Embervadászat civilekre - részletek a nyomozati anyagokból
Nemrégiben rendelte el a milánói főügyészség a nyomozást abban az ügyben, amelyhez az adatokat egy elszánt olasz író, újságíró és egy egykori bíró, aki ma már ügyvédként dolgozik, szedte össze az évek során. Ezio Gavazzeni író évek óta gyűjtött információkat a szarajevói embervadászati szafarikról.
Egészen pontosan azóta, hogy 2023-ban bemutatták a szlovén filmes Miran Zupanic dokumentumfilmjét Sarajevo Safari címmel. A filmben elhangoztak ugyanis olyan tanúvallomások, amelyek arra utaltak, hogy a boszniai háború idején – 1992 és 1996 között –, amikor a szerbek ostromolták a bosnyákok védte Szarajevót, turistának álcázott gazdag olaszok utaztak hétvégente a városhoz, és a környező dombokról lövöldöztek békés civilekre az utcákon.
Az egyik vallomás szerint Belgrádból autóval vagy busszal vitték el őket a Szarajevó környéki dombokra. A hétvégi mesterlövészet állítólag 80 és 100 ezer euróba került, ha gyermekekre akartak lövöldözni, akkor azért többet kellett fizetni. Most azonban újabb dolgokra derült fény.
Minden kilőtt civilnek ára volt
Az ügyben időközben újabb szemtanú jelentkezett. A 62 éves, boszniai nyugdíjas Edin Subasic vallomása kulcsfontosságú lehet annak megállapítására, hogy valóban megtörténtek-e ezek a fizetett gyilkosságok. Tehát így bizonyítható lenne, hogy valóban gazdag olaszok utaztak Szarajevóhoz, és ott pénzért lőttek olyan ártatlan civileket, akik túlélték a modern történelem leghosszabb katonai ostromát (1992–1996) a bosnyák fővárosban. Subasic vallomása az egyik legfontosabb bizonyítéka a milánói főügyészség indította nyomozásnak.
Subasic és Szarajevó egykori polgármestere (2021 és 2024 között), Benjamina Karic e-mailben és WhatsAppon osztották meg, amit tudnak az egykori esetekről.
A férfi az irodalom professzora volt, aki a háború kitörése előtt újságíróként dolgozott. Amikor elkezdődtek a harcok, 1992-ben csatlakozott a bosnyák hadsereghez, a katonai hírszerzés tagja lett. Először a szolgálaton belül hallott az embervadász szafarikról, amelyek már akkor is megdöbbentették.
Egyszerűen hihetetlen volt elhinni, hogy a turistaként érkezett mesterlövészek a helyszínen maguk választották ki, hogy felnőtt civilt, nőt, gyermeket, terhes nőt vagy éppen katonát akarnak megölni… És mindennek megvolt az ára! – idézte a férfi szavait az El Pais.
1993 végén bízta meg a bosnyák katonai elhárítás feje Subasicot, hogy nézze át és elemezze az elfogott szerb foglyok vallomásait. Egyikük egy akkor 20 éves szerb önkéntes volt, akit a bosnyákok akkor kaptak el, amikor a város szélén álló, elhagyott házakat fosztogatta. Ő mesélt arról, hogy hány szerb fegyveressel érkezett busszal a frontra. De volt egy másik csoport is, akik drága fegyverekkel és vadászfelszereléssel utaztak velük.
Az út során szóba elegyedett egyikükkel, aki elmesélte neki, hogy ők nem zsoldosok, hanem vadászok voltak Milánóból. Szerbeket fizettek le, hogy Szarajevó utcáin emberekre lövöldözzenek. Maga az önkéntes is megdöbbent a hallottakon.
Ezután a foglyot megint elővették és kihallgatták. Megtudták, hogy az olaszok Paléban – mintegy 15 kilométerre Szarajevótól – szálltak le a buszról, ahol a szerb különleges erők dzsipjei vártak rájuk és vitték el őket. Subasic feljegyzést készített az ügyről, majd ez alapján főnöke azonnal felvette a kapcsolatot az ENSZ békefenntartó erőinél (UNPROFOR) állomásozó SISMI (az egykori olasz katonai hírszerző szolgálat) tisztjeivel, és tájékoztatta őket a történtekről. A bosnyákok azt követelték, hogy a hírszerzés ellenőrizze odahaza az állításokat, és ha igaz, akkor tegyenek lépéseket ezek leállítására Olaszországban.
1994 tavaszán az olasz katonai hírszerzés visszajelzett, és megerősítette a szerb fogoly által elmondottakat. Állítólag azonosították, hogy honnan indultak ezek a csoportok, és semlegesítették ezt a tevékenységet” – jelentsen is ez bármit. Miután a SISMI válasza igazolta a bosnyákok értesülését, ezért a katonai hírszerzés megoldottnak tekintette és lezárta az ügyet.
Az egykori bosnyák hírszerző elmondta azt is, hogy az embervadász szafarik olasz résztvevői rafinált utazási formákat választottak. Voltak, akik repülővel mentek Olaszországból Magyarországra, ahonnan busszal érkeztek Belgrádba. Onnan busszal vagy helikopterrel jutottak el Paléba, majd Szarajevóba. A frontvonalon pedig a szerb különleges erők tagjai vitték át őket az ostromlott városig.
Bár a háború idején a polgári légi forgalmat leállították a térségben, azonban gyakran érkeztek humanitárius segélyek teherszállító gépekkel, amelyek ugyancsak hoztak vadászó turistákat.
Egy másik vonal pedig az volt, hogy ezek a zömében a szélsőjobbhoz köthető, fegyvermániás emberek Triesztből repültek Belgrádba a szerb Aviogenex légitársasággal, amely akkoriban az olasz város repteréről indított félig legális járatokat.
Mind a megszólalt nyugdíjas bosnyák hírszerző, mind pedig Szarajevó egykori polgármestere most arra vár, hogy hivatalosan beidézzék őket tanúvallomást tenni, akár a bosnyák ügyészségre, vagy a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszékre, vagy egy olasz bíróságra.
(index.hu)