„A fájdalmak férfia” – a torinói lepel bizonyítékai

• 

A római San Giovanni Battista dei Fiorentini bazilikában március 10-én kiállítás nyílt a torinói lepelről, amely a leghíresebb akheiropoiéton (nem emberi kéz által alkotott ereklye). José Enrique Oyarzún Tapia professzor, Emanuela Marinelli professzor, majd Rafael Pascual professzor ismertették a felbecsülhetetlen értékű torinói ereklye rendkívüli tulajdonságait, majd a legrégebb óta tartó vitát, a torinói lepel hitelességének kérdését állították az előadás középpontjába:

A torinói leplen látható kép az egyetlen, amelyet nem emberi kéz készített

Emanuela Marinelli professzor, szindonológus – akinek eddig már több mint húsz könyve jelent meg a témában, és Domenico Repice teológussal társszerzője a Contemplare la Sindone (A lepel szemlélése) című kötetnek – a Vatican News számára összefoglalta e nagy misztérium legfontosabb szempontjait.

A torinói lepel az egyetlen kép, amely egészen biztosan akheiropoiéton, vagyis nem emberi kéz alkotta ereklye. Valójában egyetlen tudós sem tudta megmagyarázni, hogy Jézus teste hogyan hagyott rajta nyomokat. Vannak vérfoltok, de ez érthető egy megkínzott ember esetében, akinek testén vérző sebek voltak; így logikus, hogy mindez nyomot hagyott a lepedőn – fejtette ki az interjúban Emanuela Marinelli professzor.

A Szent Arcot ábrázoló ikonok a torinói lepel hű másolatai

A professzor utalt az ENEA (olasz energiatudományi kutatóközpont, amely új technológiákat és energiahatékony megoldásokat fejleszt, miközben a fenntarthatóságot és a környezetvédelmet is szem előtt tartja – a szerk.) tudósainak véleményére, miszerint ezt csak úgy lehetne megmagyarázni, ha elfogadnánk azt a tényt, hogy Jézus teste valamikor ultraibolya sugárzást bocsátott ki. És ezzel elérkeztünk a feltámadás misztériumának küszöbéhez – folytatta Emanuela Marinelli. – Egyetlen más kép, tárgy sem rendelkezik a torinói lepelhez fűződő rejtéllyel és varázzsal. Az egyéb, úgynevezett akheiropoiétaalkotások kétségkívül szent képek, amelyeket nagy áhítat övez mind készítői, mind tisztelői részéről, de ezek emberi művek, amelyeket gyakran a torinói lepelről másoltak.

Emanuela Marinelli a 8. századból származó, a toszkán ékszerdoboznak is nevezett város, Lucca ereklyéjét említette példaként. A fából készült feszületen ábrázolt Szent Arc szeme, orra, szája tökéletesen megfelel a leplen látható képnek. Ebből következik, hogy a toszkán ereklye valójában a torinói lepel hű másolata, amelyet szintén akheiropoiétonnak neveznek.

A torinói lepel a művészetben és a Szent Mandylion

A torinói lepel iránti mély áhítatról, a hozzá fűződő hagyományról több műalkotás, főként festmények tanúskodnak. Ezek közé tartozik az edesszai Mandylion, a Szent Arc-ikon. Ezen az arcon „olyan redők vannak, amelyekről amerikai tudósok megállapították, hogy megegyeznek a torinói leplen látható redőkkel – magyarázta Marinelli professzor. – Ezek a redők megerősítik azt, amit Ian Wilson brit történész állított: a halotti leplet úgy hajtogatták össze, hogy csak az arc maradt látható. Úgy gondoljuk, hogy a Mandylion valójában maga a lepel, amelyből Veronika kendőjének, az igazi ikonnak, az igazi Arcnak a hagyománya származik.”

Jelek, amelyek bizonyítékokká válnak

A torinói lepelhez fűződő számos megcáfolhatatlan különleges részlet közül a szindonológus elsőként azt emelte ki, hogy ritka szövésű lenvászonról van szó, amelyet a történelmi források finom, halszálkás szövetnek neveznek. Ezt a szövetet csak gazdag emberek engedhették meg maguknak. Egy keresztre feszített ember, akit nem egy tömegsírban temetnek el, hanem ilyen finom gyolcs lenvászonba göngyölve, csakis Jézus lehet.

Az első három évszázadban Jézus arcát csak jelképesen, mint fiatalembert, mint a Jó Pásztort ábrázolták. A 4. századtól kezdett elterjedni, hogy Jézus arcát hangsúlyos járomcsontok, nagy szemek, hosszúkás orr, hosszú haj és szakáll jellemzi. Ezek azok a torinói lepelre visszavezethető vonások, amelyekkel minden freskón, ikonon és Jézus-ábrázoláson találkozunk – mondta Marinelli professzor.

