A Kommunikációs Dikasztérium november 10-én közzétette a YouTube videómegosztón szabadon megtekinthető dokumentumfilmet, amely XIV. Leó pápa egyesült államokbeli gyökereit mutatja be, fivéreinek és számos visszaemlékező régi ismerősnek, barátnak a segítségével.
Az 52 perces film elkészítésében Deborah Castellano Lubov, Salvatore Cernuzio és Felipe Herrera-Espaliat vatikáni újságírók működtek közre. A filmben felkeresik Robert Francis Prevost szülőházát, az iskoláit, a plébániákat, kedvenc pizzériáját és kedvenc baseballcsapatának a stadionját – az egyetemi évekig követve nyomon Leó pápa életét.
Betekintést nyerünk a család életébe, a barátságaiba. Rob, a testvér; Bob, a rendtárs; Robert, a barát, diáktárs; Prevost, a kitűnő diák… A misszionárius, a rendi vezető, végül: Leó pápa. Salvatore Cernuzio, a dokumentumfilm egyik készítője mutatja be az alkotást a Vatican News hasábjain.
Robert Francis Prevostról azt gondolták, azért nem őt fogják megválasztani a konklávén, mert az Egyesült Államokból származik, és íratlan szabály, hogy nem lehet onnan a pápa – mégis, most éppen a chicagói gyermekéveit és fiatalkorát ismerhetjük meg a filmből. Ott is nyomot hagyott mindenkiben, aki csak találkozott vele: a kedvességével, a szeretetre méltó, visszafogott, mégis nagyon barátságos viselkedésével. Erről egészen korai, gyerekkori történeteket is hallhatunk a filmben, amelyeket bátyjai mesélnek el, például arról a csapat gyerekről, akik meg akarták verni őket, de Rob leszállt a bicikliről, és azt mondta:
Hadd beszéljek én velük.”
És a kötekedő ismeretlen gyerekeket valahogy valóban meg tudta nyugtatni – még össze is barátkoztak velük. A három fiútestvér egyébként ma is minden este 15-20 percet beszél egymással telefonon, megosztják, hogy telt a napjuk.
„Tiszteletteljes volt nőkkel és férfiakkal egyaránt. Egyértelmű volt, hogy a hivatásának él, de attól még voltak közeli baráti kapcsolatai” – mondja el Mary Donar-Reale, egy barát a villanova egyetemi évekből, abból az életvédő csapatból, akikkel Washingtonba, a March for Life felvonulásokra mentek, az élet és az emberi jogok védelméért tüntetve. Azokért a jogokért, amelyeket perui évei alatt is igyekezett előmozdítani padre Roberto, aki egy tragikus, a perui ágostonos missziót megfelező baleset után vállalta az ottani szolgálatot.
Ez életének egyik fordulópontja volt: „Taníthatott volna valamelyik szemináriumban, vagy viselhetett volna valami magas hivatalt valamelyik püspökségen vagy érsekségen – mondja Tom McCarthy ágostonos rendtárs és régi barát. –
Azután, hogy hosszú évekig tanult, hogy megszerezze a doktorátust kánonjogból, végül hova ment? A szegényekhez… A szegényekhez, akiknek szükségük van rá, hogy Jézust hirdessék nekik.”
Ebben a döntésében az is szerepet játszott, hogy foglalkozott az Egyház társadalmi tanításával, ami mindig is lelkesítette őt – emlékezik vissza rá Dianne Bergant, az energikus szerzetesnővér, aki tanította a későbbi pápát a chicagói CTU-n (Catholic Theological Union). „Többször hallottam, hogy nagyon vallásos kisfiú volt, aki azt játszotta, hogy pap. Hát én meg nagyon vallásos kislány voltam, és és én is »paposat« játszottam. Gyakran előfordul, hogy a vallásos neveltetésben részesülő gyerekek az Egyházban szeretnének valamik lenni. Ami különleges őbenne, az az, ahogyan kamatoztatta mindazt, amit Istentől kapott, amilyen döntéseket hozott. Nem állította magát piedesztálra, hanem mások szolgálatára adta oda magát. Ez teszi őt kivételessé.”
A dokumentumfilm a Kommunikáció Dikasztériuma, a Chicagói Főegyházmegye, valamint az amerikai székhelyű, spanyol adásokat készítő ESNE (El Sembrador Nueva Evangelización) katolikus médiahálózat együttműködésével jött létre. A videó jelenleg angol, olasz és spanyol nyelven elérhető.
A most bemutatott dokumentumfilmet megelőzte a León de Perú (a cím egyszerre jelenti: Perui Leó és Peru oroszlánja) című alkotás, amelyet júniusban mutattak be a pápa dél-amerikai missziós éveiről.
Forrás: Vatican News spanyol nyelvű szerkesztőség
Fotó: Vatican News
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír