Slavko Barbaric a szentáldozás jelentőségéről
"Jézus nemcsak azért jön el, hogy énekeljünk neki, hanem, hogy teljesen belépjen az életünkbe. Ez a szentáldozás pillanata. Az egész egyházzal elismerjük, hogy ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit, aki meghív a lakomára és eljön, hogy meggyógyítson. Mi az egyházzal együtt elismerjük a Bárány mindenhatóságát, szavának mindenhatóságát, amely meggyógyítja a testet és a lelket. Krisztus olyan mértékben jön el a szentáldozásban a hívő szívébe, amennyire a hívő felkészült és alkalmassá vált az isteni Vendéggel való találkozásra, akit ugyan testi szemünkkel nem láthatunk, de a hit által felismerhetünk.
A szentáldozás utáni idő lelkünk legbensőbb találkozása Istenünkkel, Jézus Krisztus által. Ezt az időt eucharisztikus, hálaadó énekek éneklésével vagy csendes imádságban töltjük, amikor lelkünket teljesen átadjuk Üdvözítőnknek. Ebben a találkozásban megtapasztaljuk a mély békét és az Isteni Orvos gyógyító erejét, vagyis megtörténik az, amit a szentáldozás előtt kimondunk: Csak egy szót szólj, és meggyógyul az én lelkem. A gyógyulás a szentáldozás fontos dimenziója. Először is a hit, a szeretet és a remény belső gyógyulásáról van szó. Megkapjuk a szükséges kegyelmeket az élethez és a munkálkodáshoz, de a szenvedéshez is, amennyiben ez Isten akarata számunkra. Sajnos be kell ismernünk, hogy gyakran megtörténik mind a szentmisével, mind a gyógyulásért való imával az, aminek nem lenne szabad megtörténnie: általában elmulasztjuk a gyógyulásért való imát vagy csak felületesen mondjuk. Áldozás után a hívek gyakran elsietnek. Nincs idejük! A szentáldozás után mindenképp kellene, hogy legyen időnk Jézussal maradni, hogy Ő üdvözítő módon tudjon bennünk működni."
"Uram, Jézus köszöntelek a szívemben. Íme, minden elő van készítve a te fogadásodra. Örülök neked. Szívből köszöntelek. Ebben a pillanatban csak érted szeretnék élni, ahogyan te értem éltél és értem haltál meg. Mindent átadok neked, és csendes örömben benned maradok."
Ámen.
Slavko Barbaric OFM