Egy jó példa: Andrej Szeptyickij metropolita története

• 

A II. Világháború idején a metropolita a katedrálisából nézte, ahogy a világ teljes sötétségbe borult. A szovjet megszállók már megtizedelték népét, ezért a megérkező német csapatokat eleinte sokan felszabadítókként fogadták, akik megszabadítják őket az istentelen kommunizmustól. De az ablakban álló férfi, Andrej Szeptyickij metropolita hamar rájött, hogy most egy másfajta gonoszság tanúja. Ő volt az ukrán görög katolikus egyház feje, hatalmas tekintélyű ember.

Amikor a náci gépezet megkezdte zsidó szomszédainak szisztematikus kiirtását, Szeptyickij nem volt hajlandó csendben maradni. Tudta, hogy a Tízparancsolat nem csupán egy ajánlás a számunkra és tudta azt is,  hogy a hitének értékét hamarosan emberéletekben lehet majd mérni. 
A főpásztor nem csak imádkozott az üldözöttekért, hanem olyan bátorsággal cselekedett, ami az életébe kerülhetett volna. Titkos akciót indított, amelynek célja az volt, hogy egyházának szent helyeit menedékhellyé alakítsa az üldözöttek számára. Az éjszaka leple alatt zsidó gyermekeket és közösségi vezetőket költöztettek kolostorok és zárdák oltalmába. Míg mások elfordították a tekintetüket, hogy életben maradjanak, Szeptyickij közel 200 léleknek nyitotta meg kapuit, köztük barátja, egy jeles rabbi fiainak is. Ezeket az embereket szerzetesi ruhákba öltöztették, és megtanították nekik a liturgiát, hogy beolvadjanak a környezetbe, és így rejtőzzenek a Gestapo szeme elől.
Látta a félelmüket. Látta az elszigeteltségüket. Látta a kiszolgáltatottságukat.  
Bátorsága 1942-ben érte el csúcspontját, amikor elképzelhetetlen dolgot tett. Közvetlen levelet írt Heinrich Himmlernek, a Harmadik Birodalom egyik leghatalmasabb és legkegyetlenebb emberének, amelyben tiltakozott amiatt, hogy a helyi rendőrséget vetették be a zsidók lemészárlására. A megszállt Európában egyetlen más vallási vezető sem vállalt ilyen öngyilkos kockázatot!
De nem állt meg ennél. Kiadott egy „Ne ölj!” című pásztori levelet, amelyet az ország egész területén felolvastak a szószékekről. Ez egy egyértelmű, kompromisszumok nélküli figyelmeztetés volt híveinek, hogy a gyilkosságban való részvétel, még ha parancsra is történik, halálos bűn Isten ellen.
Ma Andrej Szeptyckij öröksége arra emlékeztet, hogy még a legbonyolultabb és legkompromisszumosabb politikai helyzetekben is egy ember erkölcsi iránytűje több száz embert vezethet biztonságba. Utolsó éveit különböző zsarnokok uralma alatt töltötte, de soha nem ingott meg abban a meggyőződésében, hogy minden élet a Teremtő képmása.
Élete bebizonyította, hogy az igazi vezetés abban rejlik, hogy hajlandóak vagyunk mindent kockára tenni a kiszolgáltatottakért.

Források: Holokauszt Enciklopédia / Anti-Defamation League Records / Nemzeti Levéltár