Egy cenzúra-történet Oroszországból
Oroszországban Paolo Nori könyvéből eltüntették a „háború” szót, a független média említéseit és fontos dátumokat, így az olasz író szerint a szöveg már nem azonos az eredetivel. „Elfogadtam a rám kiszabott cenzúrát azzal a feltétellel, hogy az orosz kiadás első oldalán szerepeljen egy nyilatkozatom arról, hogy a könyv nem azonos az olasz verzióval” – mondta Nori, rámutatva, hogyan válik egy irodalmi mű politikai dokumentummá.
Az orosz könyvpiacon már nemcsak politikai publicisztikák, hanem szépirodalmi művek is a cenzúra célkeresztjébe kerülnek. A Current Time orosz nyelvű portál beszámolója szerint Paolo Nori olasz író egyik könyvének orosz kiadásából több bekezdést, kifejezést és utalást is eltávolítottak, hogy megfeleljen a helyi jogszabályoknak és politikai elvárásoknak. Az olasz író művét az orosz kiadásban több ponton cenzúrázták: a „háború” szó eltűnt, a független sajtóorgánumok neveit törölték, sőt a dátumokat is átírták.
Elfogadta a cenzúrát
Paolo Nori az ügyben interjút adott a La Repubblicának, kifejtette, hogy mindez pontos látlelete annak, hogyan működik ma a hatalom a kultúrában.
- 2024 nyarán az orosz AST kiadó közölte velem, hogy befejezik Anna Ahmatováról szóló regényem (Vi avverto che vivo per l’ultima volta. Noi e Anna Achmatova) fordítását, de a kiadáshoz cenzúrázniuk kell. Eleinte zavarban voltam, és egy ideig gondolkodtam, hogyan reagáljak. Végül rájöttem, hogy két dolognak örülhetek: egyrészt az orosz kormánynak nem tetszett, amit az ukrajnai háborúról írtam, másrészt ha elfogadom a megszorításokat és a cenzúrát, csatlakozom a cenzúrázott írók és értelmiségiek nagy csoportjához.
A szerző hozzátette, gondoljunk csak Puskinra, Bulgakovra vagy Csehovra.
- Elfogadtam a rám kiszabott cenzúrát azzal a feltétellel, hogy az orosz kiadás első oldalán szerepeljen egy nyilatkozatom arról, hogy a könyv nem azonos az olasz verzióval, mivel hiányoznak belőle olyan részek, amelyek az orosz törvények szerint nem publikálhatók – jegyezte meg Nori, majd rámutatott, ez az eset is igazolja Viktor Sklovszkij híres mondatát: „A művészet zászlajának színe nem tükrözi a hatalom fellegvára felett lobogó zászló színét.”
A leglátványosabb változtatás a szövegben, hogy a „háború” szót mindenhol „különleges katonai műveletre” cserélték, az Ukrajna elleni invázió hivatalos orosz megnevezésére.
A 24 febbraio („Február 24.”) című fejezetet – amely az invázió első napjáról szól – egyszerűen „Orosz regények”-re nevezték át, a háborús vonatkozás minden nyomát eltüntetve. Emellett törölték a független orosz televízió, a Dozhd (TV Rain) említését is, valamint azokat a szövegrészeket, ahol az író érzelmileg reagál a háborúra, vagy kétségeit, szorongását fejezi ki Oroszország viselkedése miatt.
A Current Time szerint a könyv orosz kiadói „kényszerűen” vállalták a változtatásokat. Egy névtelen szerkesztő így fogalmazott: Nem lehet tudni, ki figyel. Már egyetlen óvatlan mondat a háborúról vagy a hatalomról is elég lehet ahhoz, hogy egy kiadót bezárjanak.
A portál szerint Oroszországban már kialakult a könyvkiadások feletti ellenőrzési rendszer: a kéziratokat még a nyomtatás előtt átvilágítják, és azokat a műveket, amelyek nem felelnek meg az ideológiai elvárásoknak, vagy átdolgoztatják, vagy visszautasítják.
Ez a gyakorlat nem új keletű: a cári időkben és a szovjet korszakban is hasonlóan működött a könyvkiadói kupyura-rendszer, amely szó szerint „vágásos” szerkesztést jelentett. A különbség annyi, hogy ma már a technológia is segíti a hatóságokat: digitálisan szűrik a szövegeket a tiltott kifejezésekre.
Paolo Nori nem először kerül kapcsolatba a cenzúrával. 2022-ben az olaszországi Bicocca Egyetem felfüggesztette a Dosztojevszkijről tartott előadásait, mert „túl érzékenynek” ítélték a témát az orosz–ukrán háború idején.
- Nevetséges. Még Dosztojevszkijt is töröljük, mert orosz? – kommentálta akkor Nori az ANSA-nak. Most az irónia teljes: Oroszországban saját művét „puhították” meg.
A Current Time szerint Nori esete ma Oroszországban nem egyedi, de szimbolikus. A „háború” szó cenzúrája, a független sajtó eltüntetése és az érzelmi, emberi reakciók kihúzása a szövegből mind arra mutat: a hatalom számára a nyelv az ellenőrzés legfontosabb eszköze. A szavak átírásával a jelentés is megváltozik – és ezzel együtt az, amit a közönség a világról gondol.
(index.hu)