit mi mézként ismerünk. Képzeld el úgy, mintha a méhek egyszerre lennének mini szivattyúk, párologtató gépek és raktárosok.
1) A sztori a virágnál indul
A gyűjtőméh felszívja a nektárt a virágból, és nem a “gyomrába” teszi, hanem egy külön kis tárolóba, a mézgyomorba. A nektár ekkor még nagyon “vizes” (magas a víztartalma), ezért ha így maradna, könnyen erjedne.
2) Kaptárban jön a “stafétaátadás”
A gyűjtőméh hazaér, és a nektárt átadja a háziméheknek. Ez sokszor úgy néz ki, mint egy kis “kóstoltatás”: szájról szájra adják át, közben pedig elkezdődik a feldolgozás. Itt történik az egyik legfontosabb trükk: a méhek enzimeket kevernek a nektárhoz (pl. invertáz), amik segítik a cukrok átalakítását és a méz jellegének kialakulását.
3) A méhek szó szerint “szárítják” a nektárt
A kaptárban a háziméhek sokszor vékony filmként “szétkenik”/cseppenként mozgatják a nektárt, hogy minél nagyobb felületen tudjon párologni belőle a víz. Ez olyan, mint amikor egy vizes ruhát kiterítesz: nagyobb felület › gyorsabb száradás.
4) Ventilátor üzemmód: szárnyakkal szellőztetnek
Amikor a nektár már a sejtekben van, jön a “kaptár-klíma”: sok méh legyez a szárnyával, hogy mozogjon a levegő, és a felesleges víz elpárologjon. Ez nem látványos, de brutálisan hatékony: a kaptár egyszerre működik szárítókamraként.
5) Mikor mondják rá, hogy kész?
Amikor a méhek “késznek” ítélik, általában a mézet lefödik viaszfedéllel (úgynevezett fedelezés). Ez kb. olyan, mint amikor rácsavarod a kupakot: “oké, ezt elraktuk”. A legtöbb méznél a nemzetközi szabványok szerint a víztartalom jellemzően ~20% alatt kell legyen (vannak kivételek, pl. bizonyos mézfajták, vagy speciális esetek), mert minél magasabb a víztartalom, annál nagyobb a fermentáció (erjedés) kockázata. Röviden: a méhek azért szárítanak ennyire, hogy a méz tartós legyen.
+1 fun fact: a méz azért is “okos” élelmiszer, mert a magas cukortartalom és az alacsony víztartalom együtt nem kedvez sok mikrobának. Emiatt (helyesen tárolva) a méz nagyon stabil tud lenni.
Félelemoldó
A kristályosodás sokszor teljesen természetes folyamat (főleg ha több benne a glükóz). Ez nem azt jelenti, hogy “rossz” a méz vagy romlott – inkább azt, hogy a méz élő, természetes anyag és idővel szerkezetet vált.
(mézerdő méhészet facebook oldaláról)