A torinói lepel képekben tükrözi az evangéliumot

A torinói szent lenvásznon a keresztút és Krisztus halálának jelei látszódnak. Egy az 1. században történt valódi, római birodalombeli keresztre feszítésről van szó, mert a szögeket a csuklókba verték, hogy megtámasszák a testet, mivel Jézus idejében nem használtak lábtámaszt. A művészek által ábrázolt lábtámaszt az 1. század második felében kezdték el alkalmazni, amikor a keresztre feszítéseket a cirkuszban tartották, és a látvány kedvéért el akarták nyújtani a haláltusát; ezért illesztették be ezt az elemet a lábak alá. Ezzel szemben a torinói lepel tanúsága szerint Jézust közvetlenül a kereszthez szegezték, testét a csuklókban lévő szögek tartották.

Pilátus kettős ítélethozatala

A torinói lepelen lévő nyomok közül Marinelli professzor kiemelte a jobb arcfélen látható botütést. Tudjuk, hogy Jézus ilyen ütést kapott, amelyet az evangéliumban latinul mint pofont, görögül azonban ράπισμα (rapisma) néven említenek, vagyis bottal történő verésről van szó, amelytől Jézus egész arca feldagadt és betört az orra.

A torinói leplen mindennek a lenyomata ott van, amit az evangélium ránk hagyott, sőt még több is. Nincs például feljegyzés arról, hogy hány ostorcsapást mértek Jézusra, de a lepel szerint 120 nyom lelhető fel – mutatott rá Marinelli professzor, hozzáfűzve a következő magyarázatot: Pilátus meg akarta menteni Jézust, ezért nem egy enyhébb, szokványos ostorozást rendelt el, hanem egy keményebb, súlyos büntetést. Mindez azonban nem ébresztett szánalmat a tömegben lévő emberek szívében. Így Pilátus, Júdea prefektusa is hagyta magát meggyőzni, hogy Jézust feszítsék keresztre. A torinói lepel erről a kettős ítélethozatalról is tanúskodik.

Az oldalseb

Emanuela Marinelli professzor utalt egy teológus állítására, miszerint az oldalseb szimbolikus; azért találták ki, hogy a szentségeknek, az Eucharisztiában Jézus Szent Vérének és a keresztvíznek értelmet adjon, tehát vagy János evangélista vagy egyenesen a tanítványok közössége találta ki, hogy azt mondhassák, az Egyház Krisztus oldalából született meg. Marinelli professzor cáfolta ezt az állítást, ugyanis a torinói lepel őriz egy olyan sebet, amelyből vér és víz folyt ki, ahogyan János evangélista írja: „az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.” (Jn 19,34–35) Miért ragaszkodik ehhez az evangélista? Furcsa, hogy egy holttestből vér és víz folyjon ki, de Jézus a halála pillanatában felkiáltott, tehát szívrohamban halt meg.

A kardiológusok ma azt mondják, hogy már a Getszemáni-kertben elkezdett szenvedni, ahol vért izzadt, és abban a végső pillanatban, mindazok után, amit elszenvedett, felkiáltott – midőn a szív szétszakadt, a szívburok megtelt folyadékkal, és a lándzsaszúrás következtében vér és vízszerű folyadék ömlött ki. Mindez megerősíti számunkra az evangéliumot, és mindazok, akik megpróbálták hitelteleníteni a torinók leplet, nem jártak sikerrel – szögezte le Marinelli professzor.

A hamis vádakat megcáfolták

A híres, 1988-ban elvégzett C-14-es radiokarbon-vizsgálat a középkorra datálta a lepel eredetét – idézte fel a lepelszakértő. – Ezt a kormeghatározást később teljesen megcáfolták: a mintát ugyanis nem az eredeti lenvászonból, hanem annak egy olyan sarkából vették, amelyeket az évszázadok során megfoltoztak (az 1532-ben Chambéryben bekövetkezett tűzvészben elégett részeket pótolták).

Az elemzés elsődleges adatait, amelyeket a British Museumban őriztek titkosítva, egy korzikai kutató, Tristan Casabianca rendelkezésére bocsátották. A 700 oldalas dossziét később Benedetto Torrisi, a Cataniai Egyetem statisztikaprofesszora tanulmányozta, aki munkatársával, Giuseppe Pernagallóval együtt kimutatta, hogy abban a kis három centiméteres mintadarabban 150 évnyi eltérés mutatható ki. „Túl sok ahhoz, hogy egy 4,41 méteres lepel eredete számára reprezentatív legyen. Tehát a lepelnek ez a hamis datálásáta megcáfolták” – szögezte le Marinelli professzor.

A vércsoport

A leplen található vérnyomok AB-vércsoportjáról szólva a lepelkutató rendkívülinek nevezte, hogy a tudományosan megvizsgált eucharisztikus csodák esetében is mindig ugyanezt a vércsoportot állapítják meg, amely a legritkább: az emberek mindössze 5 százaléka ilyen vércsoportú. Ugyanaz a vércsoport, mint amelyet a Buenos Aires-i és a lengyelországi csodák esetében is megállapítottak. A tudományos kutatás közelebb visz minket a hithez. Bár látszólag ennek éppen az ellenkezőjére lehetett volna számítani, a legújabb és legfejlettebb tudományos vizsgálatok egyre inkább a lepel valódiságának megerősítése felé mutatnak.

Marinelli professzor János evangéliumát idézve utalt arra a kisebb kendőre, amely Jézus halotti szemfedője volt, és amelyet a spanyolországi Ovideo székesegyházában őriznek. [„Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.” (Jn 20,3–8)] Ezen a szemfedőn is ugyanazok az AB-vércsoportból származó foltok hagytak nyomot, mint a leplen; továbbá sok pollen is megegyezik. Kettéhajtva tökéletesen befedi az Arcot, de nincs rajta kép, csak vérnyomok. Ezt a kendőt akkor használták, amikor Jézus még a kereszten volt; amikor meghalt, letakarták vele az arcát, majd levették a szemfedőt, amely átitított a Jézus szájából és orrából kifolyó vér.

Egy friss felfedezés

Marinelli professzor kiemelte: a torinói lepel korunk jele. A lepel igazi felfedezése a fényképezés megjelenésével történt. A fotónegatívon sokkal jobban látjuk az egész testet, mint magán a leplen, mert a leplen negatív lenyomatot hagyott. Tehát a negatívot a hagyományos fényképezőgéppel lefotózva visszakaptuk a pozitív képet, és a tudósoknak is el kellett fogadniuk, hogy ez valami megmagyarázhatatlan dolog. És még mindig megmagyarázhatatlan, hacsak nem fogadjuk el a Frascatiban működő olasz kutatóközpont, az ENEA tudósainak állítását, hogy ezt a kép egy rendkívül erős fény hatására keletkezett. Ezen a ponton azonban megáll a tudomány, mert egy holttest nem bocsát ki fényt.

A torinói lepellel együtt a remény útján

Nehéz időket élünk; sokan hihetetlen dolgokat, a legabszurdabb álhíreket is képesek elhinni. De miért olyan nehéz felismerni Istent? „Nagy az összevisszaság – mondt a e kérdésre válaszul Emanuale Marinelli. – Vannak ateisták, akik hisznek a horoszkópokban, mert valamiben hinni kell. Egy író szerint: „Ha már nem hiszel Istenben, akkor minden másban hiszel.” Ez valóban így van, mert még Margherita Hack, a nagy ateista csillagász is azt mondta egyszer, hogy a varázslók helyett jobb Istenben hinni. Még a művelt emberek esetében is nagy tudatlanság figyelhető meg. Sokan azt mondják, hogy szkeptikusak, de valójában tudatlanok. Vannak, akik megmaradnak a katekizmusszintű vallásos műveltségnél, holott a vallási kultúrában éppúgy előre kell lépnünk, mint az általános kultúrában. Ha valaki élni akar, járnia kell; és a járáshoz gyakorolni kell, edzeni kell magunkat.

A remény zarándokaiként a jubileumi évben imádkozzunk a torinói lepel képmása előtt

Emanuela Marinelli professzor a következő gondolatokkal zárta beszédét: „Ebben az évben a remény zarándokai vagyunk. Előbbre kell haladnunk. A lepel ma Szent Tamás tisztelőinek szól. Gyere, és nézd meg, tedd rá az kezed; gyere, látogasd meg ezt a kiállítást a firenzeiek római templomában, a Keresztelő Szent János-bazilikában. Közel vagyunk a Szent Péter-bazilikához; zarándokúton vagyunk egy jubileumi bazilikában, ahol megnézhetünk egy nagyszerű kiállítást a torinói lepelről, amely a tablókon és művészeti alkotásokon keresztül elmélkedésre indít minket.

Roberto Repole bíboros, torinói érsek bejelentette, hogy idén nem teszik közszemlére a leplet. De mi, szindonológusok elhatároztuk, hogy széles körben bemutatjuk ezt a kiállítást, elvisszük minden templomba, ahol erre igényt tartanak. Elhozzuk a lepel másolatát és kiállítjuk. Ez másolat, nem az eredeti, de a másolat előtt is tudunk imádkozni, elmélkedni, szemlélődni, elgondolkodni, hogy megéljük a szent jubileumot, a szent nagyböjtöt – mindenekelőtt a remény időszakát, amelyre oly nagy szükségünk van.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News és Facebook-oldala

Magyar Kurír