Bartholomaiosz pátriárka Riminiben: Igazságosság nélkül nem lehet béke sem
Augusztus 22–27. között zajlott a Rimini Meeting, amelynek egyik különleges vendége Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka volt, aki egy Niceai Zsinatról szóló kerekasztal-beszélgetésen vett részt Kurt Koch bíborossal együtt augusztus 26-án.
A pátriárkával Andrea Tornielli, a Kommunikáció Dikasztériuma vezetőségének tagja, a Vatican News főszerkesztője készített interjút. Bartholomaiosz pátriárka kifejezte szomorúságát az ukrajnai háború miatt, amit testvérháborúnak nevezett, botránynak a keresztény világban, különösen is az ortodox egyházban.
„Keresztényként fel kell emelni a szavunkat, egységben – úgy, amint testvéreink tették –, és tanúságot kell tennünk arról, hogy szilárdan kiállunk az igazságosság mellett, ami nélkül béke sincsen” – jelentette ki a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka Riminiben, ahol a Niceai Zsinatról szóló beszélgetésen vett részt. A 2025-ös Rimini Meeting kiállítást is szentelt a zsinat 1700. évfordulójának Világosság a világosságtól címmel.
A Vatican Newsnak adott interjújában Bartholomaiosz pátriárka beszélt többek között a húsvét lehetséges közös időpontjáról, valamint annak jelentőségéről, hogy a keresztények tanúságot tegyenek a háborúk tépte világban. Megosztotta Ferenc pápával kapcsolatos emlékeit és beszélt XIV. Leó pápáról, megemlítve, hogy az új egyházfő első külföldi útja Törökországba vezet majd, ahol együtt emlékeznek meg a Niceai Zsinat évfordulójáról.
– Idén ünnepeljük a nagy jelentőségű Niceai Zsinat 1700. évfordulóját, amely mérföldkő a kereszténység történetében és fontos pont az egyház egységében. Milyen üzenetet közvetít ez az 1700 évvel ezelőtti zsinat ma számunkra?
– A Niceai Zsinat valóban mérföldkő a kereszténység egész történetében. Jézus Krisztus ígérete szerint a Szentlélek szólt akkor, és később is ő cselekedett az emberi történelem folyamán. A zsinati atyák, hűen a Szentírás kérügmájához, meghatározták azt, amit addigra már három évszázada hirdetett az egyház a keresztség jelképei révén, kánonokban kodifikálták az igazságot, amelyet tanítottak.
A Niceai Zsinat arra emlékezteti a mai keresztényeket, hogy Krisztus valóban a testté vált Logosz, a világosságtól lett világosság, igaz Isten az igaz Istentől, homoousziosz – az Atyával egylényegű. Ha Jézus Krisztus nem lenne Isten, a Szentlélekkel együtt – egylényegű és oszthatatlan Szentháromság –, akkor a keresztény történet semmi több nem lenne, mint gyönyörű etikai filozófia, és nem lenne a megváltásunk története. Ennek megértése formálja ma is és a jövőre nézve is a cselekedeteinket.
– Niceában megvitatták a húsvét időpontját is, megkíséreltek egyezségre jutni. Miért nem lehetséges még ma sem, oly sok évszázad után sem egy napon, ugyanazon a vasárnapon ünnepelni a húsvétot?
– Niceában eldőlt az, hogy fontos, hogy az ismert világ határain belül mindenütt ugyanazon a napon tegyünk tanúságot Krisztus feltámadásáról. Sajnos, a történelmi körülmények megakadályozták, hogy a zsinat útmutatása megvalósuljon. Nem a mi dolgunk erről ítéletet mondani, de
azt világosan látjuk, hogy annak érdekében, hogy hitelesek legyünk mint keresztények, szükséges, hogy egy napon ünnepeljük a Megváltó feltámadását.
