A megbélyegző szavak használatáról
Ma, amikor az evangéliumban is arról olvasunk, mi minden ronthatja meg az embert, időszerű, hogy írjak röviden a megbélyegző szavak használatáról, erről a rettenetes betegségről, ami megfertőzi az életünket. Nem új dolog ez, már Jézust is így bélyegezték meg: falánk és borissza ember, bűnösök barátja, galileai… Nem kell gondolkodni, félre a megkülönböztetéssel, akin vagy amin rajta a pecsét, az már csakis rossz lehet.
Emlékszem gyermekkorunkban, hogy mi történt, ha egy fiatal, kamaszodó lányra rásütötték a szégyenbélyeget, csak mert fiúkkal is barátkozott, esetleg lázadozott az otthoni viszonyok miatt, hogy „kurválkodik”. Ha pedig egy család vált – bármi is volt a valós ok -, a közmegegyezés szerint csakis azért történhetett, mert a férfinek „kurvája volt”. Aztán arra is, hogy középiskolásként hogyan tépték le az ingünkről a zenekari jelvényt a rendőrök, hiszen „büdös csövesek” voltunk.
A megbélyegző szavak segítségével könnyen hatalmat nyerhetünk egy helyzet felett, felhasználhatjuk a nekünk nem tetsző emberek elítélésére, ellenségképzésre. A megbélyegző szavak helyettesítik a gondolkodást, viszont közösséget és akolmeleget hoznak létre a többi hasonlóképp gondolkodó emberrel. Nem véletlen, hogy napjainkban a hatalomgyárak is előszeretettel használják ezt a módszert.
Oroszországban, érthető módon erősen él a II. Világháborúben elesett katonák emléke és a hősi harc a fasiszta megszállók ellen. Ezért aztán Putyin az általa megtámadott Ukrajnát – és vezetőjét Zelenszkijt -, előszeretettel bélyegzi fasisztának, aminek ugyan semmi köze a valósághoz, de alkalmas arra, hogy erősítse az ellenségképet és elhitesse, hogy a támadók a megtámadottak és a megerőszakoltak az okai az erőszakolásnak. (Ismerjük az áldozathibáztatás módjait a megerőszakolt asszonyoktól a megvert gyerekeken és elherdált pénzeken át a legkülönbözőbb területeken.)
Mindannyian emlékezhetünk rá, amikor hazánkban a baloldali kormányzás idején némely megmondóemberek milyen előszeretettel nacionalistáztak, sovinisztáztak és fasisztáztak megkülönböztetés nélkül a hazaszeretet megnyilvánulásaira. Ma a jobboldali kormány él hasonló eszközökkel, mára a kormányzati politika szintjére emelve mindezt.
Elég azt mondani, hogy „migránsok” – és máris lehetetlenné válik az értelmes beszéd a menekültekről és arról, hogy milyen szempontok alapján és kit lehetne, kellene befogadni és kit nem (ahogy Ferenc pápa is javasolja.)
„Külföldről támogatott” – szitokszó, miközben az egész ország külföldről támogatott, részben EU-pénzekkel, részben hitelekkel, keletről és nyugatról egyaránt. A kormány igyekszik megbélyegezni, démonizálni és ellehetetleníteni minden civil szervezetet, médiafelületet, ami nem az ő érdekeit szolgálja. (A „civil szervezet” kifejezés a rendszerváltozáskor még pozitív csengésű, a demokratizálódást, sokszínűséget kifejező szókapcsolat volt, mára szintén gyanús, ellenséges értelemmel felruházott válik…) Ha pedig mégis támogatást kap valahonnan, akkor csakis idegen ügynök lehet (kivéve persze, ha a mi céljainkat szolgálja). Ne feledjük azt sem, hogy ez a titulus a keresztény egyházakra is bármelyik pillanatban ráhúzható. (Hiszen látjuk, milyen könnyű az egyházat is démonizálni: mi vagyunk az inkvizíció, mi vagyunk a képmutatók, a pedofil papok, a hatalomhoz dörgölőzők, minden megkülönböztetés nélkül – mi történi, ha ez kormánypolitikává válik? Magunk alatt ássuk a gödröt, amikor nem szólalunk fel a megbélyegző szavak használatával szemben…)
A megbélyegző szavak gyakorlata rettenetesen káros az egész országnak, de ugyanilyen káros az egyes embereknek, azoknak főleg, akik ezzel élnek. Értelmük elhomályosodik, hiszen a gondolkodás, megértés és megkülönböztetés helyett megelégszenek a cimkékkel és az eléjük tálalt aktuális propaganda-bombával. Szívük megtelik gonosz indulattal – és ha így marad, vajon mi lesz a sorsuk, amikor Isten elé kerülnek?
Ezért vegyük komoly figyelmeztetésnek Jézus szavait, és ne engedjük hamis lózungokkal megnyugtatni magunkat: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.” (Mk 7,14-23)
Sipos Gyula