A legtöbb ősember nem csak húst evett, sőt nem is elsősorban húst. Míg a régészeti kutatások korábban csak csontmaradványok és kőeszközök vizsgálatával próbálták meg feltérképezni az őstáplálkozást, ma már az ember által elfogyasztott táplálékból maradt izotópok elemzésével találják meg a legfontosabb bizonyítékokat. Sőt: a leleteken talált fogkőmaradványok néha egészen pontos információkat őriznek arról, mit ehetett az adott ember.
Ilyen vizsgálatok során jutott például arra a következtetésre egy 2024-es kutatás, hogy a 15 ezer évvel ezelőtti marokkói Taforaltban élő kőkorszaki emberek főleg növényeken éltek, és közülük többen gyűjtögettek, mint vadásztak – főleg makkot, zabot, pisztáciát ettek. A kutatók szerint ez nem annyira meglepő, hiszen ha olykor elejtettek is egy-egy nagyobb zsákmányt, a hétköznapokban a mindenütt elérhető növények álltak nagyobb biztonsággal rendelkezésükre.
Peter S. Ungar paleontológus szerint nem is lehet egyetlen paleolit diétát meghatározni, hiszen az ember mindig alkalmazkodott a környezetéhez, és azt ette, amit éppen talált – ez lehetett adott esetben több hús vagy több gyökérféle is. Az sem mindegy, milyenek lehettek az ember vegyes táplálkozásának arányai, vagy hogy milyen típusú állatokat ehetett. Valószínűsítik például, hogy olyan állatok is terítékre kerülhettek, amik azóta kihaltak, vagy nem részei az emberi táplálkozásnak, mint például a patkányok.
Az elejtett vadakat ráadásul az ember nem tudta tárolni vagy tartósítani, ebből a gondolatból kiindulva következtetnek kutatók arra, hogy a romló húson megjelenő kukacok, rovarok is az ősember táplálkozásának részei lehettek. Nem feltétlenül a rothadt húst ették meg, hiszen hamar rájöhettek, hogy az veszélyes, hanem a rajta élő kukacokat fogyaszthatták. A vegyes étrend ezzel a megoldással ugyanúgy megmaradt, hiszen a rovarok kiváló fehérjeforrást jelentettek.
A régészek a leletekből levont következtetéseket gyakran vetik össze a modern vadászó-gyűjtögető népek életmódjának empirikus vizsgálatával, valamint történelmi beszámolókkal is. Ebből pedig újra és újra arra a következtetésre jutnak, hogy az emberiség nem kifejezetten húsevő, hanem mindig is a környezetéhez alkalmazkodó, mindenevő táplálkozású volt. Amikor pedig az állattenyésztés óriásira nőtt, éppen a hús lett mindenütt elérhető, olcsó élelmiszer, ezért vált mindennapos táplálékká, de semmiképp sem azért, mert már az ősember is úgy rohangált a sonkákkal a kezében, mint Frédi és Béni...
(telex.hu)