A néhai Ferenc pápával megbíztunk egy bizottságot azzal, hogy tanulmányozzák ezt a kérdést. A párbeszéd megkezdődött. Ugyanakkor mindkét egyháznak megvannak a maga érzékeny pontjai. Az is kötelességünk és felelősségünk, hogy ne keletkezzenek újabb törésvonalak. Az ortodox egyház úgy véli, amit egy egyetemes zsinat állapított meg, azt csak egy másik egyetemes zsinat módosíthatja. Mégis mindannyian nyitottan figyelünk a Lélekre, aki, azt gondoljuk, világosan megmutatta nekünk ebben az évben, milyen nagy a jelentősége a húsvét egységes dátumának.
– Valóban, idén valamennyi keresztény egy napon ünnepelhette a húsvétot. Ez a húsvét ugyanakkor Ferenc pápa utolsó nyilvános megjelenését is jelentette – utoljára ölelte magához a híveket. Hogy emlékezik Ferenc pápára, és mit gondol, hogyan járult ő hozzá az ökumenikus párbeszédhez?
– Ferenc pápa – nyugodjék békében – nem csupán Róma püspöke volt, ahogy szerette emlegetni magát. Testvérünk is volt, akit egyesített velünk aggodalma az emberiség nagy nehézségei miatt és mély vágyakozása a keresztény világ egysége iránt.
Megválasztása napjától fogva éreztük az indíttatást, hogy jelen legyünk beiktatásánál – amire nem volt még példa a történelemben egy ökumenikus pátriárka részéről.
Együtt küzdöttünk a békéért a népek között, a nagy vallásokkal való dialógusért, a közös igazságért, a környezet védelméért és a világ kirekesztettjeiért. Sokszor találkoztunk, és minden egyes alkalom olyan volt, mint két testvér találkozása, akik szeretik egymást. Az Úr jutalmazza meg őt élete és munkája tanúságtételéért. Requiescat in pace.
– Május 8. óta új pápánk van – XIV. Leó…
– Már kétszer is találkoztam vele…
– Igen, készültem is megkérdezni, hogy zajlottak ezek az első találkozók, mi volt az, ami megérintette Önt Leó pápa mint Róma püspöke és az Egyház pásztora első lépései között.
– Mély benyomást tett ránk az új pápa személye. Jóllehet a stílusa különbözik Ferenc pápáétól, rögtön kifejezte szilárd vágyát, hogy elődje nyomdokaiban haladjon tovább. Máris érezzük az összhangot közöttünk, és különösen örvendünk annak, hogy első külföldi útja az Ökumenikus Patriarchátushoz, Törökországba vezet, és velünk együtt Niceába. (Görög neve Nikaia, mai török neve İznik – a szerk.) Ott tanúságot teszünk elkötelezettségünkről az ökumenikus párbeszéd mellett, és arról, hogy egyházaink törődnek a globális kihívásokkal. Nagyon várjuk látogatását.
– Őszentsége, a világot ma több háború is sújtja. Ott van az ukrajnai konfliktus, amely mély seb az egyházak számára is. Ott a gázai tragédia, ahol emberek halnak éhen. És a többi háború, amit szinte észre sem veszünk. Mit tudunk tenni, hogy a testvériség és a béke kultúráját erősítsük?
– Sajnos számos háború zajlik a világban – és sokat figyelmen kívül hagy a világsajtó. Ott van Ukrajna: egy testvérháború, egy botrány a keresztény világ számára, különösen is az ortodox egyház számára. Ott van Gáza és a teljes Közel-Kelet, ahol egyes érdekek –amelyeknek nincs sok közük az emberek tényleges szükségleteihez – nem az igazságos béke felé tolják a dolgokat, hanem egy szívszaggató és embertelen konfliktus folytatása irányába.
Nekünk, keresztényeknek fel kell emelnünk a szavunkat, és egységben kell tennünk ezt, mint ahogy testvéreink, Teofil jeruzsálemi ortodox pátriárka és Pizzaballa bíboros, latin pátriárka tették.
Szilárdan ki kell tartanunk az igazság mellett, mert igazságosság nélkül nem lehet béke sem. Keresztényként azonban van egy legyőzhetetlen fegyverünk: az ima. És erről soha nem szabad megfeledkeznünk.
Fordította: Verestói Nárcisz
Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkesztőség
Magyar Kurír