XIV. Leó pápa jubileumi beszéde: A világ akkor változik meg, ha mi magunk megváltozunk!
Október 4-én, szombaton délelőtt XIV. Leó a Szent Péter téren tartotta a szentév alkalmából rendezett általános kihallgatást, amelynek keretében a Rómába zarándokló hívők meghallgathatták a pápa katekézisét. Olasz nyelvű beszédének mai témája: Remélni annyi, mint választani. Assisi Szent Klára. Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott mindnyájatokat!
A most felolvasott bibliai szövegben (Lk 16,13–14) az evangélista megjegyzi, hogy néhányan, miután hallották Jézust, kigúnyolták őt. Számukra abszurdnak tűnt, amit a szegénységről mondott. Pontosabban: érzékenyen érintette őket, mert túlságosan ragaszkodtak a pénzhez.
Kedves barátaim, ti a remény zarándokaiként jöttetek.
A jubileum a konkrét remény időszaka, amikor szívünk megbocsátást nyerhet és irgalomra találhat, hogy mindent újrakezdhessünk.
A jubileum a javak igazságosabb elosztásának reménye előtt is megnyitja az utat, annak lehetősége előtt, hogy a föld mindenkié legyen, hiszen a valóságban ez nem így van. Ebben az évben választanunk kell, kinek akarunk szolgálni: az igazságosságnak vagy az igazságtalanságnak, Istennek vagy a pénznek.
Remélni annyi, mint választani. Ez legalább két dolgot jelent. A nyilvánvalóbb az, hogy a világ akkor változik meg, ha mi magunk megváltozunk. A zarándoklat ezért történik: ez egy döntés.
A szent kapun azért haladunk át, hogy új korszakba lépjünk.
A második jelentés mélyebb és finomabb: remélni annyi, mint választani, mert aki nem választ, az kétségbeesik. Az akédia, vagyis a lelki levertség egyik leggyakoribb következménye az, hogy az ember semmit sem választ. Akit ez a lelkiállapot hatalmába kerít, azt olyan belső restség bénítja meg, amely rosszabb a halálnál. A remény ezzel szemben választás.
Ma egy olyan nőről szeretnék megemlékezni, aki Isten kegyelmével tudott választani. Egy bátor, a kor szellemével szembehelyezkedő fiatal lányról: Assisi Szent Kláráról van szó. Öröm számomra, hogy éppen Szent Ferenc ünnepén szólhatok róla. Tudjuk, hogy Ferenc, amikor az evangéliumi szegénységet választotta, szakítania kellett a családjával. Ő azonban férfi volt: volt ugyan botrány, de kisebb mértékű. Klára választása még megrendítőbbnek tűnt: egy lány, aki olyanná akart válni, mint Ferenc, aki nőként is szabadon akart élni, mint azok a testvérek!
Klára megértette, mit kér az evangélium.
De még egy magát kereszténynek tartó városban is az evangélium komolyan vétele forradalomnak tűnhet. Akkor is, mint ma, választani kellett! Klára választott, és ez nagy reménnyel tölt el bennünket. Két következményét is látjuk bátorságának, amellyel követte a benne égő vágyat: az első az, hogy azon a vidéken sok más fiatal lány is rátalált ugyanarra a bátorságra, és Jézus szegénységét és a boldogmondások üzenete szerinti életet választotta; a második következmény pedig az, hogy ez a választás nem múló fellángolás volt, hanem tartós maradt, mindmáig. Klára döntése másokat is arra inspirált, hogy ugyanazon hivatás mellett döntsenek szerte a világon, és ez az inspirálás ma is folytatódik.
Jézus azt mondja: nem szolgálhat az ember két úrnak. Így marad fiatal az Egyház, és így vonzza a fiatalokat. Assisi Szent Klára emlékeztet bennünket arra, hogy az evangélium vonzó a fiataloknak.
Ma is így van: a fiatalok szeretik azokat az embereket, akik döntöttek, és vállalják döntéseik következményeit. És ez másokat is döntésre ösztönöz.
Ez egy szent utánzás: nem válunk „másolatokká”, hanem mindegyikünk – amikor az evangéliumot választja – önmagát választja. Elveszíti önmagát, és megtalálja önmagát. A tapasztalat is ezt mutatja: így történik.
Imádkozzunk tehát a fiatalokért; és imádkozzunk azért, hogy olyan Egyház legyünk, amely nem a pénzt vagy önmagát szolgálja, hanem Isten országát és annak igazságát! Olyan Egyház, amely – Assisi Szent Klárához hasonlóan – bátor ahhoz, hogy másként legyen jelen a városban. Ez pedig reményt ébreszt!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media; Vatican News
Magyar Kurír