Mi határozza meg egy gyermek életesélyeit a társadalomban
Egy gyermek életesélyeit nagymértékben meghatározza, hova született: faluba vagy városba, szülei magasan vagy alacsonyan iskolázottak. Nagyrészt ez dönti el, hogy milyen esélye lesz megfelelő oktatásra, jól fizető munkára és az érvényesülését segítő kapcsolatrendszerre.
„Ezért egyenlőtlen eséllyel, egyenlőtlen lehetőségekkel, szinte kiszámíthatóan egyenlőtlen kimenetellel választunk sorsot önmagunknak és gyermekeinknek” – írta 1989-ben Ferge Zsuzsa, a tavaly, 92 évesen elhunyt neves szociológus.
A helyzet 35 év elteltével se mondható jobbnak, sőt. Egy másik szociológus nagyágyú, a 2018-ban elhunyt Gazsó Ferenc, aki maga is szegény sorsú családból származott, így írt erről: aki alacsonyabb szocioökonómiai körülmények közé születik, az rendszerint a szülők társadalmi státuszát örökli: nem tudja meghaladni az örökölt társadalmi környezetet.
Paraszt, aki fellázadt sorsa ellen
Pásztor Adél szociológus, a Corvinus Társadalom- és Politikatudományi Intézetének vezetője szerint mindez nemcsak hazai jelenség, de Magyarországon fokozottan jellemző. „Szinte már születéskor eldől, milyen tanulmányi eredményeket ér majd el egy gyermek – és mit érhet el az életben.
Aki hátrányból indul, annak a felsőoktatás gyakran nem kulcs a jövőhöz, hanem egy ajtó, amely örökre zárva marad.”
A társadalmi mobilitás korlátait nemcsak a kutatások, hanem az irodalom is élesen ábrázolja: Stendhal Vörös és feketéjében Julien Sorel a saját kivégzése előtt kifejti, bukásának fő oka, hogy meg akarta változtatni társadalmi helyzetét. „Paraszt vagyok, aki fellázadt hitvány sorsa ellen” – mondja. Ez pedig a regény tanúsága szerint lehetetlen.
Az iskola dolga az lenne, hogy kiegyenlítse az indulási különbségeket, hogy a hátrányból indulók is felzárkózhassanak. Pásztor Adél, aki éveken át dolgozott Angliában, azt mondja: ott is óriásiak a különbségek. Az iskolát 4-5 éves korban kezdik, és egy alsóbb társadalmi rétegből származó ötéves gyermek olvasási képessége már ekkor két évvel elmarad módosabb padtársa szintjétől. Hatból egy tanuló az iskola végére sem tud megfelelően olvasni, írni vagy számolni, és az alacsonyabb társadalmi helyzetű diákoknak csupán 16 százaléka jut el a felsőoktatásba.
Önkirekesztés a szegényebbek közt
„Magyarországon már a rendszerváltás előtt is jelentős különbségek voltak az egyes iskolák között, sőt az iskolákon belül is: a tagozatos osztályokba járóknak több esélyük volt a továbbtanulásra. Liskó Ilona kutatásaiból pedig azt látjuk, a középfokú iskolába való belépéskor nagy valószínűséggel eldől, hogy a gyereknek sikerül-e majd felsőfokon továbbtanulnia” – mondja Pásztor Adél.
Bár az elmúlt évtizedekben látványosan bővült a felsőoktatás, a hátrányosabb helyzetű fiatalok számára ez nem jelent automatikus esélyt a felemelkedésre.
A családi háttérből és középiskolából hozott lemaradásaik miatt ők kisebb eséllyel jutnak be a magas ponthatárú képzésekbe – ha egyáltalán bejutnak. Ma sokkal több fiatal tanul tovább, és hosszabb ideig marad az iskolarendszerben – de felmerül a kérdés: vajon csökkentek-e ezzel együtt a társadalmi egyenlőtlenségek?
Egy diploma ma már alig jelent versenyelőnyt, egy idegen nyelv pedig szinte alapkövetelmény. Eközben sok hátrányos helyzetű diák el sem jut odáig, hogy egyáltalán beadja a jelentkezését – önként rekesztik ki magukat a rendszerből.
Pásztor Adél szerint nemzetközi kutatások alapján az egyenlőtlenség mindaddig fennmarad, amíg a kiváltságos társadalmi csoport el nem éri a telítettséget, vagy nem kezd el lefelé mozogni, és kvázi helyet cserélni egy másik csoporttal: például az értelmiségi gyerek szakmunkásnak tanul.
A társadalmi szelekciós mechanizmusok tehát egyre feljebb kúsznak, és ma már a felsőoktatásban jelennek meg, hiszen ha egy korcsoport nagyobb százalékának van diplomája, az nem számít többé előnynek. „Ezért van szükség mesterfokozatra, másoddiplomára, újabb nyelvvizsgákra, munkatapasztalatot bizonyító jobbnál jobb internshipre. És az olló így nyílik egyre tovább.”
A szegénység pszichológiai hatása
A tartós szegénység erősen rontja a gyerekek tanulmányi, kognitív és nyelvi fejlődését. Kutatások szerint akik születésüktől 4 éves korukig szegénységben élnek, akár 40-60 százalékkal is rosszabbul teljesíthetnek az intelligenciateszteken, mint tehetősebb kortársaik.
De nem javul a helyzet a felsőoktatásban sem: egy, az észlelt szegénységről szóló kutatás szerint az alacsony jövedelmi hátterű egyetemisták interperszonális kapcsolataira hatással lehet, hogy szegényebbnek látják magukat másoknál. A 22 egyetem hallgatóit vizsgáló tanulmány azt találta, hogy ez az észlelt szegénység rontja a diákok mentális egészségét és élettel való elégedettségét. Ezért a pénzbeli támogatások mellé muszáj odatenni az önbecsülés erősítését is.
További kutatások azt találták, hogy azok a diákok, akiknek a szülei nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, jóval kisebb önbecsüléssel vágnak bele tanulmányaikba, részben a követendő példa hiánya miatt.
Mivel otthonról kevés vagy nulla segítséget várhatnak, nagyobb stresszt okoz számukra a tantárgyakkal való megbirkózás vagy a vizsgaidőszak.
A hátrányosabb helyzetű szülők általában kevésbé tudják érzelmileg támogatni őket (látod, én is túléltem a vizsgaidőszakot) és kevesebbet várnak el a gyerektől, mert nem tudják, mit lehet elvárni.
(Varró Szilvia, index.hu)