A Biblia Máté evangéliumának 2. fejezetében azt írja: „[…] bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Az eredeti szöveg viszont „magoi”-nak, azaz mágusoknak nevezi őket – magoi apo anatolón”, azaz mágusok keletről...
A mágus kifejezés akkoriban nem varázslót jelentett, hanem egy különleges tudással rendelkező réteget. A mágusok jellemzően a templomi papsághoz tartoztak, járatosak voltak a csillagászatban, értettek az álmok és jelek értelmezéséhez, és fontos tanácsadói voltak a keleti uralkodóknak.
A legismertebb elmélet szerint a bölcsek perzsa vagy babiloni csillagász-papok voltak. A korabeli görög történetírók – köztük Hérodotosz – több helyen is megemlítik, hogy a perzsa mágusok nagy megbecsülésnek örvendtek, sőt az udvari döntések előtt gyakran kérték ki a véleményüket.
Van azonban egy másik, kevésbé hangoztatott, mégis nagyon is életszerű elmélet. A bölcsek akár a Nabateus Királyság tudósai is lehettek. Ez az arab állam Petra nevű központjával komoly szereplője volt a térségnek. Kereskedelmük során éppen azokat a luxuscikkeket szállították Európába, amelyeket az evangélium felsorol: tömjént, mirhát és aranyat. A nabateus kereskedők igazi mesterei voltak az éjszakai sivatagi utazásnak, tájékozódásuk alapja pedig a csillagok állása volt. Ha valakinél, náluk egy különös égi jel valóban indítóok lehetett.
Miért éppen aranyat, tömjént és mirhát vittek?
Az ajándékok minden korban különleges értéket képviseltek. Az ókorban ráadásul az arany, a tömjén és a mirha is ritka, drága és mély szimbolikával bíró kincs volt. Az arany a királyok fémének számított. Nemcsak a gazdagságot, hanem a méltóságot és a hatalmat is jelképezte.
A bölcsek ezzel azt fejezték ki, hogy Jézust királynak tekintik.
A tömjén az istentisztelet része volt, templomokban, szent szertartásokon használták. Füstje az imádság jelképe, ezért hordozott erős üzenetet, amikor Jézusnak adták. A mirha balzsamozásra és gyógyításra szolgáló drága balzsam volt. Az ókorban orvosi célra és illatszerként is használták, így különösen nagy értéket képviselt. Egyesek szerint finoman utal Jézus emberi sorsára, törékenységére is.
(divany.hu)