Leó pápa: Új környezetben kell az evangéliumot hirdetnünk
November 6-án a Szentatya beszédet intézett az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) Közös Bizottságának tagjaihoz és az európai keresztény egyházak képviselőihez a konzisztóriumi teremben annak alkalmából, hogy november 5-én Rómában aláírták az újrafogalmazott Ökumenikus Chartát. Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közzétesszük.
A találkozón részt vett Német László bíboros, belgrádi érsek, a CCEE alelnöke is.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közzétesszük.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Béke veletek!
Kedves testvéreim Krisztusban!
„Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól” (1Tim 1,2). A népek apostolának ezekkel a szavaival üdvözöllek benneteket, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) Közös Bizottságának tagjait, ugyanis Szent Pál vértanúságának helye közelében írtátok alá új Ökumenikus Chartátokat.
Nyilvánvaló, hogy a kihívások, amelyekkel a keresztényeknek az ökumenikus úton szembe kell nézniük, folyamatosan változnak. Ezért, huszonöt évvel a charta első aláírása után szükségessé vált a dokumentum hátterének felülvizsgálata, újból át kellett tekinteni Európa helyzetét és az evangélium hirdetéséhez kapcsolódó mai, közös feladatokat. Valóban,
állandó és figyelmes megkülönböztetésre van szükség ahhoz, hogy eleget tegyünk az Úrtól kapott nagy küldetésünknek: „Tegyétek tanítványommá mind a népeket, kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére!” (Mt 28,19)
Noha Európa egyes részein ténylegesen láthatók a növekedés kedvező és bátorító jelei, ugyanakkor sok keresztény közösség egyre inkább kisebbségben érzi magát. Ezenkívül a mai helyzethez már új nemzedékek és újonnan érkezett népek is hozzá tartoznak, melyeknek történetei és kulturális kifejezésmódjai igen különbözőek. Ezért sok új hangra kell figyelnünk, sok új történetet kell befogadnunk a mindennapi találkozások és szorosabb kapcsolatok révén, nem is szólva a párbeszéd, az egyetértés és a testvériség előmozdításának sürgősségéről a háború és az erőszak hangos zajában, mely az egész kontinensen visszhangzik. Mindezekben a helyzetekben az Úr kegyelme, irgalma és békessége valóban létfontosságú, mert csak az isteni segítség mutatja meg számunkra a leghitelesebb utat Krisztus hirdetésére eme roppant nehéz körülmények között.
Hisszük, hogy a mindenható Isten szól népéhez és népe által. Szereti népét, és isteni ajándékaival gazdagítja, hogy növekedhessen és eljusson az isteni teljességre (vö. Ef 3,19).
Az új Ökumenikus Charta annak tanúsága, hogy az európai egyházak készek Krisztus szemével tekinteni közös történelmünkre. A Szentlélek segítségével pedig képessé válunk felismerni, miben voltunk eredményesek, hol vallottunk kudarcot, és merre kell továbbmennünk, hogy ismételten hirdessük az evangéliumot.
A charta nemcsak módszereket javasol, hanem az útitársak és a lehetséges utak felismerésének szükségességét is hangsúlyozza. Mindezt úgy tesszük, hogy mindig nyitottak maradunk a Szentlélek sugallataira és meglepetéseire!
A Katolikus Egyházban a szinodális út ökumenikus, ugyanúgy, ahogyan az ökumenikus út szinodális (vö. Ferenc pápa – A püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlése: Záródokumentum. Egy szinodális egyházért: közösség, részvétel, küldetés, 23. pont). E tekintetben az új ökumenikus charta hangsúlyozza azt a közös utat, amelyen Európa különböző hagyományú keresztényei járnak, akik képesek meghallgatni egymást és együtt megkülönböztetést végezni annak érdekében, hogy hatékonyabban hirdessék az evangéliumot.
A charta felülvizsgálatának egyik legjelentősebb eredménye az volt, hogy közös szemlélet alakult ki a mai kihívásokról és a kontinens jövőjének prioritásairól, miközben megőriztük az evangélium végtelen fontosságába vetett szilárd bizalmunkat. Valamiképpen ez a folyamat az együttjárás „szinodális” erőfeszítéseként írható le.
Amint tudjátok, hamarosan arra a helyre készülök, ahol a Nikaiai Zsinat zajlott, hogy egyházak vezetőivel és keresztény közösségek képviselőivel találkozzam és együtt imádkozzam, közösen ünnepelve Jézus Krisztust mint Urunkat és Üdvözítőnket. Továbbá ebben a jubileumi évben az is
vágyam, hogy Európa népeinek hirdessem, hogy „Jézus Krisztus a mi reményünk”, mert ő az az út, amelyen járnunk kell, és ő lelki-szellemi zarándoklatunk végső célja.
E gondolatokkal és érzésekkel szeretném ismételten kifejezni jókívánságaimat törekvéseitekhez, és szívből adom áldásomat rátok és szeretteitekre.
Nagyon köszönöm.
Imádkozzunk együtt! Mi Atyánk…
A 2001-es charta két évtizede mérföldkő az európai ökumenikus együttműködésben, de az európai keresztények előtt álló mai kihívások szükségessé tették felülvizsgálatát. Az új nyilatkozat hangsúlyosabb témái többek között: a migránsok, a fiatalok, a méltányos munka, a béketeremtés és az új technológiák. A chartát hivatalosan Nikitas thyateirai és nagy-britanniai érsek, a CEC elnöke, valamint Gintaras Grušas vilniusi érsek, a CCEE elnöke írta alá szerdán Rómában, Szent Pál vértanúságának templomában. Csütörtökön pedig a Vatikánban tartott kihallgatáson XIV. Leó pápa „nagy szinodális erőfeszítésként” üdvözölte az új chartát, amely közös szemléletmód kialakítására törekszik az európai keresztényeket érintő kihívások tekintetében.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír