Úthálózat műanyag hulladékból

• 

India a 2000-es évek eleje óta világelső a műanyag utak hálózatának kiépítésében, sőt 2015-ben kötelezővé tette a műanyaghulladék használatát a nagyvárosok közelében lévő utakon. Az ország már több mint 100 ezer kilométernyi utat épített műanyaghulladék felhasználásával.

Olyan városok, mint Csennai, Pune és Indore élenjárnak e fenntartható technológia alkalmazásában. A kormány is támogatja ezt a kezdeményezést a Swachh Bharat Abhiyan részeként, ami megmutatja, hogy ez az innováció országszerte elterjedhet. Manapság egyre több állam kísérletezik már ezzel, köztük a közeli Bhután és Banglades is.

Műanyagból utak?
A műanyag utak olyan burkolt utak, amelyek részben vagy teljesen műanyagból vagy műanyag kompozitokból készülnek, és a szokásos aszfaltos anyagok helyettesítésére szolgálnak. A legtöbb műanyag út a műanyaghulladék egy részét az aszfalt felhasználásával oldja meg.
A hagyományos útépítésben a bitumen a kötőanyag, egy kátrányos olajtermék, amelyet közvetlenül a forró adalékanyagokkal kevernek össze az útburkolat elkészítése előtt. A műanyag útépítési módszer azonban a bitumen hozzáadása előtt az aggregátumokat aprított műanyaggal vonja be. Ez a módszer csökkenti a friss nyersanyagok szükségességét, csökkenti a költségeket, megakadályozza a víz beszivárgását, és növeli az út élettartamát.
Tanulmányok szerint a műanyaghulladékkal burkolt utak kétszer olyan tartósak lehetnek, mint a normál eljárással készültek.
A műanyag utakat először Rajagopalan Vasudevan fejlesztette ki 2001-ben, amely műanyaghulladékot tartalmazó aszfaltkeverékből áll. A műanyagok utakba való beépítése további lehetőséget nyithat a fogyasztás utáni műanyagok újrahasznosításához. Ausztrália, Indonézia, India, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és számos más ország sikerrel próbált ki olyan technológiákat, amelyek képesek műanyaghulladékot beépíteni az aszfaltkeverékbe.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint világszerte a műanyaghulladéknak mindössze 9 százalékát hasznosítják újra, 19 százalékát elégetik, és közel fele ellenőrzött hulladéklerakókban végzi.
Ellenőrizetlenül hagyva a szintetikus polimerek – a műanyagok építőköveinek – termelése 2060-ra várhatóan eléri az évi 1,2 milliárd tonnát. A környezetben felhalmozódó műanyag nem biológiailag lebomló, több száz évig tart, mire lebomlik, és apró, mikroszkopikus részecskékre bomlik.
(index.hu)