Teremtés hete alkalmából
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal arra kapunk példát, hogy a teremtés erői – emberi beavatkozás nélkül – maguktól is mennyi mindenre képesek napjainkban is:
Ahogyan XIV. Leó pápa a teremtésvédelmi imanap alkalmával Izajás próféta szavaira utal: „Isten Lelke képes a kiaszott és terméketlen pusztát kertté, a nyugalom és békesség helyévé változtatni: »Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdő. Jog lakik majd a pusztaságban, és igazságosság tanyázik a gyümölcsöskertben. Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre. Népem békességben lakik majd otthonában, biztonságos hajlékokban, gondtalan nyugalomban« (Iz 32,15–18). E prófétai szavak szeptember 1-jétől október 4-ig kísérik a »Teremtés időszaka« elnevezésű ökumenikus kezdeményezést.”
A hagyományosan a teremtés hetére magyar ökumenikus kezdeményezésként kiadott füzetsorozat idei része is Izajás proféta fenti szavainak üzenetét értelmezi többek között elmélkedésekkel, jó gyakorlatok bemutatásával.
A teremtés egy csoda, és igen,
ha csak engedjük, hogy a teremtés működjön, akár ha csak magára hagyjuk a természetet, talán csak egy kis területen, csodákra, természetes csodákra képes.
A tudósok által írt cikkeket közlő The Conversation számol be egy több mint hatvan évvel ezelőtt kezdődött „kísérletről” Cambridgeshire-ben, az Egyesült Királyságban. Egy négy hektáros szántóföldet, amely a Monks Wood Kísérleti Állomás mellett fekszik, az utolsó árpatermés betakarítása után felszántottak, majd 1961-től érintetlenül hagyták.
Kenneth Mellanby, a kísérleti állomás igazgatója a következőket írta: „Érdekes lehet figyelni, mi történik ezzel a területtel, ha az ember nem avatkozik be. Újra fás lesz, mennyi ideig tart, milyen fajok lesznek benne?”
Az első tíz-tizenöt év után tövises bozót alakult ki. A szeder és a galagonya uralta, magjait rigók és más bogyóevő madarak dobták le. Ez a bozót védte a szélfútta közönséges kőris és a mezei juhar palántáit, de különösen az angol tölgyet, amelynek makkjait a szajkók (és talán a mókusok is) hordták oda, mintegy tartalék magraktárként használva. A szajkók különösen szorgalmasak lehettek a Monks Wood Wildernessben, mivel a fák 52 százaléka tölgy. A közbenső cserjés szakasz a virágok és vadvirágok „napcsapdája” volt. A mezei nyulak, szarvasok és az őzek egyre gyakoribbak lettek, de a védőbozót miatt nem volt szükség kerítésre, ami akadályozta volna őket a felnövekvő fák megevésében. Ezek a fák végül kiemelkedtek, és bezárták lombkoronájukat a bozót felett, amely az erdő aljnövényzetévé vált.
A Monks Wood-kísérlet hasznára vált, hogy egy mező és egy régi erdő közelében fekszik, ami bőséges magellátást jelentett, amelyek szétszórásában szajkók, rágcsálók és a szél segített. Az eredmény egy szerkezetileg összetett erdő, több rétegű fa- és cserjenövényzettel, és az élőhely öregedésével már holtfa is felhalmozódik. Ez a komplexitás kitűnő élőhelyet kínál az erdei vadon élő állatok széles skálája számára, az elhalt rönkökben és ágakban lévő gombáktól és gerinctelenektől kezdve az énekes rigókig, a kerti poszátákig: gazdag élet alakult ki a talajtól, az aljnövényzeten keresztül egészen a fák lombkoronájában lévő fészkekig.
Mi lenne, ha gyakorlatilag semmit sem csinálnánk az erdősítés során? – teszik fel a kérdést a tudósok a Science tudományos szaklapban. A természetes regeneráció magában foglalja az erdők létrehozását azáltal, hogy lehetővé teszi a fák és cserjék számára, hogy természetes módon fejlődjenek.
A természetes regeneráció olyan régi, mint maga az erdő. Így szaporodtak a fák az emberek segítsége nélkül, több millió éves evolúciójuk során.
Utópiának tűnik, de működik, ingyenes, nincs kísérő szennyezés, és az eredmény olyan erdő, amely jól alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz.
Ezek a példák azt mutatják, hogy talán többször, mint ahogy gondolnánk, az a jó, ha hagyjuk a teremtés erőit, folyamatait működni.
„Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.” (Ter 1,31)
Szerző: Nemes Csaba
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír