Ferenc pápa: Jézus megújítja a világot és átalakítja életünket reményteli tervével!
Február 12-én délelőtt a VI. Pál teremben tartotta a Szentatya a szokásos szerdai általános kihallgatást, amelyen Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett hívőkkel és zarándokokkal találkozott. Beszédében folytatta jubileumi, Jézus Krisztusról, a mi reménységünkről szóló katekézissorozatát. Mai elmélkedésének témája: „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr” (Lk 2,11) – Jézus születése és a pásztorok látogatása. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Jubileumi katekézisünk Jézusról, a mi reménységünk szól. Ma Betlehemben való megszületésének eseményével foglalkozunk.
Isten Fia úgy lép be a történelembe, hogy útitársunkká válik, és már akkor útnak indul, amikor még anyja méhében van. Lukács evangélista elmondja, hogy amint megfogant, Názáretből azonnal Zakariás és Erzsébet házába ment; amikor pedig Mária terhessége a végéhez közeledett, Názáretből Betlehembe ment a népszámlálásra. Mária és József kénytelen volt Dávid király városába menni, ahol József is született.
A régóta várt Messiás, a Magasságbeli Isten Fia részt vesz a népszámláláson, vagyis engedi, hogy összeírják, nyilvántartásba vegyék, mint bármely más lakost. Aláveti magát egy uralkodó, Augustus császár rendeletének, aki az egész föld urának tartja magát.
Lukács Jézus születését „pontosan meghatározható időbe és pontosan megadható földrajzi térbe” helyezi, s így „az egyetemes és a konkrét érintkezik egymással” [1]
A történelembe lépő Isten nem bontja le a világ struktúráit, hanem belülről akarja megvilágítani és újraalkotni azokat.
Betlehem jelentése „a kenyér háza”. Ott jönnek el Mária számára a szülés napjai, s ott születik Jézus, a mennyből alászállt kenyér, hogy csillapítsa a világ éhségét (vö. Jn 6,51). Gábor angyal a messiáskirály születését a nagyság jelével hirdette meg: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” (Lk 1,32–33)
Mindazonáltal Jézus oly módon születik meg, ami teljesen példátlan egy király esetében. Azt olvassuk ugyanis, hogy „ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,6–7). Isten Fia nem királyi palotában születik, hanem egy ház hátsó részében, ahol az állatok vannak.
Lukács így mutatja meg nekünk, hogy Isten nem hangzatos bejelentésekkel jön a világra, nem feltűnést keltve mutatkozik meg,
hanem alázatosan kezdi meg útját. És kik az első tanúi ennek az eseménynek? Néhány pásztor: alacsony műveltségű, az állatokkal való állandó érintkezéstől rossz szagú, a társadalom peremén élő emberek.
Mégis azt a mesterséget űzik, amellyel Isten megismerteti magát népével (vö. Ter 48,15; 49,24; Zsolt 23,1; 80,2; Iz 40,11).
Isten őket választja ki, hogy a történelemben valaha elhangzott legcsodálatosabb hír címzettjei legyenek: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: „Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket” (Lk 2,10–12). A hely, ahol a Messiást találni fogják, egy állatetető. Az történik ugyanis, hogy annyi várakozás után, „a világ megmentőjének, annak, akiért minden teremtetett (vö. Kol 1,16), nincs hely”. [2]
A pásztorok tehát megtudják, hogy egy végtelenül szegényes, állatoknak fenntartott helyen születik meg számukra a régóta várt Messiás, hogy a megváltójuk, a pásztoruk legyen. Ez a hír csodálkozásra, dicsőítésre és örömteli híradásra nyitja meg szívüket. „Az ezer más dologgal foglalkozó sokasággal szemben a pásztorok azok, akik első tanúivá válnak az egyetlen lényeges dolognak, a nekünk ajándékozott üdvösségnek. A legalázatosabbak és legszegényebbek tudják befogadni a megtestesülés eseményét.” [3]
Testvéreim, kérjük mi is azt a kegyelmet, hogy a pásztorokhoz hasonlóan képesek legyünk a csodálkozásra és dicsőítésre Isten előtt, és képesek legyünk vigyázni arra, amit ránk bízott: a tehetségeinkre, a karizmáinkra, a hivatásunkra és a mellénk helyezett emberekre.
Kérjük az Urat, hogy fel tudjuk ismerni a gyengeségben a Gyermek Isten rendkívüli erejét, aki azért jön, hogy megújítsa a világot és átalakítsa életünket az egész emberiség számára reményteli tervével!
JEGYZETEK
[1] Joseph Ratzinger – XVI. Benedek: A Názáreti Jézus, Harmadik rész: A gyermekségtörténet, Szent István Társulat, Budapest, 2013, 64.
[2] Joseph Ratzinger – XVI. Benedek: A Názáreti Jézus, Harmadik rész: A gyermekségtörténet, Szent István Társulat, Budapest, 2013, 66.
[3] Admirabile signum apostoli levél a betlehem jelentéséről és értékéről, 5, Szent István Társulat, Budapest, 2019, 10.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír