Megnyílt Ervin Gábor boldoggá avatási ügye
Erdő Péter bíboros, prímás ünnepélyesen megnyitotta Ervin Gábor boldoggá avatási ügyének egyházmegyei szakaszát. Október 20-án a budapesti prímási palotában az eljárásban közreműködők esküt tettek. Szüksége van egész társadalmunknak azokra a életpéldákra, akik arról üzennek, mi összetartozunk itt Magyarországon – mondta Erdő Péter.
A boldoggá avatási eljárás megnyitója a Szentlelket hívó énekkel kezdődött. A prímási palota nagytermében Depaula Falvio, az eljárás posztulátora köszöntötte az egybegyűlteket: Martos Levente Balázs segédpüspököt, az ügymenet püspöki delegátusát, Süllei László általános helynököt mint promotor iustitiaet (ügyészt – a szerk.), Gyurász Krisztiánt mint notarius actuariust, valamint Eredics Gergő jegyzőt. Továbbá a történészi bizottság tagjait: Gárdonyi Máté egyháztörténészt, Hegedűs Andrást, a Prímási Levéltár igazgatóját, illetve a teológiai bizottság tagjait: Kránitz Mihályt és Kovács Zoltánt.
A megnyitón jelen volt Forgács Alajos városmajori plébános és a Városmajori Katolikus Egyesület képviselői.
Erdő Péter bíboros ismertette Ervin Gábor életének főbb állomásait, hitének, szeretetgyakorlásának alakulását. Kiemelte: „szent és aktuális az ügy, ami összehozott bennünket”. Mint mondta,
időnként „divat” leszólni, akár gúnyolni a papságot, az azonban, hogy közöttük voltak és vannak is „hősök és szentek”, csak „halkan” nyer említést.
Ervin Gábor különleges életutat járt be, akinek emlékét vértanúként, alakját színes egyéniségként is őrizték. Zsidónak született, gyermekként lett katolikussá, tudatosan vállalva a hitét. Ervin Gábor hozzátartozik Budapest arculatához. Embermentőként őrizzük emlékét, aki sokat fáradozott az üldözöttek védelme érdekében.
Nagyszerű teológus elme is volt, számos jelentős publikáció kötődik a nevéhez. Jó érzékkel ismerte fel kora legnagyobb teológusait, és igazán jelentős és korszerű gondolkodókról írt recenziókat.
Tagja volt a filozófiai társaságnak, széles szellemi horizonton tudott érintkezni a másként gondolkodókkal. Több volt, mint hitének vértanúja – írta róla egy bécsi magyar újság –Meggyőződése gazdagságát megnyitotta, megmutatta a társadalom felé. Lelki ember volt, aktív lelkipásztor, aki tanította is a hitet, és foglalkozott az ifjúsággal is. Prédikációi mutatják, milyen elmélyült hitű ember volt. Ugyanakkor laza és vidám is. Elkötelezettsége és helyzete akkor vált komollyá, amikor megtörtént a német megszállás és elkezdődött az üldözés.
Az Egyház vezetése el tudta érni, hogy egyházi személyeknek, papoknak, szerzeteseknek, növendékeknek nem kellett viselni a zsidó törvények következményeit, például a sárga csillagot. Ervin Gábor mégis felvarrta azt a ruhájára. Mint egyházjogásznak, ijesztőnek tűnhet a cselekedete, mert az egyházjog kimondja, hogy az egyházi személy köteles élni egy ilyen kedvezménnyel, és ha nem teszi, arra felmentést, engedélyt kell kérnie. Ervin Gábor viselte a megkülönböztető sárga csillagot, amikor mások azért léptek egyházi pályára, hogy az üldözést elkerüljék. Ervin Gábor úgy tudta ezt megtenni, hogy ebből másoknak baja nem származott – emelte ki a bíboros.
Ervin Gábor tanúsága különleges volt, „helyettesítő áldozat” sokakért.
A bíboros felidézte, hogy 1944 nyarán betiltották a Szent Kereszt Egyletet, azonban Dávid Katalin visszaemlékezéseiből tudjuk, az egylet illegalitásban tovább működött, Ervin Gábor pedig részt vett tevékenységében. A nunciatúra menleveleket adott ki, ezt osztották ki az egylet tagjai a rászorulóknak, Ervin is. Féltve őrizték ezeket a neveket, címeket tartalmazó listákat. Mégis rajtaütöttek az egylet irodáján – írta le Dávid Katalin.
Erdő Péter elmondta, arról, hogy hol, hogyan és mikor tartoztatták le Ervin Gábort, egyelőre nem ismertek pontos adatok. Az ok emberek rejtegetése, iratközvetítésben való részvétel volt. Mindez Ervin Gábor részéről nem egyszerű jótékonyság, helyi hősiesség volt. A Szentszék szándéka szerint cselekedett, és életét áldozta ebben a tevékenységben. Megérezte a sorsát – ezt fejezi ki az az írása, amelyben a megkínzott, meggyalázott ember szenvedéséről írt. Ez is mutatja, az életszentség sajátos változatával állunk szemben – emelte ki Erdő Péter.
A bíboros arra is rámutatott, hogy korunkban különösen is fontosak azok, akik „hősi fokon gyakorolják az erényeket”, ami Ervin Gábor esetében egész élete odaadásával járt.
Aktuális a szentek életpéldája: emeljük fel a fejünket, az ő örököseik is vagyunk. Az üzenik az egész társadalomnak, hogy mi összetartozunk itt Magyarországon, és arra hívnak, hogy ne a megosztottság, a gyűlölködés jellemezze az életünket.
Ervin Gábor élete lelki egészségünkhöz bizonnyal hozzá tud járulni – hangsúlyozta a bíboros.
Az alakuló ülésen az eljárás tisztségviselői és a bizottságok tagjai esküt tettek, majd aláírták megbízólevelüket.
A Városmajori Katolikus Egyesület a nyilas terror áldozatairól való megemlékezés során találtak rá Ervin Gábor személyére. Mihálffy Imre, a plébániai képviselőtestület elnöke úgy fogalmazott, közösségüknek van egy történelmi öröksége, és van adóssága: „Bocsánatot kell kérnünk az áldozatok leszármazóitól, és ami történt elődeink szeme láttára és aktív ellenkezése hiányában, azzal szemben fel kell tudnunk mutatni valami jót.”
Fotó: Merényi Zita
Trauttwein Éva/Magyar Kurír