A világegyetem "életre hangoltságáról"

• 

A tudósok, ahogy egyre inkább megismerték a valóság működését, a világegyetem különös életre hangoltságának több, nehezen érthető jelét fedezték fel. Kiderült, hogy a világegyetem struktúráját éppen olyan természeti állandók határozzák meg, ezek hatására éppen olyan alkotórészek jönnek létre, és ezek kölcsönhatását éppen olyan fizikai törvények vezérlik, amelyek valószínűtlen, ezért csodaszerűnek tűnő együttállása tette lehetővé az élet keletkezését.

Ezt az együttállást mutatja be egészen szemléletesen Thomas Hertog belga kozmológus, Stephen Hawking közeli munkatársa 2023-ban megjelent, magyarul tavaly kiadott könyvében, amelynek címe Az idő eredetéről. Eszerint ha a gravitáció a erősebb volna, a csillagok gyorsabban kiégnének, és nem maradna idő az élet megszületésére; ha a háttérsugárzás hőmérséklete csak egy kicsit magasabb volna, a csillagok fekete lyukakká változnának; ha tér dimenziószáma meghaladná a számunkra otthonos hármat, az instabillá tenné az atomokat és a világegyetemet is, így megakadályozva, hogy az élet keletkezéséhez stabil állapot létrejöhessen; ha a proton és neutronok tömege kicsit is eltérne a tapasztalttól, nem alakulhattak volna ki atomok; ha a magerő kicsit is erősebb lenne, nem alakult volna ki a szén, az élet szükséges alkotórésze. Pontosan ez a sok „ha” váltotta ki Fred Hoyle brit kozmológusból a megjegyzést: „mintha egy szuperintelligens lény megbabrálta volna a fizikát, a kémiát és a biológiát”.
A világegyetem életre hangoltságát az teszi nehezen érthetővé, hogy miközben a világ struktúráját kialakító kozmikus állandók, a működését szabályozó törvények és az ezek alapján létrejövő részecskék kölcsönhatását meghatározó tényezők szinte végtelen változatosságú értékeket vehetnek fel, az élet létrejöttéhez nagyon speciális feltételek szükségesek...

(qubit.hu)